Gramofon, 1996 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1996-10-01 / 3. szám
szólóbetétek is - talán az énekesnő szándékától eltérően - szerényre sikerültek. A metaforákban gazdag szöveg struktúrájához viszont mindig pontosan illeszkednek a zenekari kiállások, átvezetések. Összességében Cserháti Zsuzsa visszatérése nem sikerült rosszul, de mégis nehezen képzelhető el, hogy ebből a hamuból valaha is gyémánt lesz. Pászti Károly M 0 l Amanda Marshall: Amanda Marshall • Sony • Jó esetben még némi zavart is okozhat a világ popzenei imázsgyáraiban kitenyésztett hibridsztárok és menedzsereik körében ez a huszonhárom esztendős amerikai kislány. Amanda Marshall még a nevét sem volt hajlandó a showbiznisz követelményei szerint valami „dögösre" változtatni, a zenéjéről már nem is beszélve. Csodálatos hanghordozás, széles hangszínskála, kifinomult zenei intelligencia és mellesleg kitűnő háttérzenészek jelenléte határozza meg dalait. Érzékeny, változatosan megformált gitárfutamok és akkordok dominálnak, de a néhol kellemes hátteret adó mandolin, hegedű és csellóhangot sem szintetizátorok helyettesítik. A tradicionális megoldások ellenére azonban igazi, modern slágerzenét hallhatunk a klasszikus muzsika iskoláit is kijárt énekesnőtől. Sőt, vannak az albumon kifejezetten sikergyanús nóták (Let It Rain, Fall From Grace, Dark Horse), igaz van olyan is, amelyik részleteiben hanyagolható, kellemes háttérzene csupán. Amanda Marshall műfajilag pontosan meghatározhatatlan, szimpatikus tehetség, akit nem lehet a jól bevált sztárgyártás módszerével befuttatni. Öt idővel vagy felfedezi és kiköveteli magának a közönség igényességre még fogékony része - így aztán üzletileg is sikeres lesz - vagy áldozatává válik a könnyűzene eredetiségétől egyre jobban irtózó világdivatnak. Az Egyesült Államokban élő Marshall tíz dalt tartalmazó bemutatkozó lemeze egyébként csak Európa számára újdonság, a tengerentúlon már korábban megjelent. Sőt, az album Kanadában platinalemez lett. Az, hogy ottani sikeréből eddig semmi nem jutott el hozzánk, újabb bizonyíték arra, hogy a valódi tehetség hite ma is méltatlanul lassan terjed. Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, hogy itt, Magyarországon miként fogadják ezt az amerikai lányt, aki hallhatóan semmiféle közösséget nem vállal az Egyesült Államok „egyszer használatos" zenei divatirányzataival. Értékelik-e majd azt, amit az Amandához hasonlóan tehetséges, öntörvényű hazai előadókban általában kedvelnek? Reméljük. Hiszen éppen itt lenne az ideje, hogy megismerjük az igényesebb amerikai popzenét is, főleg miután a leszálló ágban lévő, silány tengerentúli „megasztárok" már szinte hazajárnak hozzánk. Bóday Pál Péter i_ ö ~ö c O Cserháti Zsuzsa: Œ/› Hamu és gyémánt N 3 toO AMANDA MARSHALL › ö _C OO ö E Amanda Marshall: Amanda Marshall u 1996 Október 33 GRAMfflN o p - r o c k