Gömöri Hirlap, 1908 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-01 / 9. szám
Ma — vasárnap — este lesz a Polgári Olvasókör nagytermében a helybeli iparos nyugdíj egyesület javára rendezendő kabarét estély, különösen érdekes műsorral. Az érdekesebbnél érdekesebb, kaczagtató számok hisszük, nagy közönséget hoznak össze. Ugyancsak ma este tartja a rimatamásfalai Petőfi-egylet is „álarczos-jelmezes és bohókás“ tánczestélyét Rimatamásfalán, a Gondűző vendéglőben. Városi tisztújítás. Február hó 24 én tartatott meg városunkban Bornemisza László alispán elnöklésével a tisztújító közgyűlés, melyen a régi tisztviselők, egyhangúlag újból megválasztottak. Az üresedésben levő városi mérnöki állásra Tóth Béla itteni épitési vállalkozó választatott meg. Mivel pedig a megválasztott városunkban, mint épitési vállalkozó évente számos épit ■kezést végez, a kandidáló bizottság javaslatára elhatároztatott, hogy minden egyes oly esetben, mikor Tóth Béla, mint építési vállalkozó terve kerül felülvizsgálat alá, az, egy, Tóth Béla költségén meghívandó külön szakértővel fog felülvizsgáltatni s igy ezzel a városra külön teher nem hárul. A tisztújító szék alkalmából aznap este, a Három Rózsán, a régi kaszinó helyiségeiben társas vacsora tartatott, melyen számosan vettek részt s hogy tósztokban nem volt hiány, nagyon természetes. Előléptetések. A XI. fizetési osztályba sorozott aljegyzői állások megszűntével Lehoczky Márton és Ráduly József helybeli törvényszéki aljegyzők a X fizetési osztályba sorozott jegyzőkké léptettek elő. A helybeli törvényszéknél a közelmúltban joggyakorlaton voltak közül ez alkalommal ugyancsak jegyzőkké előléptek : Dr. Majtán Arnold nagyszombati, Taub József szepsii, Csajka Dezső breznóbányai kir. járásbirósági és Schultz Sándor miskolczi, dr. Góts János sátoraljai kir. törvényszéki aljegyzők. Gyász érte Nagy Zoltán itteni áll. elemi iskolai tanítót, atyja id. Nagy József nyugalmazott áll. tanító, ref. egyháztanácsos, 48-as honvédnek Losonczon, f. évi február hó 21-én, elhúnytával, életének 79-ik évében történt Az elhalt öreg urat Losonczon, február 23-án nagy részvét mellett temették el. Köszönet. Mindazok kik édes atyám elhunyta felett érzett fájdalmamat részvétükkel enyhíteni szívesek voltak, ez után fogadják hálás köszönetemet. Országos kongresszus. Az adóreform tfajlóban nagy fontosságú kérdésének megvitatása végett február hó 26-án — szerdán, ! — Budapesten országos kongresszusra gyűltek össze az ország városainak, gazdasági, kereskedelmi és ipari testületeinek kiküldöttjei. A kongresszuson megyénkből részt vettek. Dobsina: Csermák Sándor dr. polgármester. Nagyrőcze: Schmidt János jegyző, Rimaszombat: Dr. Kovács László polgármester. Rozsnyó: Dr. Pósch József t. ügyész. A kongresszus után Andrássy Gyula belügyminiszternél, Justh Gyula képviselőházi elnöknél és Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternél tisztelgő küldöttségben városunk polgármester Dr. Kovács László is részt vett. Halálozás: Szech Kálmán helybeli kereskedő, hosszú és kínos szenvedés után életének 51-ik évében, február hó 22-én elhúnyt. Temetése február 24-én délután, nagy részvét mellett ment végbe. A megboldogult, mint még egészséges ember városunk beléletében, annak társadalmában élénk szerepet játszott, az általa alapított kereskedői üzlet városunk szolid alapokon nyugvó, de élénk forgalmú kereskedői üzletei legjobbjainak egyike. Több év óta állandóan betegeskedett, sokat szenvedett, míg csak a halál kínos szenvedéseitől meg nem szabadította. Halála a Stech, Baksay, Pósch, Sáfrány, Várangyai stb. családokat döntötte gyászba Nyugodjék