Mezőgazdasági Mérnök, 1972 (13. évfolyam, 1-19. szám)

1972-04-08 / 6. szám

GYULA BÁZISGAZDASÁG LETT Aláírták a szocialista együttműködési szerződést kapcsolatok elmélyítésére is Tavaly nyáron, amikor a szovjet mezőgazdasági gé­pészmérnök hallgatók a Gyu­lai Állami Tangazdaságban töltötték háromhetes csere­­gyakorlatukat, kiderült, hogy keresve sem lehetett volna megfelelőbb, a gyakorlatra minden szempontból alkal­masabb gazdaságot találni, s a gyakorlat határainkon túl is elismert sikerének egyik záloga éppen ebben, a gazda­ság sikeres kiválasztásában rejlett. A gyakorlat tapaszta­latai és a szovjet fél kifeje­zett kérése nyomán, már ak­kor felvetődött a gondolat — jó lenne, ha a gyulai gazda­ságra, mint a mezőgazdasági gépészmérnöki kar bázisgaz­daságára, az elkövetkező években is számíthatnánk. Az elképzeléseket tettek követték. Rövidesen megkez­dődtek az előzetes tárgyalá­sok, a két fél érdekeinek egyeztetése, s március utolsó napjaiban szocialista együtt­működési szerződés aláírásá­val perfektuálódott az elkép­zelés. A szerződésnek, természete­sen, csak egy részét képezi a szovjet hallgatói csoport Gyu­lán való gyakorlatoztatása. Bár, mint dr. Mikecz István dékán kifejtette, ez is nagy segítséget jelent az egyetem­nek, illetve a karnak. A szov­jet fél ugyanis régi partne­rünk, kapcsolatainknak ko­moly tradíciói vannak, s egy­általában nem mindegy, mi­lyen adottságokkal és felsze­reltséggel rendelkező gyakor­ló gazdaságban foglalkoztat­juk a moszkvai cserepartne­reket. Az együttműködés kiterjed a szakmai és tudományos A gépészmérnöki kar oktatói lehetőséget biztosítanak pél­dául a szakmai kérdések kon­zultálására, a felvetődő kí­vánságoknak megfelelő­en­­elő­adásokat tartanak a gazda­ságban. Továbbá, a szerződés értelmében, javaslataikkal se­gítik egyes növények vagy ágazatok gépesítési technoló­giájának kialakítását. Kíván­ság szerint a kar hallgatói is részt vesznek a gazdaság egyes részfeladatainak a ki­dolgozásában, például diplo­matervek, vagy tudományos diákköri dolgozatok formájá­ban. A kar támogatja továb­bá a tudományos cselekmé­nyek végzésére irányuló tö­rekvéseket, valamint a Gyulai Állami Tangazdaság szakmai utánpótlását, mind a beisko­lázásnál, mind pedig az egye­temi tanulmányok során. A szerződés egyik, mind­két fél számára rendkívül elő­nyösnek ígérkező pontja ki­mondja, hogy a kölcsönösen felvetődő igények szerint — az adott lehetőségeken belül — a kar és a gazdaság kísér­leteket állít be Gyulán az új, korszerű eljárások kipróbálá­sára. Ebből a néhány kiragadott gondolatból is kiderül, hogy az 5 esztendőre megkötött szerződés milyen nagyszerű perspektívákat rejt magában mindkét fél számára, s ennek a megállapodásnak a szelle­mében milyen mély és gyü­mölcsöző kapcsolatok alakul­hatnak ki az egyetem gépész­­mérnöki kara és a Gyulai Ál­lami Tangazdaság között, ha — és ez minden bizonnyal így lesz — a most pontokba foglalt kereteket megfelelő tartalommal töltjük ki. Csomós István, a Gyulai Állami Tangazdaság igazgatója és dr. Mikecz István dékán aláírják a szocialista együttműkö­dési szerződést (Fotó: Hudetz József) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini....111111111111111111111 > 111111 и 111111 ■ 11111111111....ii 111111111111111111111....11111111111111....1111: i m 11111111111 ■ i ■ 111111 и 111 ii 1111111 и 11........ i SUTTOGÓ POFA és — Hát te milyen újsá­­got olvasol? — A lapunkat, a Mező­­gazdasági Mérnököt. — Jé, még sohasem lát­tam ... — Ha akarod, féláron, húsz fillérért, neked adom. — Nincs húsz fillérem! — Nem baj, ingyen is a tiéd lehet. — Kösz. Na, nézzük csak... — Mit keresel? — A bűnügyi jelentése­ket. Gyilkosságot, meg ef­félét. — Gyilkosság az nincs! — Esetleg egy vereke­dés ... ? — Az sincs. — Botrány?? — Botrány van! — Mi? — Vagy nincs a lapban botrány? Egyszerűen nem csinálnak botrányt. Ki hal­lott még ilyet?! — Akkor nézzük a film­csillagok magánéletét, szex­fotót, miegymást! — Miegymás sincs. — A Bimm-Bumm­együttes gödöllői hajvisele­téről csak írnak valamit? a „MÉRNÖK” — Hová gondolsz?! Ami mindenkit érdekelne, azt el­kendőzik! — De hát a lóverseny­eredmények! — Nincs benne ló, csak bolha. — A bolhacirkusz új műsora?! — Nem. Csak kisebb csí­pések vannak. Pedig itt olyan, de olyan nagyot kellene csípni, hogy az csuda! — Kibe? — Hogy-hogy kibe?!... Azt nem tudom. De, hogy csípni kellene, az biztos. — Engem megcsípett va­lami. — Te mindig felszedsz mindenféle izét. — Az agyamba csípett. — Őrizd meg a hidegvé­red! Mi az? — Hát, hogy miről ír ak­kor egyáltalán a lap? Mondd már, te olvastad! — Miről is? Hát, hogy ... Azt nem tudom. De, hogy nem ír semmiről, az tuti! — De milyen semmiről nem ír? — Ne faggass! Látom, teljesen értelmetlen vagy. Miért pont engem kérde­zel? Mások jobban tudják, hogy milyen semmiről nem ír semmit a lap. Nem ír, és kész! — És, ha mégis ír? — Akkor is kész! — Úgy látszik, te kész vagy! Nem is tartalak fel tovább. Elmegyek, veszek egy Mici Mackót, hogy az órán legyen mit olvasni. — Jó, én meg megyek, megkeresem a csoporttár­saimat. Valahol itt kellene lenniük az egyik szeminá­riumi teremben. — Na, szia, itt van az újságod, visszaadom. Úgy sincs benne semmi! — Nem kell! — Akkor mit csináljak vele? — Hmm ... Dobd el! — Jó. Rá is lépjek? — Várj csak egy pilla­natra! Mi van itt az első oldalon?! — Mi? — Az, hogy az egyetem épületét lebontották, és a szerkesztőség kéri a még bujkáló hallgatókat, hogy most már jöjjenek elő! tormai Г MEZŐGAZDASÁGI MÉRNÖK ­ Szilánkok A természet és a technika csodáit egybeötvözve szállt le a tavaszi este a városligeti Felvonulás térre. Az égen vö­rösen, büszkén kigömbölyödve őrködött a telihold. A Lenin­­szobor egyedül állt a hatalmas reflektorok fényében. A háttér­ben, mint feszes, zárt sorba rendeződött harcosok álltak a magas nyárfák, arcukat a fényforrás felé fordítva. Min­denütt csend és sötét volt, csak Lenin állt a fényben. Sokáig néztem e csodálatos, szinte misztikus képet. Ezen az éjszakán találkoz­tam először az élő, a közöt­tünk, a velünk élő Leninnel. ★ Mozgalmas volt az elmúlt időszak a gazdász első évfo­lyam életében. Egy hét szünet, kedves ismert meleghozó névnapok, színházlátogatás, mozi, közös sportesemények. Mind jó alkalom a társak megismerésére, az egymás kö­zötti kapcsolat elmélyítésére, arra, hogy tanulócsoport he­lyett közösség elnevezéssel il­lethessék magukat. Egyszerű, szinte hétköznapi események ezek, amelyekre nem is fordítunk különösebb figyelmet, pedig fontos állo­mások egy alig — az elsősök által — ismert intézmény, az egyetem életében. E közös programok hatására kialakuló közösségek munkája emeli a KISZ-munka, a tanulmányi munka színvonalát. A már most megalapozott egymás közötti jó kapcsolat meghatá­rozza az előttünk álló felada­tok sikeres elvégzését, az előttünk levő 5 év baráti lég­körben való eltöltését. Elismerés és köszönet illeti azt a sok egyszerű, csendben tevékenykedő hallgatót, aki e szép és nemes cél érdekében annyit tett az elmúlt idő­szakban. ★ Mindenki által jól ismert az a mondás, amelyet paraszt bácsikáink ízesen mondogat­nak, vagyis hogy „A gazda szeme hizlalja a jószágot”. Igen. Lassan tudomást sem veszünk erről a kifejezésről, főként nem vesszük észre a benne rejlő mondanivalót. Nem elég a modern techni­ka, technológia, takarmányo­zás, szükség van az állatok szeretetére is. Ilyen elveket valló szakemberrel pedig alig­­alig találkozunk. Ezzel szem­ben dolgozóink egy része iszákos, durva, talán kissé szadista is. Mindezt pedig ál­lataink bánják, és közvetve a zsebünk is. Nem elég a jó körülmények biztosítása, a bánásmód legalább olyan fon­tos. Ezt azonban, sajnos, az egyetemünkön sem tanítják. K. T. Gondolatok