Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1939 (45. évfolyam, 1. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Gépészek Országos Szövetsége Boldog új esztendőt kivon Szövetségünk összes Tagjainak, Jó­ Barátainak és Pártfogóinak: az ELNÖKSÉG. 19381 A jólvégzett munka jóleső érzésével vonul­hat nyugalomba: mindent elvégzett, mindent megtett, amit rövid tizenkéthónapos élete alatt megtehetett és elvégezhetett... Csak a hála érzésével és a köszönet szavával búcsúzhatunk tőle. Nekünk magyaroknak ünnepi évünk volt: Szent István Éve. Bizalommal és a Magyar Boldogulásban vetett őszinte hittel adományoztuk neki ezt a megkülönböztető nemességet — és 1938, ha nem is teljes egészében, de valóra váltotta reményeinket. Most amikor búcsúzunk tőle, köszön­jük neki elsősorban a Magyar Hajnal pirka­­dását, köszönjük a cseh rabságban sínylő­dő magyar Felvidék felszabadulását, kö­szönjük, Kassát, Ungvárt, Munkácsot és velük minden hazatért városunkat és külön köszönünk meg minden magyart, akiknek arcáról letörölte a húsz éves rabság keserű könnyeit. De köszönjük az Eucharisztikus Kon­gresszus fényét és pompáját is, mert vele Krisztust hozta el hozzánk, hogy lássa: igaztalanul bántak el Boldogságos Anyjá­nak hű gyermekével, Magyarországgal. És köszönjük a Békét! Köszönjük, hogy megóvott bennünket, magyarokat a véráldozattól, s lehetővé tette, hogy csak az Igazság fegyverével küzdve vívjuk ki a győzelmet. Köszönünk minden hónapot, napot és órát, mellyel közelebb vitt és visz bennün­ket a végső és teljes Magyar Feltámadáshoz. Kezünk még nem jár rá. Új és szokatlan, még mindég 8 at akarunk írni, még mindég ragaszkodunk az em­­últ esztendőhöz. Kezünk még nem szokta meg, de eszünk­kel, gondolatainkkal már teljesen benne va­gyunk a 39-ben. Gondolatban végigszá­­guldunk az új esztendő 12 hónapján, s ke­ressük, kutatjuk, találgatjuk, mit hozhat, mit tartogat számunkra és lesz-e olyan jó­akarónk, mint amilyen testvérbátyja,az 1938 volt . . .­? Beérik-e majd a vetés, amit 38 hintett el a magyar ugaron; beteljesül-e a Magyar Hajnal, ami 38-ban pirkadt, valóra válnak-e reményeink, melyek 38-ban fakadtak . . . Mind, mind olyan kérdés, ahol egy eszten­deig kell várnunk, míg feleletet kaphatunk rájuk . . . 1939! Új esztendő, uj Jövendő ! Mi a 38-as évbe is bizalommal léptünk, mi ma egy évre is reményteljesen léptük át az 1938-as, Szentistváni Év küszöbét. Ezt tesszük most is! Most is reméljük, hogy az 1939-es esztendő sem lesz hozzánk mostohább, mint 1938 volt. Bízunk az Új Esztendőben. Bízunk vágyaink, reményeink beteljesülésében és nem utolsósorban hisz­­szük, hogy mához egy esztendőre úgy kö­szönhetjük meg 1939-nek Erdélyt és váro­sait, mint ahogy ma 1938-nak köszöntük meg a Felvidéket. Ebben a reményben, ebben a hitben lépünk az új esztendőbe!

Next