Mezőgazdasági Mérnök, 1968 (9. évfolyam, 1-20. szám)

1968-10-14 / 15. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM. Élénk élet az alapszervezetekben MEGÉLÉNKÜLT AZ ÉLET a pártalapszervezetekben. Kommunistáink vezetőség­választásra készülnek szerte az országban. Mint ilyenkor mindig, számot vetnek az el­múlt időszak munkájával, le­mérik az eredményeket, fel­vetődnek a gondok, problé­mák, s szembe kell nézni az esetleges kudarcokkal is. Hogyan, miképpen készül­nek a választásokra, milyen feladatokat jelent ez egy alap­­szervezet vezetőségének, erről beszélgettünk Süpek Zoltán­nal a mezőgazdaság-tudomá­nyi kar I. alapszervezetének titkárával. A mostani választások több tekintetben jelentenek újdon­ságot. Most először választ a tagság a vezetőségi tagoktól külön titkárt. A másik, ami szerintem nagyon egészséges jelenség, a vezetőségek nem mondanak le, hanem egész egyszerűen lejár a mandátu­muk. Az előkészítő taggyűlé­seken, amelyek egyetemünk minden alapszervezetében idő­ben lezajlottak, mo­st először nemcsak jelölő és szavazatsze­dő bizottságot választott, ha­nem már jó előre megválasz­tottuk a vezetőségválasztó taggyűlés elnökét is. Szeptemberben ülést tar­tottak a pártcsoportok is, s így a párttagságnak módjában állt széles körűen megvitatni az eltelt két esztendő munkáját, véleményt alkotni a saját és a vezetőség munkájáról. A pártcsoport-értekezleteken el­mondottak képezik a gerincét az alapszervezeti vezetőség beszámolójának. Reagálunk az ott elhangzottakra. A napok­ban megválasztandó új veze­tőség rendkívül nagy hasznát veszi majd a pártcsoportok észrevételeinek. Meglátja, hol van javítanivaló, hol lesz szükség nagyobb segítségre, támogatásra. Nagyon felelősségteljes, ko­moly munka hárul, illetve há­rult a jelölő bizottságokra. A rendelkezésükre álló, közel egy hónap alatt felkeresték az alapszervezet minden tag­ját, s egyéni beszélgetéseken ismerkedtek meg valamennyi kommunista véleményével. Mindenki elmondta, kit sze­retne látni az új vezetőségben a titkár és a reszortfelelősök posztjain. Nagy súlyt fektet­tünk arra, hogy minden kom­munistát külön-külön keres­sünk fel, hogy a pártcsoportok tagjai se befolyásolhassák egymást és mindenki valóban a saját, önálló véleményét jut­tathassa kifejezésre. Néhány érdekes, a munka során fel­tétlen megszívlelendő javasla­tot tolmácsoltak már vezető­ségünknek a jelölő bizottság tagjai. A választásokkal kap­csolatban például szintén ré­gi mulasztásra utal a többek megjegyzése, hogy hiányolják az alapszervezet vezetőségé­ből a nőket, jogosan szeretné­nek több elvtársnőt látni a vezetőségben. VÉLEMÉNYEM SZERINT, nagyon egészséges folyamat a pártvezetőségek időközönkénti újjáválasztása. Azokat az új­jáválasztott, jól dolgozó régi vezetőségeket, amelyeket a tagság ismét megtisztít bizal­mával jól egészítik ki a párt­munkába feltétlenül új színt hozó új vezetőségi tagok. Egy bizonyos idő eltelte után a vezetőség munkája úgy érzem, egy kissé egysíkúvá válik. A felfrissítés szerintem nélkülöz­hetetlen. Úgy vélem, az egye­temen, de másutt is, minden becsületes kommunista alkal­mas a vezetőségi tagságra, ha akar dolgozni és tisztességgel elvégezni a rábízott feladato­kat. Állítom, hogy alapszerve­zetünk valamennyi tagja ké­pes eredményeket produkálni. Természetesen a vezetőség munkája csak akkor lehet gyümölcsöző, ha nemcsak ők, hanem minden