Mezőgazdasági Mérnök, 1961 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1961-01-12 / 1. szám
A KISZ-kongresszus küldötte voltam 1960 december közepe felejthetetlen marad számomra, amíg csak élek. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mint Pest megye küldötte, részt vehettem a KISZ 1960. december 16—18-a között rendezett I. országos kongreszszusán. Mivel a kongresszusi tanácskozások naponta korán kezdődtek és későn fejeződtek be, a vidéki küldötteket szállodában helyezték el. Mi, Pest megyeiek a Vas és Zala megyeiekkel együtt, a Béke Szállóban laktunk, ahol, mondanom sem kell, minden kényelmünk megvolt. A szállodába már a kongresszus előtti napon, csütörtökön megérkeztünk, hogy a másnap kezdődő tanácskozáson kipihenten vegyünk részt. A kongresszus a MÉMOSZ- székházban volt, ahová hatalmas Ikarus-buszok vittek. Az úton mozgalmi dalokat énekeltünk. Az meg mindnyájunknak különösen tetszett, hogy az útvonal kereszteződési pontjain mindenütt rendőrök álltak, akik az egyéb forgalmat leállítva, a továbbhaladásban elsőbbséget biztosítottak nekünk. Útközben a járókelő pesti emberek hallván az énekszót, szeretettel álltak meg és integettek nekünk. Természetesenmi is hasonló szeretettel integettünk vissza és ha lehet, még hangosabban énekeltünk, hiszen magunk mellett éreztük egész Budapest, sőt, az egész ország apraját-nagyját. Háromnegyed nyolckor már bent voltunk a gyönyörűen feldíszített kongresszusi nagyteremben, ahol megyénkénti csoportosításban, az 500 szavazati joggal rendelkező küldött a földszinten, a 700 tanácskozási joggal rendelkező pedig az emeleten foglalt helyet. Nyolc óra előtt foglalták el helyüket az emelvényen a 24 külföldi delegáció küldöttei. Pontosan 8 órakor Kádár János elvtárs vezetésével bevonult az elnökség. Komócsin Zoltán, a KISZ KB első titkára csaknem kétórás beszámolóban — amit annak idején kivonatosan a napilapok is közöltek —, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség valamennyi időszerű problémájával foglalkozott. Nekünk, egyetemistáknak — többek között —, főfeladatként jelölte meg, hogy a szakmai tárgyak tanulása mellett, egyik legfontosabb feladatunknak tekintsük a marxista —leninista tárgyak minél tökéletesebb elsajátítását és a gyakorlati életben való alkalmazását. A kongresszus első két napján a beszámolóhoz a magyar fiatalok közül 45-en szóltak hozzá. Közülük hatan termelőszövetkezetben dolgozó küldöttek voltak. A termelőszövetkezeti küldöttek felszólalásuk során egyértelműen arról számoltak be, hogy a kezdeti nehézségek után, a fiatalok a termelőszövetkezetekben valamenynyien nemcsak megállják helyüket, hanem az anyagiak terén is jól megtalálják számításaikat. A külföldi delegációk képviselői közül elsőnek Marina Iljicsina Zsuravljova, a Szovjetunió Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetsége küldöttségének vezetője szólalt fel, aki a szovjet fiatalok üdvözletének tolmácsolása mellett albumot és zászlót nyújtott át. A kongresszus során a többi külföldi delegációk képviselői is felszólaltak, hazájuk fiataljainak üdvözletét és együttérzését tolmácsolva. A felszólalások során a kínai-, csehszlovák-, bolgár, lengyel- román-, német-, osztrák-, vietnami-delegáció zászlót, a DIVSZ-elnöke kristályvázát, az angol delegáció lemezeket, a svéd delegáció népi figurát adott át emlékbe. A kongresszus a tárgyalás során 315 üdvözlő táviratot kapott, amelyet hazánk fiataljai küldtek a KISZ kongreszszusnak eredményes és sikeres munkát kívánva. A kongresszus második napján, szombaton este, a budapesti KISZ-bizottság műsorral egybekötött kongresszusi bált rendezett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában. A