Premontrei gimnázium, Gödöllő, 1942

ban mintaszerűen van földolgozva, jobbat kívánni sem lehet, és telje­sen kidomborodnak benne a tan­terv VI. osztályra vonatkozó szándékai. Ugyanezt mondhatni az Egerről is. Ez utóbbinál azonban nagy nehéz­ségijén van az ember. Az Egerből általában nem áll rendelkezésre annyi példány, hogy mindenki olvashassa, így csak néhányan ta­pasztalhatják, hogy a csekély nyersanyagból mit remekel Vörösmarty. (NB! A tankönyvünk 42. lapján egy kis sajtóhiba van: a „Kirohanás a Boldogasszony templomába“ még a második énekhez tartozik, a ..III.“ egy sorral lejjebb írandó. „A törökök tanácsa“ elé.) A két szomszédidért (házi olvasmány) így foglaltuk össze az iskolá­ban: Kinek milyen volt a benyomása? Tetszett-e? Unalmas volt-e? Ha igen, oka: a mai embertől távol áll az eposz, szívesebben olvas regényt. Mi kapja meg benne először az embert? A szörnyűségek. Összeállítjuk. Milyenek az emberei? Milyen az egyéniségük? Milyenek a szenvedé­lyeik? Kire emlékeztet Enikő? (Perczel Etelka). Van-e benne epizód, mint mondjunk annak idején a Toldinál a bika megfékezése? Nincs. Van-e részlet, mely nem volna szorosan a főtárgyhoz kapcsolva? Van-e kitérés? Semmi? Tehát milyen a szerkezete? Kerek, nincs benne fölös rész, minden a főtárgyra irányul. Fölhívjuk a figyelmet a pátoszra, erőre. Ezek a kitűnőségei. — Az egésznek van-e valami alapgondolata? Milyen megállapítást tükröztethet vissza az egész esemény? Kielégíti Tihamért a bosszú? Nem. Mi lesz a vége? Megőrül. Mi üldözi? Tetté­nek tudata. Tehát alapeszmének vesszük: „a lelkiismeret hatalma erő­sebb minden bosszúnál“. (Alszeghy—Krisits—Sík VIII. o.). A következő órán a diáriumba leírjuk a lényeget röviden a kö­vetkező pontok szerint (otthon semmit sem írtak róla! legföljebb aki akar): Műfaj — Alapeszméje — Kitűnőségei — Romantikus vonásai — Szereplői, lelkületük — Gondolatmenete. — Bővebb tartalmát a Vaczulikból.­­ (A Zalán Futását teljesen a VIII. osztályra hagytuk. Nagy kár, hogy kimaradt a tankönyvekből utolsó verse, a Fogytán van a napod. Értékes adalék Vörösmartyhoz az emberhez.) PETŐFI SÁNDOR: Petőfi: Arcképemmel. . . Előzmények: Petőfi gödöllői látogatása 1845. augusztusában. Med­­nyánszky Bertát, a vers ihletőjét ekkor ismerte meg. Hozzá írta: — A tárgyalás szempontjai: milyennek látja egyéniségét maga a költő és mi a jellemző a versből a költőre. Szóval: az ember és a költő hogyan nyilatkozik meg benne. Mit küld M. B.-nak? Lelke arcképét. Milyen ez a „lelke arcképe“? Milyen tulajdonságait emeli ki? Nyíltságát, be­csületességét, rendíthetetlenségét, erkölcsi szilárdságát, dicsőségvágyát, szerelmét Berta iránt. Miért éppen ezeket emeli ki? Mert ezeket tartja a legjelentősebbeknek. Ebből világnézetére is következtethetünk. Mi-

Next