párttag, min­den aktivista ugyanígy akar és tesz is valamit, ha minden­ki vállal egy részt a közösség munkájából. Bizonyos, hogy az új veze­tőség munkája még eredmé­nyesebb, egy-két vonatkozás­ban könnyebb is lesz. Mi vol­tunk ugyanis az első vezetőség az alapszervezetek megosztása után. Kezdetben sokat kellett tapogatóznunk, itt-ott bizony­talankodtunk, főként szerveze­ti kérdésekben. Például az alapszervezetek egymás közti kapcsolatára, vagy az állami vezetéssel való kontaktusára gondolok. Ezeknek az érintke­zési formáknak a színvonalas kidolgozása képezi majd az új vezetőség feladatainak egyikét. Az új vezetőség ezt az ener­giát már az első naptól a tényleges pártmunkára fordít­hatja, hiszen a formális szer­vezeti keretek mér kialakul­tak és megszilárdultak. röviden ÜLÉST TARTOTT a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Tudományos Ta­nácsa, amely dr. Dimény Imre miniszter elnökletével megvi­tatta a mezőgazdasági tudo­mányos kutatás legújabb ered­ményeit, valamint a termelés­és műszaki fejlesztéshez szük­séges tudományos tevékenység soron következő feladatait. ★ AZ IRODALOM-ESZTÉTI­KAI előadássorozat keretében október 2-án Romantika az Irodalomban címmel dr. Sza­­bolcsy Gábor irodalomtörté­nész megtartotta első előadá­sát a diákotthonban. A követ­kező előadásra — Kritika rea­lizmus címmel — október 16- án este fél 8 órakor kerül sor a Gorka teremben, is EGYETEMI ÖNTEVÉKENY EGYÜTTESEINK — a népi tánccsoport, az énekkar és a pol-beat együttes — november 7-én, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 51. évfordu­lóján az idén is fellép a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban rendezett ün­nepségen. ★ FIGYELEM! A KISZ-bizott­­ság így élünk mi pályázatának beadási határideje november 1. AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM LAPJA­IRA: 10 FILLÉR Biológus­napok A TUDOMÁNYOS ISME­RETTERJESZTŐ TÁRSULAT Országos Biológiai Választmá­nya rendezésében szeptember 21—23 között Balatonfüreden rendezték meg a XI. Országos Biológus Napokat. A tanácskozás céljáról, bo­nyolításáról dr. Hortobágyi Tibor egyetemi tanár, a TIT Országos Biológiai Választmá­nya elnöke a következőket mondta: — A SZOT helyi színház­­termében tartott magasszintű tudományos tanácskozásunk céljának az előadói tovább­képzést tekintettük. De célunk volt az új ismeretek gyors to­vábbítása, tájékoztatás a tu­domány vívmányairól a kö­zép- és felsőfokú intézmé­nyekben működő pedegógu­­sokhoz. A meghívottak, mond­hatni az ország legkiválóbb előadói, tudományos munka­társak, pedagógusok, orvosok, agrárszakemberek voltak. A mintegy kétszáz jelenlevő — akik között lengyel, német és jugoszláv szaktekintélyeket is találhattunk — tíz előadást hallhatott. Az előadásokat te­matikájuk szerint három cso­portba sorolhattuk. Az első csoportba négy elő­adás, dr. Ádám György egye­temi tanár, dr. Csányi Vilmos egyetemi adjunktus, dr. Gras­­tyán Endre egyetemi docens és dr. Kontra György főiskolai tanár tolmácsolásában a tanu­lás és emlékezés „kettős fo­lyamat” — elméletével, bio­kémiájával, a tanulással, mint a biológiai reguláció spe­ciális formájával foglalkozott. A második csoportba azok az előadások sorolhatók, ame­lyek az állatok életfolyamatai­ra való abiotikus és biotikus tényezőket és azoknak a gya­korlatban való eredményes ki­használását vizsgálták. Ezekről a kutatásokról dr. Tangl Ha­rald Kossuth-díjas