műsor során neves budapesti művészek is felléptek. A zenét a KISZ együttes Rajkó-zenekara szolgáltatta. A bálon mind táncolás közben, mind pedig a szünetekben, lehetőségünk nyílott a külföldi delegációk tagjait közelebbről megismerni. Ha beszélgetni nehezen is tudtunk, de abban mindnyájan egyetértettünk, hogy valamennyien békét akarunk. Gyorsan eljött a vasárnap, a kongresszus utolsó napja. Ekkor megválasztottuk a KISZ KB 102 tagját, majd Balogh István, a KB titkára szívhez szóló szavakkal rekesztette be a kongresszust. A kongresszus után közvetlenül, dr. Ernesto Guevara, a kubai kormányküldöttség vezetője tartott nagygyűlést, amelyen a magyar ifjúság tapasztalatait dicsérte és elmondotta, hogy azokat szeretné haza vinni, hogy Kubában is végleg megszüntethessék a kizsákmányolást. A nagygyűlés Fidel Castro éltetésével, tapssal, az Internacionálé hangjai mellett ért véget. Számomra nagyon gyorsan elrepült ez a felejthetetlen három kongresszusi nap. Valamennyien sokat tanultunk, tapasztaltunk, sok barátra — magyarra és külföldire — tettünk szert. A kongresszus jó munkája nyomán bátran hirdetjük a kongresszus jelszavát: „Munkával, tanulással a szocializmusért!” Raskay Györgyi HHHk» A * » * к*»*** ******** к*»*»* к******* **** **★* A novemberi ünnepeket a Szovjetunióban töltöttem, s így alkalmam volt személyesen is meggyőződni arról, milyen nagy ünnep is a szovjet dolgozók számára november 7. Nálunk karácsony és szilveszter előtt van olyan lázas készülődés, mint ott ezekben a hetekben. Már jóval november 7-e előtt, ha ismerősök összetalálkoztak valahol, vagy telefonon beszélgettek, mindig hallani lehetett ezt a kérdést: — hol tölti az ünnepeket? — Természetesen, nekem is feltették nagyon sokszor, már október végén leningrádi látogatásom idején, később Moszkvában. Az üzletek is tömve voltak az ünnep előtt. Hiszen a hozzátartozók, jó barátok, ismerősök ez alkalommal ajándékokkal is kedveskednek egymásnak. Az ajándékokhoz mellékelik a jókívánságokat: Szprazdnyikom! Kellemes ünnepeket! A postának is akadt dolga bőven. Sok millió üdvözlő lap kelt útra. Már legalább egy héttel november 7-e előtt elkezdték az utcák, a házak díszítését. Millió és millió színes villanyégő került a háztetők, tornyok szegélyére, villanyfüzéreket feszítettek az utcák fölé, mint megannyi virágfüzért. Vendéglátóimnál, a Moszkvai Közgazdasági Főiskolán is nagy készülődés folyt. A színes papírrózsákkal díszített „májusfa ágakat” nemcsak megcsodáltam, de kicsit segítettem a mezőgazdasági kar hallgatóinak, akik a többiekhez hasonlóan, napokon keresztül minden szabad idejüket erre a munkára áldozták. Maga az ünnep, az idén három napig tartott (hatodika ugyanis vasárnapra esett). Az üzemek, intézmények, hivatalok műsoros ünnepségei, a hagyományos november 7-i Vörös téri katonai parádé és a moszkvaiak színpompás, ötletes felvonulása mind-mind hozzá tartoznak az ünnephez. De hozzá tartozik a családi vagy baráti körben töltött jókedvű szórakozás is. Bár kellemetlen, ködös időjárás volt, az utcákon rengeteg ember sétált, gyönyörködött a főváros ünnepi pompájában. Az egyébként oly forgalmas Gorkij utcán is emberáradat hömpölygött a rohanó autósorok helyett. Az ünnep egyik fénypontját, a Vörös téri tűzijátékot, sajnos, nem tudtam megnézni, de ezt legközelebb pótolni akarom. Az egyik vasárnap este a moszkvai Szokolnyiki, úgynevezett kultúr- és pihenő parkban sétáltam. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik szabadtéri színpadon előadás folyik, a pódiumon vagy 6—7-en ülnek. Az elnök bejelentése után az egyik rendjeles férfi felállt és az előadói emelvényhez ment. Kiváncsi lettem, mi lehet ez? A nézőtéren a szemerkélő eső ellenére nagyszámú hallgatóság ült, s a sétálók közül — hozzám hasonlóan — egyre többeket vonzott oda a kíváncsiság. Az előadó arról beszélt, hogy ez évben gazdaságuk milyen eredményt ért el. Egymás után sorolta a fontosabb termelési és közgazdasági mutatókat, csak úgy, fejből. Majd az elnök bejelentette, hogy a következő szónok az egyik Moszkva környéki szovhoz többszörösen kitüntetett fejőnője, aki azután részletesen elmondotta, hogyan érte el brigádja a magas tejhozamot az önköltség egyidejű csökkentésével. Még vagy három kolhozelnök és szovházigazgató előadása hangzott el, alaposan elemezve az illető gazdaság termelési eredményét és teendőjét. Ezután az elnök jelezte az est szakmai részének befejezését és a koncert kezdetét. A szünetnéhány újabb válfajával ismerkedtem meg. A szódavizes, látott-hallott szavak. Vajon mit árusíthatnak itt? Női kíváncsiságom be is vitt az üzletbe. Az üveg hűtőpultokon sütésre előkészített húsok, kotlettek, különböző saláták, főtt rizs stb. Szóval a bűvös szavak ezt jelentik: Félkész ételek boltja. De nemcsak a zxíros különböző pontjain, haben betolták a már jó előre odakészített zongorát, s az egyik moszkvai színház énekesei megkezdték műsorukat. Először a Figaró házasságából hallottunk néhány áriát, majd orosz népdalokkal szórakoztatták a közönséget. Mint kiderült, nem egy véletlen jelenségbe csöppentem bele. A moszkvai parkok szabadtéri színpadain gyakran szerveznek a legkülönbözőbb tárgykörből felvilágosító előadásokat, amelyeket kultúrműsor követ. Ezekre senki sem toborozza különösképpen a hallgatóságot. A parkokban úgyis mindig sokan sétálnak, s mindig akad valaki, akit ez vagy az a kérdés érdekel. Nagyon ügyes dolog ez, mert ahogy én ott elnéztem a közönséget, sokkal nagyobb volt az érdeklődés, mint egy-egy agyonszervezett rendezvényen, nem a nagyobb üzemek, intézmények étkezdéi mellett is működnek ezek, az asszonyok otthoni főzését, vacsoragondjait megkönnyítő speciális üzletek. Moszkván kívül Leningrádban, Krasznodarban és Kijevben is nagy népszerűségnek örvendenek ezek az üzletek. szörpös automatákból a megfelelő pénzdarabok bedobása Moszkvában már nagyon elterjedt a kalauzok nélküli közlekedés. Az autóbuszok, trolibuszok, villamosok ablakán gyakran látható ez a felírás: „Rabotajét bez konduktora”. A kalauzt ezeken a kocsikon az első és a hátsó ajtónál két nagy persely helyettesíti. Ezekbe dobja be mindenki a viteldíjat és önkiszolgáló módon leszakítja magának a tömbről az ellenőrző jegyet. A vezető hangosbemondón jelzi a megállókat, időnként felhívással fordul az utasokhoz, hogy:„fáradjunk a kocsi belsejébe!”, „elöl van a leszállás”, meg, hogy „senki se felejtse el bedobni a viteldíjat”. Azt gondolhatná valaki, hogy itt biztosan sokan „bliccelnek” ezeken a járműveken. Szerintem semmi esetre sem többen, (sőt!), mint nálunk a kalauzokkal közlekedő villamosokon és buszokon. Tanúja voltam olyan jelenetnek, amikor az utasok után egy pohárra való szóda vagy különféle szörp folyik. A poharak mosása is automatikusan történik. A poharat lefelé fordítva rá kell nyomni a mosókorongra, amely erős sugárban fröcskölve rá a vizet, ragyogó tisztára mossa a poharat. A kenyér- és péksüteményautomata is megnyerte tetszésemet, mert higiénikus és gyors (ezekkel Kijevben és Krasznodarban találkoztam). Minden pékárunak külön fakkja van a gépen. A páternoszterszerűen mozgó polcok, a rajtuk elhelyezett különböző kenyér- és péksüteményféleségekkel a megfelelő zseton bedobása után eggyel tovább haladnak és így a polcról leemelhető a kívánt áru. Sajnos, itt nem lehet válogatni, hogy „nekem, jó sültet