a FÓRUM-ról A számunkra gyászosan végződött március 29-i Ma­gyarország NSZK nemzetek közötti barátságos labdarúgó­mérkőzés után, egy kis késés­sel, úgy este fél kilenc körül megkezdődött a KISZ és a kollégiumi rádió második, majd 3 órás FÓRUM adása. A hallgatóktól írásban és telefo­non beérkezett kérdésekre a két kar dékánja, dr. Bálint Andor és dr. Mikecz István professzorok, dr. Bánházi Já­nos, a gépészmérnöki kar pártalapszervezetének titká­ra, dr. Debreczeni Béla, a me­zőgazdaságtudományi kar II. oktatói pártalapszervezetének titkára, valamint Molnár Jó­zsef, a hallgatói pártalapszer­­vezet szervező titkára vála­szolt. Mivel a Fórum, nyilvános rádióadás, nincs szándékunk­ban megismételni a kérdése­ket sem, s a feleleteket sem. Csupán néhány gondolatot szeretnénk fűzni az elhangzot­takhoz. Miután a Fórum meghívott vendégei ez esetben a dékánok és párttitkárok voltak, érthe­tő, hogy a kérdések zöme ta­nulmányi jellegű volt és a pártépítés helyzetével, proble­matikájával foglalkozott. Az sem véletlen, hogy közeledvén a diplomavédések és állam­vizsgák napjai, az V. éveseket az utolsó nagy egyetemi erő­próba és a végzés utáni prob­lémák izgatták a legjobban. S úgy véljük, az adott válaszok sok vitás kérdést megnyugta­tóan rendeztek, kielégítették a hallgatók kíváncsiságát. Annak ellenére, hogy a kér­dések zömét ügyesen, lényeg­­retörően fogalmazták, való­ban közérdekű problémákat feszegettek hallgatóink, egy valami ismét szöget ütött töb­bünk fejében. Nem egy olyan kérdéssel ostromolták a Fórum vendégeit, amely teljes tájé­kozatlanságról tanúskodott. Olyan dolgokra gondolunk, mint például a népművelési speciálkollégium, a nyelvi szakkörök, amelyekről öles betűkkel, bő terjedelemben adtunk számot a Mezőgazda­­sági Mérnökben, több helyen — a kollégiumban is — pla­kátok hívták fel a figyelmet megalakulásukra, de szóba kerültek több KISZ-gyűlésen, összejövetelen. Ez az, ami bizony erősen el­gondolkodtató. Talán mégsem BENEDEK PROFESSZOR EGYETEMÜNKÖN A könyveiről és előadásairól országszerte híres dr. Bene­dek István, volt pszichológus professzor és elmegyógyász igaz­gató főorvos április 26-án du. 2 órai kezdettel előadást tart az I. előadóteremben a pszichés defektusok témaköréből. A minden bizonnyal nagy érdeklődést kiváltó előadása — „Korszerű lelki nyavalyák” — foglalkozik majd a különféle eredetű szorongások problematikájával, a vizsgadrukkal, lám­palázzal, az érzelmi sérülésekkel, stresshatásokkal, a drogok és kábítószerek hatásaival, stb. Ismerve Benedek professzor széles körű átfogó ismereteit, nagy tudását, kiváló előadó- és adomázó készségét — úgy vél­jük — minden különösebb propaganda nélkül is ez lesz a Vöröskereszt, a KISZ és a szakszervezet egyik legsikeresebb, legnagyobb érdeklődésre számottartó rendezvénye. SZÁMÍTUNK RÁTOK! Számítunk Rátok vagyis azokra, akik a jászapáti Mé­száros Lőrinc Gimnáziumban érettségiztetek és most egye­temünk hallgatói vagytok! Bizonyosan nem tudjátok, hogy 1971. november 28-án megalakult a „jászapáti gim­názium és szakközépiskola ba­ráti köre”. A kör tagja lehet az iskola minden olyan volt növendéke, tanára, aki úgy ér­zi, hogy támogatni tudja és kívánja, a nagy múltú intézet fejlesztésének és munkája előbbrevitelének ügyét. A kör tagjaitól azt várja, hogy: — lehetőségeik szerint kí­sérjék figyelemmel az iskola életét, eredményeit; másrészt tájékoztassák az iskolát sor­suk, segítési lehetőségeik ala­kulásáról, megkereshetőségük­­ről; — segítsenek felkutatni az iskola volt diákjait, és meg­nyerni őket a kör célkitűzé­seinek; — tanácsaikkal, kapcsola­taikkal politikailag, erkölcsi­leg támogassák az iskolát szo­cialista nevelési célkitűzései­nek elérésében, szép szoká­saink, hagyományaink, ápo­lásában, fejlesztésében; — kapcsolódjanak be a kör valamelyik szekciójába (ezek a