kutatóinté­zeti h. igazgató és dr. Anghi Csaba ny. állatkerti főigazgató számolt be. Végezetül a transzplantáció immunbiológiai problémáival, a növényi szövetek, szervek átültetésével foglalkozó elő­adások hangzottak el. E téma­kör előadói dr. Maróti Mihály egyetemi docens, dr. Törő Im­re akadémikus, Kossuth-díjas egyetemi tanár és dr. Kesztyűs Lóránd, az MTA levelező tag­ja, egyetemi tanár voltak. — Saját előadásomban — mondotta a továbbiakban dr. Hortobágyi Tibor — a Balaton elsődleges termelőinek, a mik­­roszkópikus növényeknek, (ko­­vamoszatok, zöldalgák) életét, a tó anyag- és energiaforgal­mát ismertetem. Itt szeretnék szólni az előadások utáni és az esték folyamán spontán kiala­kult színvonalas vitákról, me­lyeken keresztül az előadók saját ismereteiket is bővíthet­ték. A Biológus Napok program­jában az előadások mellett filmestek, szakmai kirándulá­sok is szerepeltek, pl. hajó­­kirándulás Szántódra, a veszp­rémi Vadas- és Növénypark megtekintése. László Ferenc Kitüntetettjeink Szíve, szándéka szerint, valamennyi diákja, kollégája, munkatársa felkereste volna dr. Kolbai Károly, Kossuth-díjas professzort, hogy együtt örüljön a magas állami kitün­tetésnek, amelyet legutóbb kapott. Ám sokan, nagyon sokan vannak, szétszó­ródva az országban barátok és tanítványok, s a jó kívánságok tolmácsolása nekünk jutott. Kolbai professzor neve összeforrt a gö­döllői egyetemmel, nemcsak tanszékvezető­ként, tanárként volt az úttörők között, hanem akkor is, amikor a „hol és hogyan tovább” kérdése felmerült. Bizonyított szóval és tettel, úgy is, hogy vasárnaponként hátizsákjával bebarangolta a környéket, gyűjtögetve azokat a növényeket, amelyekkel érdemes foglal­kozni. Az élő szón túl, több száz szakcikkben, könyvben adta át tapasztalatait, s aki szemé­lyesen megismerte, tudja róla, embernek is kiváló. A makacs homok engedett akaratának, s hosszan sorolhatnók, mennyivel vitte előre a növénynemesítést. A Munkaérdemrend arany fokozatával államunk, egy életművet jutalma­zott, s reméljük, ha felgyógyul, újra találkoz­hatunk személyesen is dr. Kolbai Károly pro­fesszorral. Több évtizedes, eredményes munkát, egy élet erőfeszítéseit méltatta államunk, ami­kor dr. Berend József tanszékvezető egyete­mi tanárnak adományozta a Munkaérdem­rend arany fokozatát. Ő is az elsők között volt, akik tanárként s egyúttal szervezőként kerültek Gödöllőre Nem volt sima út, gyakran maguknak kel­lett képletesen szólva az utat is építeni amelyen tovább haladhattak. Sokat vállalt magára kezdettől. Tanszék vezető és dékán volt egyszerre, s nagy érde­meket szerzett az agrárközgazdasági tárgyak kialakításában. Hányan szereztek diplomát az ő segítségé­vel? — van-e, aki számon tartja. Aki az éle­tét, az emberek nevelésére szánta, a szakem­berképzésre, többnyire az után tudakozódik, sikerült-e úgy átadni tudását, ahogy szerette volna. Tanítványai úgy érzik, igen! Valamennyien, akik tisztelik, szeretik Berend professzor urat, együtt örülnek kitüntetésének. ÚJDONSÁG: Az audiovizuális nyelvi labor A SZEMINÁRIUMI ÉPÜ­LETBEN még hiába keres­nénk, de a nyelvi lektorátu­son már ott láthatjuk a ké­szülő audiovizuális nyelvi labor alkotóelemeit, felszerelé­seit, amelyeket hallgatótár­saim hamarosan birtokukba vehetnek, természetesen apel­lálva a műszaki osztály gyors munkájára. Több mint egy órán keresz­tül beszélgettem Rudnay Ká­roly tanár