Gép, 1958 (10. évfolyam, 1-9. szám)
1958-04-01 / 4. szám
128 Gép 1958. 10. évf. 4. sz. A hazai iparban számos olyan gépgyár van, melyeknek termelési tervében azonos gyártmánytípusok szétszórtan, havonta kis darabszámmal szerepelnek. Ez a körülmény rányomja bélyegét a gyártásra, annak egyedi jelleget ad és megakadályozza a nagyobb tömegszerűséggel együttjáró gazdasági előnyök kiaknázását. Tanulmányom célja ezért azt vizsgálni, hogy milyen lehetőségei vannak a nagyobb, gazdaságosabb alkatrészsorozatok kialakításának az ismétlődő egyedi gyártás feltételei mellett. A felvetett kérdés tulajdonképpen a gazdaságos sorozatnagyságszámítás problémakörébe tartozik, mert esetünkben is azt az együtt indítandó darabszámot keressük, amelynél a költségek és veszteségek alkatrészegységre eső értéke — ezzel az alkatrész önköltsége — a legkisebb. Az ismert sorozatnagyság számítási eljárásoktól, azonban az ismétlődő egyedi gyártás programösszevonása — nevezzük gazdaságos sorozatösszevonásnak — eltérő természetű, ugyanis nem bizonyos időszakban gyártandó mennyiség sorozatokra bontásával, hanem éppen sorozatokká való összevonásával foglalkozik. A továbbiakban elemezzük azokat a tényezőket, amelyek a programmösszevonás mértékére hatással vannak és keressük a sorozatképzés gazdasági optimumát. Költségelemzés A gazdasági gondolkodás mindig mérlegelés, költségekben való gondolkodás és számítás. A gazdaságos programösszevonás meghatározásakor azt mérlegeljük, miképpen viselkednek a költségek az összevont darabszám mennyiségétől függően, hogy állandó, vagy változó jellegük miként jelentkezik a gyártmány egységköltségében. Az elemzésnél a költségek kétféle természetű csoportját kell megkülönböztetnünk. A közvetlen gyártási költségek a növekvő darabszámmal csökkennek. A forgóeszközök lekötöttségéből eredő veszteségek és a raktározási költségek viszont a nagyobb darabszám okozta átfutási időtöbblet, valamint az előregyártás okozta hosszabb raktározási idő miatt emelkednek. Ha a költségcsoportok összegét görbével ábrázoljuk, akkor a két komponens a programösszevonás valamely darabszámánál minimumot ad. Vizsgáljuk ezt az összefüggést részletesebben. A közvetlen gyártási költségek A közvetlen gyártási költségek különböző jellegűek. Ezek egyik részét adott sorozat előállításához egyszer szükséges, előkészületi felhasználások (ke) alkotják. E költségek a sorozatnagyságtól függenek, annak változásával arányosan csökkennek, ill. növekednek. Az élőke és bef. időre fordított bérköltségeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy minél nagyobb az egy sorozatban munkába adott menynyiség, annál kisebb a berendezés átállítási költségeinek egy munkadarabra eső hányada. Az előkészítés költségei tekintetében tehát előnyös az egymásra következő hónapokban kibocsátandó egyedi gyártmányok (alkatrészek) sorozatba való összevonása. Az 1. ábrából kitűnik, hogy éppen az egyedi gyártástól való elszakadásnál a legnagyobb az egy munkadarabra eső %-os megtakarítás, s a nagyobb darabszámoknál ez fokozatosan jelentéktelenné válik. A közvetlen gyártási költségek másik részét a minden egyes alkatrésznél visszatérő darabköltségek (kd) képezik. Ez a költségcsoport a programösszevonásra nem reagál, a sorozatnagyságtól független, gyártmányegységre vonatkoztatva egyenlőnek mondható. Ide soroljuk az átállítási bérek nélküli darabbért (kb), a közvetlen anyagköltséget (kQ), valamint a speciális gyártóeszközök költségeinek (ksz) a gyártandó mennyiséggel (Q) osztott hányadát. Eszerint kd — kb + ka -f—(1) A gyártási költségek képlete (K) tehát valamely n darabból álló sorozatnál: Knike + n • kd (2) 2 Ugyanilyen jellegűek a sorozat előkészítésével kapcsolatos összes költségek, pl. a gyártáselőkészítési, munkahelykiszolgálási ráfordítások. 3 Az egyenlőség nem szigorú matematikai értelemben vett exakt fogalom a gyakorlatban, mert a legtöbb proporcionális költség csak megközelítéssel mondható annak, így pl. a bérköltség csökkenhet a darabszám emelkedésével (begyakorlottság) s az anyagköltséget is befolyásolhatja a gyártandó mennyiség (leszabás). Ismétlődő egyedi gyártásban alkalmazható gazdaságos sorozatösszevonás számítás Dr. SUSÁNSZKY JÁNOS 1. ábra 1 Az Andler-féle eljárás szabatos és közelítő képleteket ad nagysorozatgyártáshoz. (Prof. dr. F. Henzel: Die Wechselwirkungen zwischen Materialfluss und Wertbewegung. Industrielle Organisation, 1954. 2.); M. Sz. Demin képlete akkor alkalmazható, ha az anyagköltség a darab összköltségéhez viszonyítva jelentős. (G. V. Tyeplov: Gépgyárak gazdasági tervezése. Tankönyvkiadó, 1951.); a Dürr-féle eljárás a gyár kapacitásához is igazodik. (Dürr: Die Bemessung der Auflage in der Serienfabrikation. Bern, Arethusa, 1952.) ; a maximális sorozatnagyság számítás azt a felső határt keresi, amely még megfelel a forgóeszközök tervezett forgási sebességének. (Sors : A gazdaságos sorozatnagyság megállapítása. 1950/51. Fejezet az Általános programozás c. jegyzetben.) ; az optimális tételnagyság számítási módszert lásd Gépipari Enciklopédia 15. kötet. Nehézipari kiadó, 1953.; az utókalkulációs alapon történő számításhoz előzetes adatokra (kísérleti sorozat) van szükség. A költségeket a darabszám függvényében vizsgálja s a darabönköltség minimumát ott mutatja ki, ahol a függvény első differenciálhányadosa 10. (Lásd Sors idézett tanulmányát.)