Retkes Attila: Kontrasztok. 111 beszélgetés muzsikusokkal (Budapest, 2000)
Cserháti Zsuzsa Fájdalmasan hiányzott a színpad Már a hatvanas évek végén a magyar könnyűzene legnagyobb ígéretei között emlegették, az elmúlt negyedszázadban mégis csupán két önálló nagylemeze jelent meg, a mostani a harmadik. Miért nem lett igazi sztár? Nem úgy alakultak a körülmények, ahogy szerettem volna. Az 1966-os Ki mit tud? után — amelynek televíziós döntőjébe már nem jutottam be — évekig eladóként dolgoztam, csak munka mellett énekeltem. A hetvenes évek elején már egyre több felkérésem volt; a 72-es táncdalfesztiválra például két dalt is írtak nekem, s az egyikkel előadói díjat nyertem. Ekkor kerültem be igazán a szakmába, de még évekig nem jutottam önálló nagylemezhez, mert nem tartoztam a lemezgyári klikkhez. Emiatt nagyon ritkán szerepelhettem a rádióban és a televízióban is, bár sok felvételem készült. 1978-ban és 1983- ban jelent meg a két korábbi nagylemezem, ezután viszont végképp bezárultak előttem a kapuk. Próbálkoztam saját együttessel, külföldi turnékkal, végül úgy döntöttem, hogy elmegyek az éjszakába, a vendéglátóiparba. Az is problémát okozhatott, hogy nem énekelhette azt a stílust, amit szeret. Igen. A fekete zenét, a dzsesszt és a soult szeretem igazán, de ezek a stílusok itthon csak nagyon szűk réteghez jutottak el. Aretha Franklint például Magyarországon alig ismerik, pedig ő a soul királynője, és nemcsak Amerikában, hanem mindenütt a világon sztárként ünneplik. Itthon — kényszerből — én is táncdalénekesnő lettem, mert erre volt igény. A bárokban, CSERHÁTI ZSUZSA