Geodézia és kartográfia 1998 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Dr. Joó István-ifj. Joó István: Interjú a Békés Megyei Földhivatal vezetőjével
Kiss Sándor, a megyei hivatal vezetője mérnöki oklevelét 1965-ben szerezte. Ezt követően az akkori ÁFTH Békés Megyei Földmérési és Nyilvántartási Felügyelőségére került, ahol 1969-ig felmérőként, majd 1979-ig szakfelügyelőként, aztán földmérési osztályvezetőként dolgozott, így a lehetséges összes beosztást végigjárva, 1981-től már a megyei földhivatal vezetését látja el. Emellett közel 30 éve igazságügyi szakértőként is tevékenykedik. Kiss Sándor szakmai fejlődését igazolja még, hogy mérnöki oklevele birtokában 1976-ban geodéziai automatizálási szakmérnök lett, 1994-96. között pedig még térinformatikai szakot is végzett. Hivatalvezető úr, kérjük mutassa be Békés megyét és a megyében működő földhivatalokat. A megyét bemutatni a rendelkezésemre álló rövid terjedelemben szinte lehetetlen. Mégis örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy szőkébb pátriánkról szólhatok. Ez a vidék, még ha ez nem is köztudott, gazdag természeti szépségekben, történelmi és népi hagyományokban, művészetben és sok másban is. A táj, miként az itt élő ember is szemérmes, nem hivalkodó. Csak annak tárulkozik ki, aki ismeri, szereti. Békés megye az ország és a Nagy-Alföld délkeleti részén terül el. Méretét tekintve a megyék között az átlagosnál nagyobb, az ország területének 6%-át kitevő nagyságú megye. Természeti adottságai folytán hagyományosan legjelentősebb foglalkozás és jövedelemtermelő tevékenység a mezőgazdasági termelés, illetve az élelmiszer-feldolgozás. Erre készteti az itt lakókat a mezőgazdasági termelésre alkalmas területek nagy aránya - az összes terület közel 84%-ban mezőgazdasági hasznosítás alatt áll - és egyúttal az ipari termelő, feldolgozó ágazat elmaradottsága. A mezőgazdasági hasznosítás alatt itt főleg gabonatermelést és állattenyésztést kell érteni, de jut-e eszébe valakinek, hogyha a korán érő, zamatos Csabagyöngye szőlőt csipegeti, hogy a gyümölcs a nevét békéscsabai nemesítőjétől kapta? A megye sok szempontból meghatározó természeti adottságai csak a felületes szemlélő számára tűnnek egységesnek, a közelebbi érdeklődő már észreveszi, hogy a megye egy északnyugat-délkelet irányú vonallal nagyjából azonos méretű két nagy természeti egységre osztható: a Berettyó-Körös vidékre és a Körös-Maros köze elnevezésű térségre. A két terület sokban különbözik egymástól. Az előbbi a hajdani szabályozatlan vízfolyások maradványaival, holtágakkal, mélyvonulatokkal szabdalt, ligetes fás síkságokat, míg az utóbbi magasabb fekvésű, igen jó termőképességű földekkel büszkélkedő, nagy, összefüggő, gabonatermő vidéket jelenti. A két térség átmeneti zónájában, ahol a természeti szépségek is fellelhetők, és a termőhelyi adottságok is jók, található a megye legjelentősebb településeinek java része. Itt található Szarvas, Békéscsaba, Békés, Gyula, de közel fekszik Orosháza is. Ugyancsak ez a sáv foglalja magában a megye legfontosabb szállítási útvonalait is. A megye bemutatására úgy gondolom több lehetőségem most nincs, ezért azt javaslom minden kedves olvasónak, hogy látogasson meg bennünket ezen a nyáron, a Békéscsabán sorra kerülő geodéziai vándorgyűlés alkalmából. A földhivatalok 1967-es létrehozása óta megyénkben sok változás érte a szervezetet. Az induló földhivatalok az akkori közigazgatási területi beosztáshoz igazodtak, a járási székhelyeken jöttek létre. Ennek a szervezésnek voltak furcsaságai: pl. a megyeszékhelynek nem volt önálló földhivatala (Békési Járási és Békéscsaba Városi Földhivatal volt békési székhellyel), vagy a szarvasi hivatal a járás legszélén kezdte meg működését. (A területi beosztást a mellékelt ábra mutatja.) A járások megszűnésével, a városok szerepének (és „szereplési vágyának”!) növekedésével átrendeződések jöttek létre. Szarvashoz került két település lakóinak, az addig szomszédos Szeghalom helyett a napi járásra lévő Szarvasra kellett beutazniuk földhivatali ügyeiket elintézni. Ez a nehezen érthető intézkedés megerősítette a z