adjon!”, vagy „én szép világosat kérek”. Veszekedni sem lehet az „elárusítóval”. Én mindenesetre elégedett voltam, egyszer sem adtam vissza „neki” a kapott kenyeret, figyelmeztették társukat, ha „elfelejtette” bedobni a viteldíjat. De ilyesmi csak ritkán fordul elő. Az viszont elég gyakran, hogy valakinek nincs aprópénze, s néhány megállóin keresztül strázsát áll a persely mellett, közben állandóan figyelmeztetve társait, hogy az aprópénzt ne dobják a perselybe, hanem adják neki. De legalább nem unatkoznak! A kalauzos járművökön sincs hiány egy kis társadalmi munkában. Itt ugyanis, a kalauz az ajtó mellett ül, a felszálló utasok a kocsi belsejébe mennek, hogy mindenki felférjen, aztán kezdődik a szórakozás. — Adja át, kérem!felszólítás kíséretében, kézről kézre jár a kopejka a kalauzhoz, onnan pedig a jegy viszsza az utashoz. Ez egész hangulatos, ha az ember, mondjuk, középen áll, pontos ellenőrzést készíthet az utazók számáról, mert szinte mindenki rajta keresztül bonyolítja le a jegyváltás műveletét. Olyan nem fordult elő, hogy kézenközön eltűnjék a pénz, s olyan sem, hogy „váltsa meg magának!”, „mit molesztál?”, stb. hangulatos, Pesten mindennapos, sőt minden perces ilyen és ehhez hasonló kedves meg- jegyzésekkel kísérték volna. Lehet, hogy Moszkvában jobban „bírják” egymást az emberek? Cs-nk Szovjetunióbeli élményeimből Szakelőadás és Figaró házassága Az automaták Kalauz nélkül Félkész ételek boltja Bárhol jártam az országban, sok üzleten találkoztam ezzel a felirattal: Kulinárija — Polufabrikata.” Eddig soha nem EGY ELKÉSETT BESZÁMOLÓ 1960. december 14. vártuk ezt a napot! Minden egyes nap közelebb hozott hozzá, s mégis, úgy éreztük, hogy talán sohasem jön el. Közeledtével mindenkit valami különös láz fogott el, mintha minden megváltozna. Igen, egy dolog megváltozik. Nevet kap kollégiumunk, az 1956-os ellenforradalom hősi halottjának, Sziklai Sándornak a nevét. Eljött a nagy nap, sőt az a pillanat is, mikor megkezdhettük ünnepségünket. Vendégeink s mi, hallgatók, elfoglaltuk helyünket a szépen terített asztalok mellett. Vendégeink között volt Váradi János, a gépészmérnöki kar dékánja, Szűcs Sándor párttitkár, Sziklai Sándorné, Hekenast József, a Földművelésügyi Minisztérium képviselője, Király Andrásné, a KISZ központi bizottságától. Körünkben üdvözölhettük a kollégium-bizottság néhány tagját, dr. Lehoczki László rektorhelyettest, s Komjáty Lászlót, a Csepeli Vas- és Fémművek vezérigazgatóját, s több oktatónkat. Blahut Lajos, a gépészmérnöki kar KISZ-titkárának megnyitó szavai után Váradi János dékán emelkedett szólásra. Beszédében többek között kijelentette, hogy a kollégium ne csak mint forma létezzen, hanem tartalmilag is fejezze ki azt, amit feladatául tűzött ki. Hiszen ha csak formai változás jön létre, akkor ez nem jelent újat kollégiumi életünkben. Beszéde végén Váradi elvtárs kiosztotta a kollégium elnevezésére írt pályázatok első három helyezettjének jutalmait. Hesz Mátyás IV. éves hallgató, aki pályázatában Sziklai Sándor nevét javasolta, nyerte el az első díjat. A második helyezést P. Tóth Ernő IV. évf. hallgató pályázata érdemelte ki, a harmadik helyen pedig ketten osztozkodtak. Rimai Albert IV. évf. és Magyari János II. évf. hallgatók. Ezután Hesz Mátyás, a kollégium titkára részletesen ismertette mindazokat a körülményeket, amelyek lehetővé tették a diákotthon kollégiummá válását. Beszélt mindazokról a nehézségekről, melyek bizonyos mértékig gátolták az átalakulást. Mennyi érvvel kellett bizonyítani egyes hallgatóknak azt, hogy a kollégiumnak rendkívül sok előnye van a diákotthonnal szemben! Ismertette az eddigi eredményeket, s egyben felhívta