Müller Sándor (szerk.): Grafikus művezetők évkönyve, 1932 (2. évfolyam)
Előszó a könyvhöz
folytatását, az abban való elmélyedést, a nyomdászat széthullani akaró szellemi erőinek az összegyűjtésére irányuló nemes célunk mellett végsőkig való kitartást. Mi nem olcsó jutalmakért és meg nem szolgált bérért teljesítjük ilyírányú tevékenységünket, hanem tesszük ezt azért, mert kötelez bennünket a Múlt ereje , a tradíció. S ehhez mi nehéz helyzetünkben is görcsösen ragaszkodunk és ennek ébrentartásáért nem lekicsinylendő áldozatot is hozunk. Egyedüli fizettségünk a mindenki számára élvezhető eredménynek kiérdemelt elismerése. A grafikai ipar egyetemességébe, egyéneibe és intézményeibe bele akarjuk oltani ezt a gondolatot, mert ez jelenti a szenes összetartás tudatát, a jó- és balsorsban való azonosságot, a közös osztályosság igazságát, de jelenti a nyomdászat fejlődéséhez szükséges gondolatszabadsághoz való ragaszkodást is. Akarjuk azt is, hogy velünk egyetemben részesei legyenek annak a műnek, melynek nyomában majd büszke megelégedettséggel fogják megvalósulva látni eredményét, a gyűlölet elmúlását és az egymást átölelő szeretetnek az ébredését. Reményünket fejezzük ki aziránt, hogy ilyeténképen meg fogjuk találni a módját annak, hogy elgondolt és a szakma érdekeit szolgáló célunkat teljes egészében szolgálni is tudjuk. Igyekezni fogunk, hogy a munkában részt vegyenek mindazok, akik nemcsak munkások, de nagy gondolatokért lelkesedő harcosok is tudnak lenni. Mi művezetők, akik talán fokozottan érezzük a napjainkban mindent szétromboló gazdasági élet súlyát, jajszó nélkül vergődünk a helyzet alatt, zárt sorokban állunk a Gondolat mellett becsületes fogadalommal és a lelkesedés szülte erővel. Megszenteljük az elsőt........ újrabocsájtjuk a másodikat... és készülünk a többire.