Gép, 1960 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1960-08-01 / 8. szám
Gép 1960. XII. évf. 8. sz. Forgácsolóüzemek és szereldék időrendi összehangolásának szervezési és matematikai alapjai a sorozatjellegű gépgyártásban DR. SUSÁNSZKY JÁNOS egyetemi adjunktus * Az összetett gyártási folyamatok kapcsolódó szakaszait szigorúan koordinálni szükséges, hogy a technológiai sorrendben következő, ún. „táplált üzemek” kellő időben, megfelelő mennyiségű félkésztermékkel legyenek ellátva az állandó, egyenletes foglalkoztatás érdekében. A hazai sorozatjellegű gépgyártásnak komoly problémája a forgácsoló- és szerelőüzemek időrendi és mennyiségi összehangolása. Tanulmányomnak ezért az a célja, hogy a kérdést az állandósult sorozatgyártás feltételei között vizsgálja. Állandósult sorozatgyártáson értem azt a folyamatot, amelynél a munkahelyek azonos feladatai (a sorozatok) rendszeresen, periodikusan ismétlődnek. E tömegszerűségi kategóriában a gyártási programok tervezésének alapvető számításai az átbocsátóképesség (hasznosítható kapacitás), a sorozatnagyság, az ismétlődési periódus, az átfutási időtartam és az üzemközi biztonsági (törzs) készletek megállapítására irányulnak. Dolgozatom — első része az említett számítási módszerek gazdasági és gyártásszervezési hatásainak rövid összefoglalását tartalmazza, — második része a felsorolt számítások összefüggéseiből néhány elhanyagolt, ill. eddig fel nem ismert — a gyakorlatban követhető — szabályszerűséget igyekszik kimutatni a tápláló és táplált üzemek folyamatainak optimális kooperációjára vonatkozóan. I. A sorozatnagyság Sorozatgyártásban az egyes munkahelyek nem végeznek állandóan azonos műveletet, hanem egy-egy megmunkálógépen különböző alkatrészeket felváltva gyártunk, tehát időnként szükségessé válik a berendezés átállítása. Ezért merül fel a kérdés, hogy a termékek váltakozása milyen időközökben történjék, vagyis milyen nagyságúak legyenek azok a tételek, amelyek megszakítás nélkül kerülnek előállításra. Ez a mennyiség a sorozatnagyság, amelyen az egyforma gyártmányoknak (alkatrészeknek) az előkészületi és befejezési műveletrészek egyszeri felhasználásával gyártott darabszámát értjük. A sorozatnagyságszámítás a gazdasági elvnek — a legnagyobb eredményt a legkisebb ráfordítással — megfelelő sorozatdarabszám megállapítására irányul. A gazdasági gondolkodás mindig mérlegelés, költségekben való gondolkodás és számítás. A legkedvezőbb sorozatnagyság meghatározásakor azt elemezzük: miképpen viselkednek a költségek a sorozatnagyság változásától függően, hogy állandó vagy változó jellegük miként jelentkezik a gyártmány egységköltségében. Adott sorozat elkészítésének költségei kétféle természetűek. Az egyik csoport a sorozatnagyságtól független költségeket foglalja magában, a másik csoportot pedig azok a költségek adják, amelyek a sorozatnagyságtól függenek, annak változásával arányosan csökkennek vagy növekednek. A sorozatnagyságtól független költségek szorosan követik a termelés mennyiségi változásait, ezért gyártmányegységre átszámítva egyenlőek maradnak. Ide soroljuk a darabbért (az átállítási bérek nélkül), a közvetlen anyagköltséget, valamint a sorozatnagyságtól független közvetett (regie) költségeket (pl. sűrített levegő felhasználás a kovácsüzemben, formahomok fogyasztása az öntödében). (Lásd az 1. ábrán az 1, 2 és 3 egyeneseket.) A sorozatnagyságtól függő költségek egy része egyenesen arányos a tételnagysággal, másik része a sorozat darabszámának függvényében hiperbolikus görbével ábrázolható. A sorozatnagyság emelése meghosszabbítja az átfutási időt, ezáltal felduzzad a befejezetlen termékállomány s növekszik a gyártási folyamat által lekötött forgóeszközök okozta veszteség és a tárolási költség. Ebből a szempontból a sorozatnagyság növelése hátrányos. (Lásd az 1. ábrán a 4. egyenest.) Az élők, és bef. időre fordított bérköltségeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy minél nagyobb a sorozatnagyság, annál kisebb a berendezés átállítási költségeinek egy munkadarabra eső hányada. Ugyanilyen jellegűek a sorozat élőké- * Nehézipari Műszaki Egyetem Miskolc, Ipargazdaságtani Tanszék 303