Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1926 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1926-01-01 / 1. szám
GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Az emberről, aki a gépek tömkelegében, a száguldó, rohanó kerekeknek levegőáram-verte porában, a kazánok, gőzfejlesztők szénporos atmosférájában figyelő szemmel nézi a gépkomplexumoknak minden megmoccanását és ki nehéz fizikai munkájában zsiros kézfejével törli verejtékező homlokát? Vájjon emberi átérzéssel, embert szeretéssel, lehet-e minden nemesebb emberi érzés kiváltása nélkül elhaladni a zsiros ruhájú gépész mellett, aki egy becsületes létet, egy emberöltőt tölt el gépje mellett, ajnározva-szeretve, tatarozgatva annak minden parányi alkatrészecskéjét és kisérve fürkésző pillantásokkal minden iramszerű fordulását, amikor agyában az egész megmozdulást eredményező periódusfolyamat képe átcikkezik? Szeretnénk hinni, hogy nem közömbösséget, de meglátást, elismerést érdemel a mai kor gépésze . Hiszen az egész nemzet vagyona, a közgazdasági kincs, mely egyes emberek tulajdonában van, a gépész kezére van bízva. A gépek termelő eszközök, amelyeknek milliárdnyi produktumai vannak, amelyek tehát éltetői a nemzetnek és így az egész világnak, ahol haladás van. Ma már a Wattok korszaka lejárt, Fulton érája is más jelleget öltene. Újabb gépek feltalálására nemcsak hatalmas előkészültség, de Istenadta különleges rátermettség, egy kiváltságos „Adás“ szükséges. Hiszen a már eddig létező gépeknél is a funkció még a csiszoltabb ember előtt is mintegy titokzatosságot jelent. De tagadhatatlan tény, hogy a gépek gyakorlati kivitelében, szellemóriások alkotásait a szerény, egyszerű gépészember számtalan esetben korrigálni tudja és korrigálni kényszerül! Ez azt jelenti, hogy minden korszakalkotó találmányt az egyszerű gépészember segít, juttat az érvényesülés, a használhatóság tetőpontjára. A feltalálók nevei ott ragyognak a kultúra fejlődésének aranykönyvében. Az eszmék ihletett megvalósítói örökön élnek a Haladás történelmében. De azt kérdezzük mi most a mai kor társadalmától — sőt egyenesen a társadalmi etikától, hogy az eszmék gyakorlati megtestesítői, a vívmányok, találmányok, praktikus után haladó tökélyre vivői, a gépészemberek nevei kezeltetnek-e érdemük szerint ? Nem érzi-e a mai társadalom, hogy bizony egy nagyfokú — ha nem is hálátlanság — de legalább is indolencia az, ami a gépésztársadalomnak osztályrészül jutott. Nem akarunk vádolni. Ma amikor a Magyarországi Gépészek Országos Szövetsége fenállásának 40 éves évfordulójáról emlékezünk meg, arra törekszünk, hogy minden irányban, amerre szavunk, hangunk e sorok által eljut, a meglátást, a megérdemelt elbánásunkat a társadalomban vívjuk ki! 40 év alatt bizony sok minden történhetik. A történéseknek okai vannak. Mi a szövetség 40 éves élete alatti eseményekkel oknyomozólag óhajtunk foglalkozni — mert arra az álláspontra helyezkedünk, hogy létünk, mozgalmunk célját, lényegét és az eddig elért sajnálatosan kevés eredményt csakis így világíthatjuk meg a megértő szemek előtt. Az előbbiekben már úgy véljük rámutattunk arra a körülményre, hogy a technika haladásának elősegítésébeni munkájáért, közreműködésért a gépészember sem egyedenként, sem összességben nem látta magát kellőképen dotálva. Nem látta magát dotálva sem gazdasági, sem morális, de különösen társadalmi téren nem ! Úgy érezte úgy az egyed, mint az összesség, hogy ez etikai rugója háttérbe való szorulása lassan és szakszeszive nagyobb arányokat ölt. Már a 40 év előtti gépészember is, aki bár még társadalmi zökkenéseket nem élt át, természetes etikai érzésével fogta ezt fel. Nap-nap után bebizonyult előtte, hogy mintegy elszigetelődik, mintegy tökéletesen különválik a dolgok folyományaképen a többi rétegektől és így gazdasági életében is, meg emberi életében is támasz nélkül, rokon nélkül maradt. Természetes volt tehát, hogy igyekezett azok közelségét, tömörítését és összeműködését megteremteni, akik hasonló munkakörben munkálkodva — hasonló sorsnak váltak részeseivé. Ez a körülmény csak elfogult szemüvegen ítélhető el, mert hiszen ugyanez történik a társadalom minden területén. Ez a korszellem törvényszerűsége ma! Így történt tehát, hogy a magyarországi gépipar első fellendülésének korában gépészelődjeink az előbb említett dolgok átérzésével egy szép napon 1885-ik évben, miután már előzőleg hasonló indító okokból az ipartársulatok megalakulván, Biró Péter kartársunk elnöklete alatt megalakították .A budapesti és vidéki mezőgazdasági és általános gépkezelők egyesületét“. Nem mulaszthatjuk el, hogy e sorokban Biró Péter kartársunknak és az első tömörülés minden egyes egyedének az elismerés és a hála kifejezésével adózzunk. Azt a mulasztást, amit a nagy társadalom bekövetkezni engedett, a szerény, egyszerű gépészekkel szemben — nagy teljesítményük dacára: kipótoljuk mi most! Koszorút fonunk első egyesületi tagjaink részére, melynek minden levelén egy-egy gépészi név húzódik meg. Nemcsak papiroson, de lelkeinkben is megörökítjük őket. Ők a mi Markonijaink, Edisonjaink. Tagadhatatlan tény, hogy első egyesületi kartársaink működése nem a társadalmi elmélet alapján mozgott kimondottan. De minden cselekvésük ténye, minden gazdasági törekvésük és minden munkálkodásuk az akkori állami törvényekben fekvő jogviszonyokat érintette, félreismerhetetlenül és minden ténykedésük elszigeteltségük kifejezése volt. Az egyesületi élet még akkor is, ha az nem élesen karakterizáló irányban halad, mindjobban-jobban kiképezi, fejleszti, egységessé teszi a hasonsorsunk érzületét, gondolkodását. De fejlődik az egyesületi élet maga is, minden vonatkozásban. UPR NYES IMI Sürgönyeim, KOMUTATOR. VI. Podmaniczky u. 33. Tel. 180-79 u Dynamókefék XIOKJIKMOtC. Levélcím: Budapest, 641,43. ^ (szén-, grafit-, réztartalmu és bronzkefék, lemez és szöövetkefék.) Tekercseié és szigetelé anyagok, Kefetartók. | JK3K3KXOK>OK7KMOK)KiKytOtOK>K^XOtO*OK3K>tOK>KWaKyK3tOKyK^>Cy¥Mdoi