úrral, az idegen­nyelvi lektorátus vezetőjével, akitől nem is annyira a nyelv­laboratórium funkcionálásáról érdeklődtem, hanem arról, mi­lyen plusz­feladatokat ró az új nyelvoktatási mód kivitelezése a tanszékre és a hallgatókra, milyen program-, illetve tan­tervmódosítást igényel, milyen kedvező lehetőségeket biztosít a nyelvtanuláshoz. Általáno­sabban fogalmazva: mit vár­nak nyelvtanáraink ettől a még egészen új módszertől? A lektorátuson töltött óra azt is bizonyította: nyelvtaná­raink nagyon komolyan ké­szülnek arra, hogy a Párizsból és Zágrábból elinduló modern gépi nyelvoktatást egyetemün­kön is meghonosítsák, eleget téve ezzel a XX. századi tech­nika követelményeinek. Lehet, hogy a kezdet itt is nehéz lesz, de úgy érzem, a lelkes jobbat­­akarással leküzdjük majd a nehézségeket. A nyelvi laboratórium csak­nem teljes mértékben a tár­salgási készség javítását szol­gálja majd. A hat társalgási téma közül négy már magnó­szalagra került.. A Budapestet, szülőfalunkat és­­városunkat, valamint Gödöllőt bemutató, egyetemünkről, kollégiumunk­ról és a diákéletről szóló tár­salgások szövegeit, kérdés­felelet formájában, született oroszok olvasták rá a szala­gokra. A 25 magnetofonról fülhallgatón hallhatók a kér­dések és feleletek. Az oktatás­nak különféle részmegoldásai lehetnek. Előfordulhat, hogy a fülkében ülő hallgató a kér­désre maga adja meg a vá­laszt, s egy-egy válasza után meghallgathatja szalagról a kontroll feleletet is. Felvetődhet a kérdés: nem vezet-e ez az önállóság majd csupán testi ottléthez, lazsá­láshoz? Ezt szűri ki az a tény, hogy a vezérlőfülkében ülő tanár „összekötheti” magát közvetlenül az ábrándozó egyénnel, aktívabb munkára serkentve őt, esetleg eszébe juttatva a még korántsem ide­jét múlt hagyományos osztá­lyozási rendszert. Létezhet olyan variáció is: a tanár összekapcsolja mond­juk a 6-os és a 21-es fülkét, hogy a hallgatók egymással társalogjanak, természetesen oroszul és a tanár ellenőrzé­sével. A felsoroltakon túl me­netközben még sok módszer­rel bővülhet a kivitelezés. TÖBBEN KÉRDEZHETNÉK: hol itt a vizualitás, miért audiovizuális az új módszer elnevezése. Erről sem feledke­zett meg a lektorátus. Rudnay tanár úr sorra megmutatta a saját kezűleg készített, ren­geteg jól sikerült színes diát, amelyek sok esetben művészi szinten illusztrálják a társal­gási témákat Ezeken kivetítik színesítve a hallottakat. Lehetőség nyílik arra, hogy a kollégiumban is felszerel­jünk néhány ilyen nyelvi la­bort, természetesen — anyagi okokból — kisebb kapacitás­sal. A lektorátus szívesen köl­csönzi átjátszásra a szalago­kat, amelyekről a szorgalma­sabbak este a kollégiumban is tanulhatnak. A legnemesebb törekvése ennek a még fiatal módszer­nek, hogy az adott keretek között, a régi óraszám mellett, eredményesebbé tegye a nyelv­­oktatást, fokozva a beszédkész­séget és gazdagítva a szókin­cset. MIT VÁRHATUNK ettől a sokat ígérő, de napjainkban még igen költséges módszer­től? Rudnai tanár urat idé­zem: — Nagyon sokat! Szeret­nénk az adott keretek között, korszerű gépek segítségével többet nyújtani annál, amit eddig adni tudtunk. Azt sze­retnénk, ha a mi lelkesedé­sünk hallgatóikat is elragad­ná. Ha ez sikerül, nyugodtan mondhatjuk majd- elértük cé­lunkat. Sinka Sándor Kedvező lehetőségek a nyelvtanuláshoz Kérdés-felelet a 25 magnón Művészi szinten illusztrált témák 1968. OKTÓBER 11.

Next