Gramofon, 1996 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1996-10-01 / 3. szám

szólóbetétek is - talán az énekesnő szándé­kától eltérően - szerényre sikerültek. A me­taforákban gazdag szöveg struktúrájához viszont mindig pontosan illeszkednek a ze­nekari kiállások, átvezetések. Összességé­ben Cserháti Zsuzsa visszatérése nem sike­rült rosszul, de mégis nehezen képzelhető el, hogy ebből a hamuból valaha is gyé­mánt lesz. Pászti Károly M 0 l A­manda Marshall: Amanda Marshall • Sony • Jó esetben még némi zavart is okozhat a vi­lág popzenei imázsgyáraiban kitenyésztett hibridsztárok és menedzsereik körében ez a huszonhárom esztendős amerikai kislány. Amanda Marshall még a nevét sem volt hajlandó a showbiznisz követelményei sze­rint valami „dögösre" változtatni, a zenéjé­ről már nem is beszélve. Csodálatos hang­hordozás, széles hangszínskála, kifinomult zenei intelligencia és mellesleg kitűnő hát­térzenészek jelenléte határozza meg dala­it. Érzékeny, változatosan megformált gitár­futamok és akkordok dominálnak, de a né­hol kellemes hátteret adó mandolin, hege­dű és csellóhangot sem szintetizátorok he­lyettesítik. A tradicionális megoldások elle­nére azonban igazi, modern slágerzenét hallhatunk a klasszikus muzsika iskoláit is ki­járt énekesnőtől. Sőt, vannak az albumon kifejezetten sikergyanús nóták (Let It Rain, Fall From Grace, Dark Horse), igaz van olyan is, amelyik részleteiben hanyagolha­tó, kellemes háttérzene csupán. Amanda Marshall műfajilag pontosan meghatároz­hatatlan, szimpatikus tehetség, akit nem le­het a jól bevált sztárgyártás módszerével befuttatni. Öt idővel vagy felfedezi és kikö­veteli magának a közönség igényességre még fogékony része - így aztán üzletileg is sikeres lesz - vagy áldozatává válik a könnyűzene eredetiségétől egyre jobban ir­tózó világdivatnak. Az Egyesült Államok­ban élő Marshall tíz dalt tartalmazó bemu­tatkozó lemeze egyébként csak Európa számára újdonság, a tengerentúlon már korábban megjelent. Sőt, az album Kana­dában platinalemez lett. Az, hogy ottani si­keréből eddig semmi nem jutott el hoz­zánk, újabb bizonyíték arra, hogy a valódi tehetség hite ma is méltatlanul lassan ter­jed. Mindenesetre érdekes lesz megfigyel­ni, hogy itt, Magyarországon miként fo­gadják ezt az amerikai lányt, aki hallható­an semmiféle közösséget nem vállal az Egyesült Államok „egyszer használatos" zenei divatirányzataival. Értékelik-e majd azt, amit az Amandához hasonlóan tehet­séges, öntörvényű hazai előadókban álta­lában kedvelnek? Reméljük. Hiszen éppen itt lenne az ideje, hogy megismerjük az igényesebb amerikai popzenét is, főleg mi­után a leszálló ágban lévő, silány tenge­rentúli „megasztárok" már szinte hazajár­nak hozzánk. Bóday Pál Péter i_ ö ~ö c O Cserháti Zsuzsa: Œ/› Hamu és gyémánt N 3 to­­O AMANDA MARSHALL › ö _C OO ö E Amanda Marshall: Amanda Marshall u 1996 Október 33 GRAMfflN o p - r o c k

Next