Gömöri Hirlap, 1908 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-01 / 9. szám

Ma — vasárnap — este lesz a Polgári Olvasókör nagytermében a helybeli iparos nyugdíj egyesület javára rendezendő ka­barét estély, különösen érdekes műsorral. Az érdekesebbnél­ érdekesebb, kaczagtató számok hisszük, nagy közönséget hoznak össze. Ugyancsak ma este tartja a rimatamás­­falai Petőfi-egylet is „álarczos-jelmezes és bohókás“ tánczestélyét Rimatamásfalán, a Gondűző vendéglőben. Városi tisztújítás. Február hó 24 én tar­tatott meg városunkban Bornemisza László alispán elnöklésével a tisztújító közgyűlés, melyen a régi tisztviselők, egyhangúlag újból megválasztottak. Az üresedésben levő városi mérnöki állásra Tóth Béla itteni épitési vállalkozó választatott meg. Mivel pedig a megválasztott városunkban, mint épitési vállalkozó évente számos épit­ ■­kezést végez, a kandidáló bizottság javas­latára elhatároztatott, hogy minden egyes oly esetben, mikor Tóth Béla, mint építési­­ vállalkozó terve kerül felülvizsgálat alá, az, egy, Tóth Béla költségén meghívandó külön szakértővel fog felülvizsgáltatni s igy ezzel a városra külön teher nem hárul. A tisztújító szék alkalmából az­nap este, a Három Rózsán, a régi kaszinó helyisé­geiben társas vacsora tartatott, melyen számosan vettek részt s hogy tósztokban nem volt hiány, nagyon természetes. Előléptetések. A XI. fizetési osztályba sorozott aljegyzői állások megszűntével Lehoczky Márton és Ráduly József hely­beli törvényszéki aljegyzők a X fizetési osztályba sorozott jegyzőkké léptettek elő. A helybeli törvényszéknél a közel­múltban joggyakorlaton voltak közül ez alkalommal ugyancsak jegyzőkké előléptek : Dr. Maj­­tán Arnold nagyszombati, Taub József szepsi­i, Csajka Dezső breznóbányai kir. járásbirósági és Schultz Sándor miskolczi,­­ dr. Góts János sátoraljai kir. törvény­széki aljegyzők. Gyász érte Nagy Zoltán itteni áll. elemi iskolai tanítót, atyja id. Nagy József nyu­galmazott áll. tanító, ref. egyháztanácsos, 48-as honvédnek Losonczon, f. évi február hó 21-én, elhúnytával, életének 79-ik évében történt Az elhalt öreg urat Loson­czon, február 23-án nagy részvét mellett temették el. Köszönet. Mindazok kik édes atyám elhunyta felett érzett fájdalmamat részvé­tükkel enyhíteni szívesek voltak, ez után fogadják hálás köszönetemet. Országos kongresszus. Az adóreform tfa­­j­lóban nagy fontosságú kérdésének megvi­­tatása végett február hó 26-án — szerdán, ! — Budapesten országos kongresszusra gyűltek össze az ország városainak, gaz­dasági, kereskedelmi és ipari testületeinek kiküldöttjei. A kongresszuson megyénk­ből részt vettek. Dob­sin­a: Csermák Sándor dr. polgármester. N­agyrőcze: Schmidt János jegyző, Rimaszombat: Dr. Kovács László polgármester. Rozs­nyó: Dr. Pósch József t. ügyész. A kong­­resszus után Andrássy Gyula belügymi­niszternél, Justh Gyula képviselőházi el­nöknél és Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternél tisztelgő küldöttségben váro­sunk polgármester Dr. Kovács László is részt vett. Halálozás: Szech Kálmán helybeli ke­reskedő, hosszú és kínos szenvedés után életének 51-ik évében, február hó 22-én elhúnyt. Temetése február 24-én délután, nagy részvét mellett ment végbe. A meg­boldogult, mint még egészséges ember városunk beléletében, annak társadalmá­ban élénk szerepet játszott, az általa ala­pított kereskedői üzlet városunk szolid alapokon nyugvó, de élénk forgalmú ke­reskedői üzletei legjobbjainak egyike. Több év óta állandóan betegeskedett, sokat szenvedett, míg csak a halál kínos szen­vedéseitől meg nem szabadította. Halála a Stech, Baksay, Pósch, Sáfrány, Váran­­­gyai stb. családokat döntötte gyászba