békében. Műkedvelői előadás. A várgedei róm. kath. olvasó- és dalkör műkedvelő ifjúsága az egyleti könyvtár javára, az egylet 10 éves fennállásának emlékére ma, vasárnap a várgedei gyógyfürdő nagytermében táncmulatsággal egybekötött szinielőadást rendez. Színre kerül ez alkalommal Erdősi Károly „Rákócziért” czímü, 3 felvonásos, regényes színműve. A színdarab előadása után az olvasókör 10 éves jubileuma élőképben lesz bemutatva, majd tánczmulatság következik. Mindenesetre szép is dicsérendő dolog, hogy a derék ifjak, körük első jubileumát hazafias tárgyú, nagyobb szabású színmű előadásával ünneplik meg s mindent elkövetnek, hogy a kört arra a szellemi magaslatra emeljék, a melyen czéljának, a köznép művelődésének, hasznos szórakozásának megfelelni képes legyen. Hangverseny: A helybeli kereskedő ifjak tánczmulatsággal egybekötött hangversenye, az idei farsangnak egyik magas színvonalon álló mulatsága, február hó 22-én tartatott meg a Három Rózsa nagytermében. A Három Rózsának ez estére jó A „Szellő“ épp valami bürget kergetett. Rákurjantott: — Hollá, te, fogd meg, hej, te, hej ! .. . Aztán ismét hallgat, néz, néz szerteszét a síkon, hol csendben legelészik Kiskunságnak száz kövér gulyája. nyesen kivilágított, ízlésesen, ügyesen feldíszített nagytermét a művészi est iránt érdeklődő közönség teljesen betöltötte. Az estélyt a szereplők tették leginkább vonzóvá, köztük a főváros egyik elsőrendű művésznője, gróf Zayné Bárdy Gabival, kinek kedves, szimpatikus egyénisége és művészi éneke a legalkalmasabb mágnes a műélvezetekért rajongó közönség egybegyűjtésére. Az első számot a Hajós Károly zongoraművész által játszott Gounod — Saint — Saëns Faust — fantáziája képezte. A művészi játék, bámulatos technikai ügyesség zajos tapsra ragadta a közönséget s Hajósnak a sűrű tapsokra az első számot megtoldania kellett. Gróf Zayné Bárdy Gabi a Czigány báróból Szaffy belépőjét, egy Franczia Pásztor dalt, Madár dalt és a Varázskeringőből egy részletet énekelt. Csengő, érczes, a magasabb régiókban is tiszta, itt-ott üvegcsengésű hangon előadott dalaival frenetikus tapsot keltett a művésznő, kit számtalanszor hívtak a lámpák elé. A dalokat zongorán Hajós Károly kisérte, ki műsorszámban még a saját szerzeményű Balett jelenetet — „Scènes de Balett“ — játszotta el művésziesen. Már megjelenésekor nagy taps fogadta Tollagi Adolfot, ki a Rákosi Jenő által írt Elektra paródiából egy részletet, a Zsúrszirént, Népdal egyveleget, Opera áriát ala Vízvári adott elő s a nagy „hogy volt“ — ozásnak engedve, előadta az „egy jubileum a színpadon“ kaczagtató jelenetet és a „pityókos paraszt legény“ — t is. Ügyes mimikájával, folytonos derültségben tartotta a közönséget, művészi játékával pedig kellemes élvezetet nyújtott. A figyelmes rendezőség egy hatalmas szakajtó tyúktojással lepte meg a rántotta iránt különös előszeretettel viseltető Tollagit. A hangverseny után szünóra, annak leteltével pedig táncz következett, melyben Z. Bárdy Gabi is részt vett. Általában az egész mulatság sikerültnek mondható, amiben nagy része van az annak érdekében mindent elkövető és valóban sokat fáradt rendezőségnek s ezek között elsősorban Braun Jenő alelnöknek, aki a rendezés fárasztó munkájából részét teljes odaadással, legjobban kivette. Eljegyzés: Tarjányi János helybeli vendéglős és neje kedves leányát Annát, február hó 27-én eljegyezte Béres Mihály borbély- és fodrásziparos Kassáról. Maskara bál. A művezetők országos szövetségének 50-ik számú nyustya-likéri kerületi egyesülete ma este, a likéri tiszti kaszinó helyiségeiben „Jelmez estéjt, mo ha lyában esik Maskara bál “-t rendez, amint ezt az