Retkes Attila: Kontrasztok. 111 beszélgetés muzsikusokkal (Budapest, 2000)
ahol felléptem, néha-néha énekeltem dzsesszt vagy soult, de ott sem ez volt a jellemző. Hogyan emlékszik vissza a vendéglátóiparban töltött évtizedre? Nem annyira pozitívak az élményeim, mint például Charlie-nak, aki külföldön vendéglátózott. Itthon a szakma lenézi azokat, akik az éjszakában énekelnek, pedig Nyugaton, Las Vegastól Párizsig még a legnagyobb sztárok is fellépnek bárokban. Az elmúlt tizenhárom évben fájdalmasan hiányzott a színpad annak ellenére, hogy nagyon sokat tanultam ebben az időszakban. Mi volt a mostani visszatérés előzményei Rózsa István producer egy évvel ezelőtt látta az egyik éjszakai műsoromat, és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e új lemezt készíteni. Igent mondtam, bár sokáig nagyon féltem, mert hosszú idő telt el az előző lemez óta, és aggódtam, hogy nem jött-e túl későn ez a lehetőség. Gyakorlatilag mindent elölről kellett kezdenem. Nem ismertem a korszerű stúdiótechnikát, sok fiatal, ismeretlen zenészt láttam magam körül. A stúdiómunka során kompromisszumokat is kellett kötnöm: én sokkal dzsesszesebb, szabadabb, improvizatívabb anyagot készítettem volna, de aztán tudomásul vettem, hogy a kereskedelmi szempontokra tekintettel kell lenni. Az alkotótársakkal - László Attilával, Varga Szabolccsal, Kiss Gáborral, Kassai Róberttel, Miklós Tiborral, Valla Attilával, Horváth Attilával — harmonikusan dolgoztunk együtt, s végül olyan lemez született, amit vállalok. Említette Horváth Charlie-t. Hasonlóan alakult a pályájuk, együtt léptek fel Charlie koncertjén a Kisstadionban, és közös a kiadójuk, menedzsmentjük is. Nem tart attól, hogy a közönség Charlie-val foga összehasonlítani az ön produkcióit. A felsorolt közös vonások valóban léteznek, sőt a velünk dolgozó zenészek többsége is azonos. Ez szerintem nem baj; a kiadó szándéka teljesen érthető, de úgy gondolom, nem lehet minket összehasonlítani, mert a hangszínünk, az egyéniségünk teljesen más. Mit tervez most, a lemez megjelenése utáni Folytatódik a „nagy visszatérés”! A következő hetek-hónapok elsősorban a Hamu és gyémánt című album megismertetésével telnek. Interjúkat adok, rádió- és tévéstúdiók vendége vagyok. Tudom, hogy fontos a reklám, mégis kicsit furcsán érzem magam, mert én elsősorban dolgozni, énekelni szeretek, és most éppen nem lehet. A kiadóval úgy döntöttünk, hogy a lemez miatt abbahagyom az éjszakai fellépéseket, koncertezni viszont csak akkor érdemes, ha a lemezt már megismerték. Szeretnék újra színpadon lenni, de erre csak 1997-ben kerülhet sor. 1996. szeptember 17. CSERHÁTI ZSUZSA