Szent István Egyetem, 2005 (7. évfolyam, 1-10. szám)
2005-09-26 / 7. szám
Hallgatói VÍZITÚRA A SZIGETKÖZBEN A Tölgy Természetvédelmi egyesület 2000-től évi rendszerességgel vízitúrákat szervez hazánk valamely fogójára (Rába, Gemenc, Felső Tisza.); ez alkalommal a szigetközi ágrendszer habjait szelték a kenuk. A Szigetköz kéthárom millió évvel ezelőtt alakult ki az // Ős-Duna által, mikor az Folyásának irányát nyugat-keletire változtatta és elárasztotta a Győrimedencét. Az évi 16 millió torma hordalékot szállító folyó, itt azt kényelmesen lerakta és felépítette túránk helyszínét. A táj eredeti képét részben a vízszabályozás, de jelentősebb mértékben a bősi vízlépcső megépítése alakította át, ezzel jóvátehetetlen zavarokat okozva az élővilág addig harmonikusan működő rendszerében. A túrák célja, összhangban a Tölgy szándékaival, az egyetemi hallgatók szemléletformálása a természetvédelem fényében, valamint különböző állatcsoportok megfigyelése és viselkedésének vizsgálata, melynek szakmai hátteret a Szent István Egyetem Állattani és Ökológiai Tanszéke biztosít. A tábor a "Vizes élőhelyek zoológiai indikátorozása” c. tárgy alapját képezi, ezért szakmai tekintetben is végeztünk munkát, nevezetesen vízminőség vizsgálatot. A számszerű és pontos eredményeket most nem részletezném, de a természetféltők megnyugtatása végett: a Mosoni-Duna vize tisztának mondható és élőlényekben igen gazdag. A "Minden kezdet nehéz" szólás igazságtartalma esetünkben ténylegesen be lett bizonyítva, ugyanis az első három napban kisebb-nagyobb szünetekkel folyamatosan esett az eső. Dacolva az időjárással, mindannyian kenura szálltunk, minek következtében heves vihar közepében, illetve inkább a nádasban kötöttünk ki, és megtapasztaltuk a "felül víz, alul víz" cikázó villámoktól és hideg széltől reszketős élményét. Majd csendesebb napok következtek, a naptejgyártók és persze a mi örömünkre is, hiszen nincs annál természetesebb dolog, mikor lángoló vörösre ég a bőröd, miközben alattad több száz köbméternyi 17 °C-os, hűsítő víz folydogál, olykor szelíden, a "billentősebb” szakaszokon pedig nagyobb sodrással, ami a kenuzás tudományában még képzetlen, vagyis kezdő csapattagok létszámfölényéhez képest, viszonylag kevés számú borulást indukált, köszönhetően az ügyes kormányosoknak, a szemfüles, elsősorban helyet foglaló észlelőknek és persze a kitartó jobb és bal motoroknak, illetve a nagyszerű csapatmunkának. A fizikai viszontagságoktól eltekintve különleges helyeken eveztünk: az enyhe áradásnak köszönhetően keskeny folyóágacskák teltek meg vízzel s váltak ezáltal felfedezhetővé, az égerek boltívként hajoltak össze felettünk, meseszerű alagutat képezve. A part mentét hosszan nebáncsvirágok bíbor színű szőnyege borította. (Megjegyzendő, hogy ez a növény irtandó özöngyom, de ez esztétikai értékén mit sem ront.) Az éles szeműek néhány vadat is megleshettek, de a kevésbé figyelmesek is láthattak szürke gémeket, hattyúkat, jégmadarakat, a kristálytiszta tavakban édesvízi medúzákat és sorolhatnám szinte a végtelenségig a különböző fajok neveit. Kiemelem (Hagy Péter tanár úr kedvéért) a fatörzseken ékeskedő hódvágásokat, amik árulkodó jelei annak, hogy a hódok visszatelepítési akciója sikerrel járt. Az előbbiekhez hasonló élményeket, a táborok történéseit szedjük rendszeresen csokorba, nosztalgiázunk a fényképvetítéseken, érdekes előadásokat hallgatunk, és még érdekesebb témákat vitatunk meg a Tölgy ’teadélutánok alkalmával, melyet leghamarabb a szorgalmi időszak második hétfőjén, szeptember 26-án tartunk, nagy valószínűség szerint délután 5 órai kezdettel fent, a Tanméhesben, ahová szeretettel várunk minden régi és új, leendő Tölgy tagot. Tímár Ágnes