segítségkérés és -adás lehe­tőségeit hivatottak megköny­­nyíteni). A szekciók a következők: politikai — jogi; irodalmi — sport; pedagógiai; tudomá­nyos; egyéb — ipari — me­zőgazdasági stb. Tagsági díj nincs. Az anya­gi támogatás lehetséges for­mái: a köz jelvényének meg­vásárlása; önzetlen anyagi hozzájárulás később meghatá­rozandó célokra: előfizetés az iskola „Március” című lapp­ja, amely egyben a baráti kör lapja is; egyéb, a kör tagjai­nak speciális helyzetéből adó­dó támogatás. A jászapáti gimnázium és szakközépiskola idén lesz 60 éves ez idő alatt 3304 diák hagyta el éretten az alma ma­tert. Az itt eltöltött évek küz­delmes, de szép időszakot je­lentettek mindenkinek; ez az iskola a maga szokásaival, hagyományaival, színvonalas oktató-nevelő munkájával hasznos útravalóval bocsá­totta útra a növendékeket. ★ Az évforduló alkalmából megrendezésre kerül egy is­kolatörténeti kiállítás, ahol viszontláthatjuk régi tanköny­veinket, füzeteinket, jelvé­nyeinket és egyéb emlékein­ket. A 60. évforduló méltó meg­ünneplése 1972. szeptemberé­nek második felében lesz. Szá­mítunk mindazokra, akik most egyetemünk polgárai, de érettségi vizsgájukat a jász­apáti gimnáziumban tették le! Legyetek Ti is tagjai a baráti körnek! Birkás Márta a „baráti kör” tagja Dr. Haas Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy március 25-én tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Haas Árpádné nyu­galmazott egyetemi do­cens, a mezőgazdasági tudományok kandidátu­sa, kiváló dolgozó, a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulaj­donosa. Mindnyájan­­ volt kollégái, munkatársai és tanítványai —, akik is­mertük, szerettük és tiszteltük dr. Haas Ár­pá­d­né­t, emlékét kegye­lettel megőrizzük, őszin­te, becsületes, embersé­ges lényét nem feled­jük. mindig a sokat szidott propa­­gandaszervekben van a hiba? Ami a szervezést, a lebonyo­lítást illeti , ismét csak di­cséret és köszönet jár a kollé­giumi rádió kollektívájának. Kiállítás A „Gödöllői tavasz” ese­ménysorozat keretében Hu­detz József, fotólaboratóriu­munk vezetője, a Városi Ta­nács felkérésére önálló fotó­kiállítást rendez. A kiállítás a Munkácsy úti általános iskolában tekinthe­tő meg, április 8. és április 13. között. Öntevékeny együtteseink Egerben és Szegeden Az ünnepek után a Csárdás­­együttes és az irodalmi szín­pad tagjai elutaztak az egye­temi és főiskolai hallgatók országos kulturális sereg­szemléjének színhelyeire, Egerbe, illetve Szegedre. Sajnos, az agrárosok sze­replésére mindenütt lapzárta után került sor — az ered­ményhirdetésre még később —, ezért egyelőre csak „szo­rítani” tudunk táncosainknak és irodalmi színpadosaink­­n­ak, s a fesztivál eseményei­ről, a gödöllőiek eredményei­ről csak legközelebb számol­nak be kiküldött munkatár­saink a Mérnök olvasóinak.­­ Reméljük, szép sikerekről. ü­nnepse« Ünnepi külsőt öltött március 25-én az egyetemi ifjúsági klub. A virágokkal és zászlókkal díszített teremben pontban délután 1 órakor megszólalt Schubert Bölcsődala, s az úttörők sorfala között szüleik karján „bevonultak” a nap hősei — Bó­­dis Tímea, Csapó Veronka és Csapó Eszter, Csorba Csaba, Ju­hász Gergely, Madarász Tamás, Nagy Mónika, Szabó László, Túróczi Gergely, Gyenesei Anita, és Batista Soldavilla America Laura nevű kislánya, valamint Kaszap Krisztina, a városi ta­nács dolgozójának kicsinye — a névadó szülők és a hozzátarto­zók kíséretében. A „hivatalos aktus” után az ovisok és az úttörők műsora tette még bensőségesebbé, hangulatosabbá a társadalmivá szé­lesült családi eseményt. Az egyetem hivatalos szervei, a párt- és a szakszervezet ajándékokkal — bébiholmikkal és egy-egy cserépbe ültetett fenyőcsemetével — kedveskedett a kicsi­nyeknek és szüleiknek. Az ajándékokat dr. Faragó Ferenc adjunktus nyújtotta át. Nevet kap a kis Gyen­esi Anita (Fotó: Hudetz József)

Next