Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1932 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Uliii^XU t­J J jtLX.JiK-if - I XXXVm. évfolyam XXXVIll. évfolyam_____________Budapest, 1952. január 1. ^{x\i ~ ^ t» p^am. Gépészek Országos SzövesÉGE HIVATALOS LAP Megjelenik minden he 1-én Laptulajdonos és kiadó : Szerkesztőség és kiadóhivatal A„GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE“ BUDAPEST, Előfizetési ár: évi 6 pengő. Felelős szerkesztő: IX.. FERENC­ KÖRÚT 17. a szöv. tagjainak dij­talan. KISS GYÖRGY Telefon : József 349-42 sz. _ szövetségi elnök, Hirdetések dijszabás szerint. a Székesfőváros kelenföldi áramfejlesztő telepének főgépmestere. Csekkszámla szám: 15529. — Évforduló. Irja: Szomody István. Az emberi ésszel fel nem mérhető végtelen Űr kreatúráinak, a sok milliónnyi napremiszernek egyik alárendelt parányi alkotója, a mi édes, titkos Földünk ismét körülölelte, körülk­ódolta és csókdosta éltető szülőjét, minden energiánk kútforrását, a Napot, ame­lyen elszakíthatatlanul, titkos kötelékeken csügg. Kai­­lendáriumi nyelven úgy mondjuk, hogy eltelt egy év. Az idő fogalmának közbevetésével ez az egy év (ppen oly parányi a Teremtés történetében, mint amilyen parány a mi organizmusunk­az unja a Földanyánk tö­megében. Egy év csak a mi emberi véges életünkben számottevő valami, mert amint nap megy nap­ után, változunk mi is, változunk energiánkban, rendszere­inkben és változunk abban, hogy Madách egyedül üd­vözítő elmélete szerint a végtelen emberi élet korszel­lemeit alkotjuk s azok szerint irányítjuk életünket. Az a titokzatos ösztöni erő, amely minket életünk irányí­tására késztet, egyben alkotója a fejlődés nagy mun­kájának is. Ez a titokzatos erő pedig arra ösztökéli a teremtés koronáját, az embert, hogy az elmúlt évek történeteiből tapasztalatokat merítsen és következte­téseket szűrjön le. Ugyanakkor az elmúltakért a mél­­­­séges Hit p­arancsa folytán hálát s megnyugvást ére­­zünk az elmúltak fölött. Következtessünk tehát! A társadalmak fejlődésének törvényszerűségében épen úgy, mint a fizikai, mechanikai,­­a­gy egyéb kö­­zelfekvő tudományok szabatos törvényeiben csak a helyes ismeret és a helyes megítélés kapcsá­n juthat­nak helyes eredményre. M és mint a­hogyan az egysze­rűbb tudományok ismeretéhez is tanulás szükséges, annál inkább tanulásra van szükség a társadalmi élet nagy leckéjének elsajátításához. .Az élet iskolája azon­ban igen sokszor végzetes eredményeket produkál s a helytelen irányú próbálgatások nyomán népek milliói s mérhetetlen vagyonok esnek áldozatul. De legyenek ezek a próbálgatások bármilyen végzetesek, mégis méhükben hordozzák a javulás egészséges csíráit. Ez a tény ülteti lelkünk méhébe a múlt hibáiért­­való meg­bocsátást és a jobb jövőbe vetett áldásos hitet. Mi gépészek, akik a társadalmi fejlődés fontos tényezői vagyunk, ne adjunk helyet lelkünkben a csüg­­gedésnek, hanem az élet minden zökkenője itt serkentsen, a sima utak pedig gyors iramra késztes­senek, hogy a múltak hibáit mielőbb kiküszöbölhessük s a továbbfejlődés útját egyengessük. E sorokon keresztül minden gépész lelkébe ki­mondhatatlan kortársi szeretettel szeretném beleplán­tálni azt a tiszta, önzetlen törekvést, amely bennem közös sorsunk javáért él és biztosra veszem, hogy ez sikerülni is fog, mert minden kartársam lelkében gyö­kerezni látom azt a nagy buzgfilmat, hogy egyesült erővel egy mindnyájunkra nézve jobb sorsot kivívhas­­sanak az új esztendőben. Mindnyájan ismerjük a múlt évben feltornyosult akadályokat, amelyek a sorsunk javulásának útját áll­ták, ismerjük azt a tarthatatlan szellemet, mely elébe vágott minden jemik és ismerjük a társadalmi­­élet tévelygésit is, tehát most már könnyebb feladat előtt állunk. Mert h­a ismerjük a bajokat, tudni fogjuk, hogy milyen eszközökkel gyógyítható a betegség. Egy bizt­ató sugár fénye dereng a jövő perspek­tívája fölött, amelyből egy új korszellem képe bonta­kozik ki, amikor a technikai alkotásokat s a végre­hajtó erőket értéke szerint fogják megbecsülni. A fej­lődéstörténelem magvát a mi alkotásaink, kérges te­nyerünk munkája fogják képezni és csak rajtunk fog múlni, h­ogy a tá­rsadalom ezen munkásságunkat kellő­képen honorálja. Jöjjünk össze tehát az orszá­g minden zugából, minden gépterméből a mi közös otthonunkba, a Gé­pészek Országos Szövetségébe, ahol a szövetségünk vezetői, élükön a mi nagyrabecsült díszelnökünkkel, Karlovitz László őméltóságával és Kiss Györggyel, a mi szeretett drága elnökünkkel forró kézszorítással, együttérző szívvel fogadnak mindenkit. Elsőnek üdvöz­löm őket az újév kezdetén s velük az egész tisztikart, a gépészek nesztorai, apostolait és lélekben testvéri szeretettel szorítom meg minden egyes kartí­rsam ke­zét. Kívánom, hogy a felérhetetlen Mindenható segítse­ meg a mi becsületes, derék, küzködő táborunkat min­den munkájában. De hogy célját elérje s nagy fel­adatait elvégezhesse, minden törekvése elsősorban oda kell irányuljon, hogy nagy ügyünknek bástyája, szék­házunk legyen. Életem legboldogabb napja akkor vir­rad majd rám, amikor a mi közös hajlékunkban szo­ríthatom meg kartársaim dolgos kezét. ügy legyen! '*ri iriRl­lf.ntinrr'll n-1 I 8ZEBEO_ HK­YOisjirnK TD ,I .k.^iM.‘.iJIUi.imkJllll^i Jii

Next