Retkes Attila: Zenélő ezredkezdet. Válogatott interjúk, 2000-2003 - Álarcok (Budapest, 2004)
Határátlépők
- Pályámat meghatározta az a sajátos helyzet, hogy nem vagyok igazi jazzénekesnő, de táncdalénekesnő sem. A két műfaj sokszor igen keskeny határmezsgyéjén próbáltam egyensúlyozni, több-kevesebb sikerrel. Ma már nem az a fontos, hogy műfajokban gondolkodjak, hanem az, hogy a közönség, s ezen belül minden korosztály elfogadjon. Járom az országot, a színháztól a diszkóig nagyon változatos helyszíneken és közegben lépek föl, és erőt ad a folytatáshoz, hogy a szülők generációja a mai tizenévesekre is „átörökítette” a dalaimat: kívülről tudják a régi slágereim, az Árva fiú vagy a Kicsi, gyere velem rózsát szedni szövegét. - Sokszor elmondták és leírták, hogy ha nem Magyarországon születik, ma már világsztár lehetne. Egyetért azzal a közhelynek tűnő megállapítással, hogy Nyugaton könnyebb? - Ott is követni kell a legújabb divatokat, és rengeteg kompromisszumot kell kötni még a legnagyobb sztároknak is. A külföldi világ azért mégis teljesen más: ha Nyugaton éltem volna, a pályán eltöltött harmincöt év után már biztosan nem lenne egzisztenciális kérdés, hogy énekeljek, és nem egy erzsébetvárosi bérházban laknék. Itthon már a rendszerváltás előtt sem volt - mint ahogy ma sincs — becsülete a szakmánknak: aki tudott könyökölni, sokkal többre jutott, mint az, aki tehetséges volt. Amikor beköszöntött a kapitalizmus, mindenki azt hitte, hogy jótékony hatással lesz a zenei életre, de nem így történt. Ma állóvíz van a magyar könnyűzenében, zenélni egyáltalán nem vagy csak alig-alig tudó fiatalok futnak be tiszavirág-életű karriert. Közben rengeteg tehetség is feltűnik, de akinek nincsenek szponzorai, azzal nem is foglalkoznak, ami a kiadók szempontjából persze érthető. Húsz éve százezres, sőt milliós példányszámban keltek el lemezek, ezzel szemben most tizenötezer példányért jár az aranylemez - nemrég szállították le húszezerről. A média szerepe is megváltozott: régen csak Kossuth és Petőfi rádió, illetve Magyar Televízió volt, és aki ott szerepelt, egy csapásra országosan ismertté vált. Ma rengeteg kis rádió és tévé működik, mindegyik elvárja, hogy az ember akár többször is ingyen odautazzon és szerepeljen, de cserébe nem tudnak olyan nyilvánosságot biztosítani, aminek köszönhetően újabb koncertmeghívások jönnének, vagy jobban fogyna a lemez. A különböző road show-k, ingyenkoncertek sem használnak a szakmánknak: azt sugallják, hogy nincs igazi értéke annak, amit csinálunk, hiszen nem kell érte fizetni.