Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1928 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
A GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE alakulatokban, ha több azonos érdekű egyén is van, de lényeges kisebbségben vannak, lehetetlen, hogy érdekeiket sikeresen meg tudják védeni. Tehát látjuk és az életben számtalan példa is bizonyítja, az együvétartozás törvénye és ösztöne az az erő, amely azonos érdekű embereket az egyesületi életbe tömöríti és az egyesületi élet sűrűsége a fokmérője azon erőnek, melyet az együvétartozás törvénye képviselhet. Nagyon rosszul gondolkozik az, aki azt hiszi, hogy azzal már eleget tesz minden kötelezettségének, ha csak önmagáról gondoskodik. Csak sajnálni tudom ezeket az embereket, mert ezek munkájából hiányzik a jövő gondolata, hiányzik a jövő részére való munkálkodás. Az ilyen emberek csak önmaguknak élnek, de ha bajban vannak, akkor fűhöz, fához fordulnak és ezek veszik a legnagyobb méltánytalanságnak, ha rajtuk nem segítenek. Ezek a meg nem cáfolható igazságok nagyon sok vonatkozásban ráillenek a mi Szövetségi életünkre is. A gépésztársadalom már a foglalkozásánál fogva is kénytelen szétszórtan élni az országban. És mivel túlnyomó részben az intelligensebb munkásrétegekből kerülnek ki, a lateiner-osztály nem szívesen látja őket maga között egyrészt azért, mert az érdekeik sem azonosak, másrészt pedig és legfőképpen azért, mert nem „képzett“ emberek, nincsen közép- vagy főiskolai végzettségük. A munkásság érdekeivel szintén nem egyeztethetők össze a gépészi kar érdekei már csak azért sem, mert nem mindig csak gazdasági érdekekről van szó, hanem más egyéb fontos kérdések is várnak megoldásra, úgymint a gépészképesítés megoldása és a jogviszony rendezése stb. A gépész állásának viszonya is lényegesen más a munkaadóhoz, mint a munkásé. A reábízott fontos teendőknél fogva, a munkaadójának teljes bizalmát kell bírnia. Nagyon sok esetben nagyobb számú munkás felett is diszponál- Ezek mind olyan körülmények, amelyek miatt a munkásság a gépészt maga felett érzi és mint a munkaadó bizalmának letéteményesét, nem jó szemmel nézi. Ezeknél fogva tehát a gépész helyzete ma az, hogy a munkásság már nem, a lataierosztály pedig még nem látja szívesen. Hasonlóan ez ajtóküszöbhöz, amely se kint se bent nincsen. És így élünk az országban szétszórtan, az egyedül álló téglákhoz hasonlóan, az erőnk szétforgácsolódva, a magunk érdekeivel és jövőjével nem törődve, várjuk a nagy Messiást, aki a mi sérelmeinket orvosolni, a jövőnket pedig biztosítani fogja egy kézlegyintéssel, anélkül, hogy nekünk csak egy lépést is kellene az ügy érdekében tennünk. Annak, az ország összes gépészi számához aránylag kicsiny csapatnak, mely a Szövetségünkben szívós kitartással küzd a gépész-érdekek előbbreviteléért, a helyzete olyan, mint azé az építőmesteré, aki építene szívesen, de nincsen téglája, vagy azé a hadvezéré, aki szeretne megütközni az ellenséggel, de nincsen katonája. Erre, tudom, hogy nagyon, sok kollégám azt fogja mondani, hogy aki építeni akar, szerezzen téglát, aki pedig háborút akar teremtsen katonát és végül, ha a Szövetség vezetősége a szövetségi élet kiépítését akarja, szerezzen tagokat. Az első két feltételre tökéletesen igazuk is van, de nincsen igazuk a harmadik feltételre. Mert az rápítéshez szükséges téglák összehordásának, úgyszintén hábolyhoz szükséges emberanyag megteremtésének és végül a szétszórtan, az egyesületi élet keretein kívül lévő kartársak tömörítésének módozatai, illetőleg lehetőségei között lényeges különbségek vannak. Mert a téglák összehordásához más nem kell mint pénz, ha ez meg van, a téglák nem fognak tiltakozni az ellen, hogy belőlük házat építsenek A háborúhoz szükséges emberanyag megszerzéséhez pedig nem kell egyéb mint hatalom, ez ellen pedig a tiltakozás hiábavaló. De hát hogyan lehetne a szétszórtan élő gépészeket egy táborba tömöríteni? Milyen eszközökkel kellene hatni azokra a kartársakra, akik azért nincsenek a Szövetségben, mert ez idő szerint nincsen rá szükségük? Továbbá milyen eszközöket kellene azokkal szemben alkalmazni, akik azért nincsenek a Szövetségben, mert az úgysem ad semmit? Vagy hogyan kellene magunkhoz édesgetni azokat, akik más egyesületbe helyezkedtek el ? S végül mi lenne az a varázserő, amely azokat a kartársakat továbbra is a Szövetségben tudná tartani, akik azért lépnek a Szövetségbe, hogy esetleg egy álláshoz jussanak, s ha ezt elnyerték, a Szövetséggel tovább nem törődnek, ha pedig nem kapnak állást, azért maradnak el?Nagyon szeretném, ha ezekre a kérdésekre a kartársaim közül minél többen a véleményüket nyilvánítanák. A magam véleményét a következőkben közlöm. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásához véleményem szerint sem pénz, sem pedig hatalom nem kell, hanem igenis kell, de az aztán igazán kell, a jelen sorsának javulásáért küzdő és a jövő generáció egészséges életét biztosítani akaró, megalkuvást nem ismerő öntudat és akarat. Mert ha ez meglesz, akkor az együvétartozás törvénye majd biztosítani fogja a pénzt és a hatalmat Minden gépész, tekintet nélkül arra, hogy a Szövetség keretein kívül áll-e ez időszerint vagy sem és hogy jó vagy rosszkabátos-e, érezze át az együvétartozás törvényében rejlő erő fontosságát és nagy- TOTAL WHWWHinwwwwtwwwwifitiiJiiiiiiiiyiitiiiwtiwt'iiw folyékony szénsavval működő és száraz porsugárral oltó tűzoltó készülék egy üzemnél sem nélkülözhető, mert: a TOTÁL télen nem fagyhat be, nyíron nem száradhat ki, nem okoz károkat, nem robban, legbiztosabb, mert nem rozsdásodik, tolja az összes szilárd és folyékony anyagok tüzét, tehát a benzin, olaj, petróleum, kátrány, szesz, aether, karbid, film, celluloid és elektronfém tűét és veszélytelenül használhaó villamostüzek oltására is, mert a „10TALIT“ szénsavfejlesztő száraz oltópor igen rossz áramvezető. Magyarországi lerakat: műszaki üzlet, Bpest, Vígszínház u. 5. Telefon T. 77-93. SUrgányoim, Total, Budapest LIGETI és 3IRO