Nyu­godjék békében. Műkedvelői előadás. A várgedei róm. kath. olvasó- és dalkör műkedvelő ifjúsága az egyleti könyvtár javára, az egylet 10 éves fennállásának emlékére ma, vasárnap a várgedei gyógy­fürdő nagytermében tánc­­mulatsággal egybekötött szinielőadást ren­dez. Színre kerül ez alkalommal Er­­dősi Károly „Rákócziért­” czímü, 3 felvo­­násos, regényes színműve. A színdarab előadása után az olvasókör 10 éves jubi­leuma élőképben lesz bemutatva, majd tánczmulatság következik. Mindenesetre szép is dicsérendő dolog, hogy a derék ifjak, körük első jubileumát hazafias tár­gyú, nagyobb szabású színmű előadásá­val ünneplik meg s mindent elkövetnek, hogy a kört arra a szellemi magaslatra emeljék, a melyen czéljának, a köznép művelődésének, hasznos szórakozásának megfelelni képes legyen. Hangverseny: A helybeli kereskedő ifjak tánczmulatsággal egybekötött hangverse­nye, az idei farsangnak egyik magas szín­vonalon álló mulatsága, február hó 22-én tartatott meg a Három Rózsa nagyter­mében. A Három Rózsának ez estére jó­ A „Szellő“ épp valami bürget kergetett. Rákurjantott: — Hollá, te, fogd meg, hej, te, hej ! .. . Aztán ismét hallgat, néz, néz szerteszét a síkon, hol csendben legelészik Kiskun­ságnak száz kövér gulyája. nyesen kivilágított, ízlésesen, ügyesen fel­díszített nagytermét a művészi est iránt érdeklődő közönség teljesen betöltötte. Az estélyt a szereplők tették leginkább von­zóvá, köztük a főváros egyik elsőrendű művésznője, gróf Zayné Bárdy Gabival, kinek kedves, szimpatikus egyénisége és művészi éneke a legalkalmasabb mágnes a műélvezetekért rajongó közönség egybe­gyűjtésére. Az első számot a Hajós Károly zongoraművész által játszott Gounod — Saint — Saëns Faust — fantáziája képez­te. A művészi játék, bámulatos technikai ügyesség zajos tapsra ragadta a közönséget s Hajósnak a sűrű tapsokra az első számot megtoldania kellett. Gróf Zayné Bárdy Gabi a Czigány báróból Szaffy belépőjét, egy Franczia Pásztor dalt, Madár dalt és a Varázskeringőből egy részletet énekelt. Csengő, érczes, a magasabb régiókban is tiszta, itt-ott üvegcsengésű hangon előa­dott dalaival frenetikus tapsot keltett a művésznő, kit számtalanszor hívtak a lám­pák elé. A dalokat zongorán Hajós Károly kisérte, ki műsorszámban még a saját szerzeményű Balett jelenetet — „Scènes de Balett“ — játszotta el művésziesen. Már megjelenésekor nagy taps fogadta Tollagi Adolfot, ki a Rákosi Jenő által írt Elektra paródiából egy részletet, a Zsúr­szirént, Népdal egyveleget, Opera áriát ala Vízvári adott elő s a nagy „hogy volt“ — ozásnak engedve, előadta az „egy jubileum a szín­padon“ kaczagtató jelenetet és a „pityókos paraszt legény“ — t is. Ügyes mimiká­jával, folytonos derültségben tartotta a közönséget, művészi játékával pedig kel­lemes élvezetet nyújtott. A figyelmes ren­dezőség egy hatalmas szakajtó tyúk­to­jással lepte meg a rántotta iránt különös előszeretettel viseltető Tollagit. A hang­verseny után szünóra, annak leteltével pedig táncz következett, melyben Z. Bárdy Gabi is részt vett. Általában az egész mu­latság sikerültnek mondható, amiben nagy része van az annak érdekében mindent elkövető és valóban sokat fáradt rende­zőségnek s ezek között elsősorban Braun Jenő alelnöknek, aki a rendezés fárasztó munkájából részét teljes odaadással, leg­jobban kivette. Eljegyzés: Tarjányi János helybeli ven­déglős és neje kedves leányát Annát, feb­ruár hó 27-én eljegyezte Béres Mihály borbély- és fodrász­iparos Kassáról. Maskara bál. A művezetők országos szö­vetségének 50-ik számú nyustya-likéri ke­rületi egyesülete ma este, a likéri tiszti kaszinó helyiségeiben „Jelmez estéjt, mo ha lyában esik Maskara bál “-t rendez, a­mint