minden kollégiumi tag figyelmét arra, hogy ezután még nagyobb elszántsággal kell tanulnunk és dolgoznunk, úgy, ahogy Sziklai Sándor tanult és dolgozott. Hekenast József, az FM osztályvezetőhelyettese adta át a kollégium működési engedélyét. Kifejezést adott meggyőződésének, hogy a kollégiumban az eddigiektől eltérő módon tanulnak és dolgoznak majd hallgatóink, mind szakmailag, mind politikailag megállják majd helyüket a szocialista mezőgazdaság bár,mely területén. ‘4 Süle Józsefné, a kollégium igazgatónője értékelte a kollégium eddig végzett munkáját, beszélt mindazokról a feladaokról, amelyek előttünk álltak, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukul hozzájárultak ahhoz, hogy a kollégium létrejöjjön. Pénzuralommal hálálta meg mindazoknak a munkáját, akik legtöbbet tették azért, hogy izt a mai napot elérhettük, azt hiszem, hogy egész közösségünk egyetértett azzal, hogy fesz Mátyás Tóth Zoltán és Horváth Gábor IV. éves hallgatókat, valamint Szilágyi László I. éves hallgatót jutamazta meg. A KISZ központi bizottsága egy zászlóval ajándékozta meg a kollégiumot, melyet Király Andrásné adott át. „Sohasem szabad felejtenünk — mondotta Király Andrásné —, nekünk kell tovább vinni ezt a zászlót.” Csend ült a teremben, amikor Sziklai Sándorné emelkedett szólásra. Egyszerűen, közvetlenül beszélt férje életéről, amely mindnyájunk előtt példakép lehet. Már ifjú korában megismerte az élet árnyoldalait. De ezek sem tudták megtörni, sőt, a későbbiek során annál nagyobb elszántsággal dolgozott. Részt vett a Nagy Októtóberi Szocialista Forradalomban, majd elvégezte Moszkvában az egyetemet. Később újra fegyverrel cserélte fel az egyetemi katedrát. Spanyolországban harcolt a fasizmus ellen. Magyarország felszabadításában mint szovjet tiszt vett részt. A felszabadulás után is lankadatlan erővel dolgozott tovább, egészen addig, míg 1956 októberében az ellenforradalmárok bestiálisan megkínozták, majd megölték. Különös hangulat lett úrrá rajtunk Sziklai Sándor özvegyének szavai nyomán. Talán mindenki arra gondolt, milyen lankadatlan erővel tudtak dolgozni ezek az emberek. Meghaltak azért, hogy jobb legyen az életünk, hogy tanulhassunk. Ezt mi teljesen talán sosem tudjuk meghálálni. De legalább az adósság egy kis részét törlessztik jó munkával, jó tanulással. Ez a legkevesebb, amivel tartozunk. Az avatóünnepély alkalmából a kollégium fotószakköre kiállítást is rendezett. Vendégeink érdeklődéssel tekintették meg. Váradi elvtárs pohárköszöntőjét még több is követte, a kollégiumi diákbizottság pedig finom uzsonnával vendégelte meg a jelenlevőket. Jókedvvel ért véget az ünnepély ... S hogy mi lesz a folytatás, az kizárólag tőlünk függ. Süle Józsefné igazgatónőtől és Aggód József nevelő tanártól bizonyosan továbbra is megkapunk minden támogatást. KÖCZKI Alapszervezeti vezetőségi ülésen hallottuk A mezőgazdaságtudományi kar tanári-hallgatói MSZMP alapszervezetének vezetősége, 1961. január 4-i ülésén megvitatta az 1960. december 7-iaggyűlés tapasztalatait. Legfontosabb feladata jelenleg: a félévi vizsgák eredményes bonyolítására mozgósítani a pártcsoportokat. A vezetőség megvitatta, hogyan valósítoták, illetve valósítják meg gyakorlatban a taggyűlésen felvetett javaslatokat azdeiglenes tantervel, a tananyag korszerűsítésével, a túlzsúfoltsággal, a csoportos vizsgázásokkal kapcsolatban. Megoldást nyert már a könyvtár kérdése, amely a vizsgaidőszakban este 9-ig áll a hallgatók rendelkezésére és vasárnap is nyitva van. Határozatként fogadták el, hogy a moszkvai nyilatkozatot feldolgozzák az oktatóik és hallgatók között. Az alapszervezet legközelebbi taggyűlését február 1-én tartják.