ügyesen, Göre Gábor stílusában szerkesztett, tréfás meghívó hirdeti nem tért magához. El kellett mennie, anélkül, hogy egy szót válthatott vele. Elmúlt három éjjel, három nap. A negyediknek reggelén megszólalt a lélekharang. A kongása olyan megrázóan bús, a hangja olyan szivettépő volt, mintha sírna, panaszkodnék. Hej ! Nem volt több ilyen napja Imrének. Mintha egy darabot téptek volna ki a szívéből, mintha beleszartak volna. Csak egyre emlékezett. Támolyogva ballagott egy kocsi után, aztán valamit segített vinni a vállain. Letették a mélybe, földet is dobtak rá, hantot terítettek fölébe, keresztet tűztek a fejéhez. Aztán sírt, olyan görcsösen, hogy majd a lelke szakadt meg belé. Másnap kiballagott a pusztába. Fűszál se mozdult, szellő sem lebbent, méla csendben fejét lehajtva, legelészik Kiskunságnak száz kövér gulyája. Nézi Imre a nagy messzeséget. A gondolatai csak egyfelé járnak. Ott könnyezik a temetőben frissen hántolt sir felett s szemeivel elrévedez a rónaságba. Mikor minden csendes, elpihent gulya, ménes, nyugszik sötét lepel alatt a puszta, előveszi a furulyát. Csak úgy rezeg a hangja, behalik a csendes estbe, elregeli rajta a jávorlacska-furulácska legbúsabb meséjét, hej, fújjad, fújjad keservesen, hogy a lelke megrepedjen. Úgy zokogja, úgy temeti halottját a pásztorfiú, szegedy pásztorfiú. Nagy Zoltán. Halálozás. Fodor Jenő itteni fényképész segéd február 26-án elhalt. Pénteken temették. — De aztán mit szól hozzá az áldott jó nagyságos úr? E szóra az ifjú lányka elkomorodott. Eddig nem látott, nem tudott semmit. Csak egy lebegett előtte: hogy szereti ezt a pásztorfiút. Titkon. Feledett mindent. Önmagát, származását, szüleit, környezetét, mindent. Arcza kipirult, két nehéz könycsepp gördült le rózsapiros orczáján, megfogta a pásztorfiú kezét, még egyszer nézett a szemeibe, aztán elrohant, szaladt, szaladt, mígnem alakját eltakarta a messzeség. * * * Magára maradt, mint az oláhok Szent Pál nélkül. Rendkívüli rosszkedvű jön. Eldobta magától karikáját, ujjasával megtörölte a verejtékét, aztán tűnődve járt fel s alá. — Mit akar tulajdonképen ez a kisasszony ? Olyan furcsákat beszél. Soha még ilyet. Jaj, ha megtudná a nagyságos úr ! Aztán hogyan hagyta itt őt. Máskor, midőn elment, olyan szépen szólt hozzá, megmondta, mikor jő el ismét. Most meg milyen haragosan hagyta itt, mintha megbántotta volna. Pedig Isten látja a lelkét, hogy nem bántotta meg. Felnyitotta a kulacsot s lehajtott belőle bánatosan. Nem ízlett neki. Aztán belevágott a kakassüttetésbe. Nem kellett. Nem tudott enni. Ejnye, az ezer ördögét csak nem babonázta meg a kisasszony ! Furulyázni kezdett. Elakadt. Nehezen ment. * * * Imre ott heverészik a fűben. Kissé szundikál. Rosszat álmodott, szörnyű rosszat. Mikor fölébredt, a kis bérest találta mellette. — Hej, de jókor jöttél, Gábor, maradj csak itt, alkonyatra befordulnék egy kicsinyét az urasághoz. Az óra úgy hatra járt már, mikor beért. Mari már szaladt elébe. — Jaj, lelkem, borzasztón félünk. A kisasszony nagybeteg, két doktor is volt idekünn, aztán nem tudják meggyógyítani. Imre beszaladt a lakásába. Felöltözött szépen. Aztán arra kérte az ő jó urát, engedje meg neki, hogy láthassa egyszer a nagybeteg kisasszonyt. Megengedték neki. Szegényke akkor eszméletlenül feküdt. Alig lehetett ráismerni. Imre imádkozott. Hej, csak még egyszer mesélhetne neki ! Csak még egy nótát játszhatna a szegény, jó kisasszonynak ! A szíve összeszorult, nehéz volt a lelke, rágta valami, szenvedett, mintha ő lenne a beteg. Úgy érezte, hogy ő az oka mindennek. Szeretett volna pár szót szólani, de a szépséges kisasszony, az ő jótevője,