ezt az ügyesen, Göre Gábor stílusá­ban szerkesztett, tréfás meghívó hirdeti nem tért magához. El kellett mennie, anélkül, hogy egy szót válthatott vele. Elmúlt három éjjel, három nap. A ne­gyediknek reggelén megszólalt a lélekha­rang. A kongása olyan megrázóan bús, a hangja olyan szivettépő volt, mintha sírna, panaszkodnék. Hej ! Nem volt több ilyen napja Imré­nek. Mintha egy darabot téptek volna ki a szívéből, mintha beleszartak volna. Csak egyre emlékezett. Támolyogva ballagott egy kocsi után, aztán valamit segített vinni a vállain. Letették a mélybe, földet is dobtak rá, hantot terítettek fölébe, keresztet tűztek a fejéhez. Aztán sírt, olyan görcsösen, hogy majd a lelke szakadt meg belé. Másnap kiballagott a pusztába. Fűszál se mozdult, szellő sem lebbent, méla csendben fejét lehajtva, legelészik Kiskunságnak száz kövér gulyája. Nézi Imre a nagy messzeséget. A gon­dolatai csak egyfelé járnak. Ott könnyezik a temetőben frissen hán­tolt sir felett s szemeivel elrévedez a ró­­naságba. Mikor minden csendes, elpihent gulya, ménes, nyugszik sötét lepel alatt a puszta, előveszi a furulyát. Csak úgy rezeg a hangja, behalik a csendes estbe, elregeli rajta a jávorlacska-furulácska legbúsabb meséjét, hej, fújjad, fújjad keservesen, hogy a lelke megrepedjen. Úgy zokogja, úgy temeti halottját a pásztorfiú, szegedy pásztorfiú. Nagy Zoltán. Halálozás. Fodor Jenő itteni fényképész segéd február 26-án elhalt. Pénteken te­mették. — De aztán mit szól hozzá az áldott jó nagyságos úr? E szóra az ifjú lányka elkomorodott. Eddig nem látott, nem tudott semmit. Csak egy lebegett előtte: hogy szereti ezt a pásztorfiút. Titkon. Feledett mindent. Önmagát, származását, szüleit, környeze­tét, mindent. Arcza kipirult, két nehéz könycsepp gördült le rózsapiros orczáján, megfogta a pásztorfiú kezét, még egyszer nézett a szemeibe, aztán elrohant, szaladt, szaladt, mígnem alakját eltakarta a mes­­­szeség. * * * Magára maradt, mint az oláhok Szent Pál nélkül. Rendkívüli rosszkedvű jön. Eldobta magától karikáját, ujjasával meg­törölte a verejtékét, aztán tűnődve járt fel s alá. — Mit akar tulajdonképen ez a kisas­­­szony ? Olyan furcsákat beszél. Soha még ilyet. Jaj, ha megtudná a nagyságos úr ! Aztán hogyan hagyta itt őt. Máskor, midőn elment, olyan szépen szólt hozzá, megmondta, mikor jő el ismét. Most meg milyen haragosan hagyta itt, mintha meg­bántotta volna. Pedig Isten látja a lelkét, hogy nem bántotta meg. Felnyitotta a kulacsot s lehajtott belőle bánatosan. Nem ízlett neki. Aztán bele­vágott a kakassüttetésbe. Nem kellett. Nem tudott enni. Ejnye, az ezer ördögét csak nem babonázta meg a kisasszony ! Furulyázni kezdett. Elakadt. Nehezen ment. * * * Imre ott heverészik a fűben. Kissé szundikál. Rosszat álmodott, ször­nyű rosszat. Mikor fölébredt, a kis bérest találta mellette. — Hej, de jókor jöttél, Gábor, maradj csak itt, alkonyatra befordulnék egy ki­csinyét az urasághoz. Az óra úgy hatra járt már, mikor be­ért. Mari már szaladt elébe. — Jaj, lelkem, borzasztón félünk. A kisasszony nagybeteg, két doktor is volt idekünn, aztán nem tudják meggyógyítani. Imre beszaladt a lakásába. Felöltözött szépen. Aztán arra kérte az ő jó urát, engedje meg neki, hogy láthassa egyszer a nagybeteg kisasszonyt. Megengedték neki. Szegényke akkor eszméletlenül feküdt. Alig lehetett ráis­merni. Imre imádkozott. Hej, csak még egyszer mesélhetne ne­ki ! Csak még egy nótát játszhatna a sze­gény, jó kisasszonynak ! A szíve összeszorult, nehéz volt a lelke, rágta valami, szenvedett, mintha ő lenne a beteg. Úgy érezte, hogy ő az oka min­dennek. Szeretett volna pár szót szólani, de a szépséges kisasszony, az ő jótevője,

Next