Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1931 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

um XXXVII. évfolyam Budapest, 1931. január 1. szám. gépészek Országos Szövetsége HIVATALOS LAP Megjelenik minden hó 1-én Laptulajdonos és kiadó: Szerkesztőség­i• kiadóhivatal: — A„GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE“ BUDAPEST, Előfizetési ár: évi 6 pengő. Felelős szerkesztő: IX., FERENC-KÖRÚT 17. a szöv. tagjainak díjtalan. KISS GYÖRGY Telefon : Józsai 349-43 M. — szövetsé­zi elnök.— Hirdetések díjszabás szerint: a Székesfőváros kelenföldi áramfejlesztő telepének főgépmestere. Csekkszámla szám: 13339 Múlt Végiglapozva, a Szövetség tört­énelmén, lélekben én is átéltem annak minden fázisát s most, amidőn az újév küszöbén visszapillantok a Szövetség 45 éves múltjára, az eredményből azt látom, hogy ez a majd­­n­em félszázados múlt meddő harcokban merült ki. Nem a­karok kritikát gyakorolni, még kevésbbé kárhoz­tatom a mindenkori vezetőség érdemes tagjait s mind­azokat, akik ré­szt vettek a munkában, sőt elismeréssel kell adóznom azokért a küzdelmekért, amiket hosszú éveken át folytattak, de ilyenkor, amikor egy-egy év lezárul, fordulópontot jelent az újév kezdete s a vi-ssza- p­illantásnál önkéntelenül magunkba szállusdt, hogy számot ve­ssünk, miként sáfárkodtunk az elmúlt esztendő­ben. Tehát nem mások, hanem önmagunk bíráskodunk a sajtát cselekedeteink felett s minden emberben kell annyi erkölcsi bátorság legyen, hogy beismerje, ha tévedett. s és most tegyük mérlegre a végzett munkát és az elért eredményeket. Nyomban látni fogjuk, hogy e kettő nem áll egymással arányban. .Mert mit hozott az elmúlt 45 esztendő ? Egyedüli eredmény csupán az, hogy a Szövetség a nehéz megpróbál­atások közepette is fenn tudta tartani önmagát. Ámde ez vajmi kevés eredmény. A Szövetség ma is a kezdet kezdetén áll s ha így halad, a gyermekcipőt észrevétlenül az öregkor papucsával cseréli majd fel. Hiába kilincselt, hiába deputációzott, hiába irt hangzatos cikkeket, hiába gyűlt kongresszusokra különböző alakulatokban, a gépészek sem tudott lendíteni, sőt az eredménytelen­­magát a Szövetséget is alapjában megingatta. Mert a sok kudarc után részben bele­fáradtak, részben beleuntak s feladták a harcot. Ez az, a­mi nem le­t volna szabad bekövetkezzen soha. De a Szövetség történetéből sajnálattal látom, hogy vannak olyan kiváló tagok, akik a múltban élénk tevékenységet fejtettek ki, míg ma távol tartják magu­kat a Szövetség beléletétől s minden tevékenységük abban merül ki, hogy a tagdíjakat befizetik. Nem ker­esem az okát, hogy miért, de úgy sejtem, hogy itt az egyéni okok erősebbek a Szövetség érdekinél. Mert ha nem így volna, akkor ma is csatasorban állanának. Hisz ma, amikor minden züllik, recseg, ropog, összeomlással fenyeget, amikor a megfeszült tülekedés közepette elkés­edt ábrázatok merednek ránk, Ví­gy őrült terveket szőve kaján mosolyra torzulnak s a különböző p­ártok tüzet, lángot fújnak egymásra, ma nagyobb szükség van az együttérzésre és összetartásra, mint valaha. S ebben a léleknélküli harcban csak azok fogják a helyüket megállani, akik világos fejjel állanak e szédületes káoszban. A gépésznek már hiva­tásánál fogva helyén kell legyen a józan esze­s szive. Ezt a kettőt tehát igyekezzenek minden körülmények­ között megtarta­ni s ne vívjanak meddő személyi tárgyi harcokat, ne pazarolják kicsinyes dolgokra­­ erőiket. Hanem ahelyett — ha látják, hogy az eddigi új eszközök gyöngék voltak s nem juttatták célhoz, ha megritkult sor­aikba hiába várnak külső segítséget s minden eddigi igyekezetük megtört a közöny rideg falán, vagy fennakadt a bürokrácia paragrafus erde­jén, — önmagukból meritsenek új erőt s olyan fegy­verekkel induljanak :az utóbbi küzdelmek elé, melyek bírják a harcot. S ezt ,a fegyvert képességeik fokozása adja majd a kezükbe. Mert a gépész az összes ipari munkásság között a legkiválóbb lelkiintelligenciával kell rendelkezzen. Tanuljanak, fejlesszék magukat úgy lelkileg, minrt szakmabelileg. Ne csak az állam által rendezett ipari tanfolyamokat végezzék el teljes lelki­­ismeretséggel, hanem foglalkozz­­ák a legszemélyesebb önképzési tevékenységgel is. A tört­énelem is bizonyítja, hogy az önképzésből lehet a legnagyobb hasznokat meríteni. A világ legnagyobb szellemi óriásai is auto­didakták voltak, korszakalkotó találmányaikat önmaguk­ból termelték ki. Edison vagy Ford is az iparból nőttek világnagyságokká. Igaz, hogy ehhez rátermettség kell. De eg­y igazi, vérbeli gépésznek is születni kell arra, épúgy­, mint a festő, szobrász vagy muzsikus már a születésekor magával hozza a hajlamot.­­ Tehát senki se feledkezzen meg a saját egyéni értékéről. Az Isten halhatatlan lelket adott minden­kinek s igy önmagától függ, hogy idővel hová emel­kedik. Mindezeknek pedig a magasabb lelkiélet a fejlesztője, vezetője. De viszont senki se becsülje túl a saját értékét, legy­en önmangának szigorú bírája s az önmegismerés alapján ítéljen mások felett. Cseleke­deteiben, szakmabeli, polgári és politikai magatartásá­­ban az egészséges, igazi önérzet, az absolut korrektség, a kötelesség tudás kell vezesse, hogy kiérdemelje embertársai megbecsülését s a szeretet, az áldozat­­készség, a szív és az ész intelligenciája kell megnyil­­vánuoljon­ úgy a magán, mint társai életében, így tudnak majd hivatásuk magaslatára emelkedni. És ha mindezen tulajdonságuk birtokában erőiket bármilyen formában egyesítik, meg vagyok győződve, hogy nem lesz szükség kilincselésre, mert minden ajtó nyitva lesz előttük. A becsület, a tudás lesz legerősebb fegyverük, amellyel önmagukat és egyesületüket naggyá tehetik, de csak úgy, ha az egész gépésztár­sadalom együttérez, nem vonva ki belőle a gépész­­mérnököket sem, hogy velük az alkotóerő a gyakoriségok sorozata Előnyhöz jut, ha hirdetőink igénybevételénél lapunkra hivatkozik. Mi csak a köz­ismerten legjobb cégeket hirdetjük és ezek legtöbbje engedményt ad azok részére, kik lapunkra hivatkoznak. Nekünk pedig ezzel szívességet tesz. Kérjük tehát, hogy minden rendelésnél vagy érdeklődésénél hivatkozzék lapunkra.

Next