Geodézia és kartográfia 2018 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2018 / 6. szám - Klinghammer István: 200 éve született Magyar László, az MTA levelező tagja, Közép-Afrika kutatója
2018/6 (70. évf.) GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 200 éve született Magyar László, az MTA levelező tagja, Közép-Afrika kutatója Klinghammer István DPI: 10.3921/GK. 70.2018.6.1 ^ „A földleírás bővebb ismertségére minden kötetben a benne leírt tartományokat tárgyaló és általam készített földabroszt rajzoltam, az eddigieknél egészben különbözőt és bővebbet... ’’ A 19. századi térképén még sok fehér folt rontotta az Afrikáról kialakított földrajzi összképet. Neves kutatóintézetek számos tudományos expedíciót szerveztek a rejtélyes Afrikai birodalmak megismerésére. Magyar László (1818-1864) azonban magányos kutatója volt Közép-Afrikának. Magyar László, amikor 1843-ban osztrák tengerész kadétként elhagyta otthonát, nem tudós kíváncsiságtól hajtva indult el. Álmait a világ tengereinek járásában látta megvalósulni. Dél-Amerikában eltöltött évei során magasra jutott a tengerész pályán, de egy tengeri ütközetben az argentin flotta hadnagyaként uruguayi fogságba esett. Szabadulása után Rio de Janeiróba hajózott, hogy távol maradjon a hadi eseményektől. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, felfedező útra menni a Mato Grosso és az Amazonas forrásvidékére. Ehhez azonban nem tudta sem a helyi, sem a hazai tudományos körök támogatását megszerezni. Anyagi fedezet hiányában máshol kereste a lehetőséget ismeretlen területek feltárására... Afrikát választotta, így vetődött el a kalabari szultán szolgálatába, az ő flottájának főparancsnoka lett. Magyar László tizenhat éven keresztül élt Afrikában. Ez idő alatt négy jelentős, egymástól elkülöníthető utat tett Közép-Afrika (a mai Angola) területén. Beszámolók Afrika belsejéből. A kalabari uralkodó anyagi támogatásával, hat kabendai néger hajóssal és a szükséges felszereléssel ellátott ladikon 1848. május 9-én indult el első útjára Ambriz városából a Kongó torkolatához, hogy azon felhajózzon. Útja során a Fároszongói-vízesésekig jutott el. Az útjáról szóló tudósítást elküldte hazájába, ahol Hunfalvy János3 egyéb levelekkel és naplótöredékekkel 1857- ben kiadta (Hunfalvy 1857). A felfedezés eredményeiről nagy elismeréssel számolt be August Petermann is a földrajzi intézetében megjelenő közleményekben (Petermann 1857). Magyar László leírása gyorsan ismertté vált az Afrikával foglalkozó szakemberek között, akik közül ezt sokan kritikával fogadták. Kétségtelen, hogy magyar a földrajzi koordináták megadásában hibás értékeket közölt, mivel hiányában volt a megfelelő műszereknek, ennek ellenére beszámolóit még a földrajzi helymeghatározás tekintetében sem lehet koholmánynak nyilvánítani. A későbbi utazások eredményeivel egybevetve ezek a kritikák túlzók, nem helytállóak. Az pedig, hogy számos névalakban, összehasonlítva a más leírásokban olvashatókkal, eltérések vannak, annak oka, hogy a különböző törzsek eltérő nyelvjárásaiban ugyanazon földrajzi helyet és terepi jelenséget más-más névvel jelölik. Ily módon érthető, hogy az elsőnek általa leírt Fároszongói-vízesések a közeli falu neve miatt Henry Morton Stanleynél Jellala néven kerülnek említésre, sőt még Magyar is használja ugyanerre az Upa nevet (Hunfalvy 1857, 42, 43 és 45. o.). A tudósításnak legjelentősebb része a Kongó vagy Zaire felső folyásának tartott Kuangó forrásának bemutatása: „a Zaire vagy Kongó folyam Dél-Afrikának a belsejében, a moluvai plateaukon... az úgynevezett Luba tartományokban veszi eredetét, hol nagy bőségben találkoznak a források, melyeknek északról és délről jövő vizeit fölvéve most már Kongó névvel tart...”. Az ismertetés hibája, hogy a Kuangó a Kongónak nem forrásága, hanem egyik melléfolyója. (A hibás elnevezés következménye lehet, hogy a szakirodalom Brito Capello és Roberto Ivens későbbi utazóknak tulajdonítja az első bemutatást, ez azonban a földrajzi leírást illetően teljesen egyező Magyaréval (Capello- Ivens 1881) A valóban téves adatokat Magyar László egy későbbi levelében kijavította (Magyar 1859). Második útjára - mely a szárazföld belseje felé vezetett - 1849. január 15-én indult. A tengerparti Benguelából egy karavánhoz csatlakozva Bihé tartomány felé tartott. Masisi-Kuito falu mellett keresett letelepedésre alkalmas helyet, hogy felépítse libatáját (tanya). Bihé „tartomány a déli szélesség 14°, a keleti hosszúság 18°22’ fokai alatt helyeztetve mintegy 4500 lábnyi felemelkedésen” található - írja a „Kirándulás némely 1. ábra: Magyar László feltételezett arcképe. (Forrás: http://hiresmagyar. network.hu/ kepek/felfedezok _utazok/magyarlaszlo) A cikk „Magyar László munkásságának értékelése, térképészeti, földrajzi és kulturális antropológiai elemzése” c. (OTKA 2001) jelentés alapján készült . Hunfalvy János földrajztudós (1820-1888), az MTA tagja 3 August Petermann (1822-1878) német geográfus-térképész. 1855-ben Gothában megalapította a kor leghíresebb szakfolyóiratát, a Petermann’s Geographische Mittheilungent (2004-ig létezett) 4 Henry Morfon Stanley (1841-1904) walesi születésű amerikai újságíró és Afrika-kutató