Gramofon, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 - Tél / 4. szám
VILÁGZENE HANGLEMEZ Adel Salameh, a palesztin udművész és komponista idén ötvenéves. 1990-ben emigrált Franciaországba, azóta aktívan koncertezik Nyugat-Európában. Számos lemezt jelentetett meg szólóban és együttesben. Szereti kitágítani a műfaji határokat, együtt muzsikál mindenféle nép- és jazz-zenészekkel. Az Arab Path to India című lemezén például a perzsa-arab ud és az indiai sarod hangját elegyíti. 1998 óta állandó partnere az algériai születésű, ám szintén Franciaországban élő énekesnő, Naziha Azzouz. Közös munkájuk eredménye a Nuzha és a Kanza című CD. A Rissala visszatérés a gyökereihez: új albumán tradicionális arab népzenét hallunk. Salameh a példaképét, Mohamed Abdel Wahhabot, a korábbi udos generáció doyenjét tiszteli meg egy háromtételes opusszal, amit Shawqi Ala Qadr Al Hawa című versére írt. A mostani ud-ének-hegedű-rig-harmonika felállásban a zenészek tökéletes összjátékát élvezhetjük. Az arab zenekar jellegzetes pici csörgődobja, a rig több szólóhoz is jut, Adel Shams El Din (gyanítom, a legendás Hamza El Din ivadéka) virtuózan kezeli hangszerét, de a zenekar összes tagjáról elmondható ugyanez. Ám közülük is kitűnik Salameh, aki lenyűgöző érzékenységgel és érzelmi kifejezőerővel játszik. Tizenegy szerzeménye sorában az arab klasszikus zenére jellemző lassú, fennkölt hangzás mellett jelen van az európai középkori zene is, néha mintha francia népdalt hallanánk. A lemez záró száma, a La file du paysan egy vidám körtánc, tökéletes feloldása a súlyos, komor hangvételű Doors of Jerusalem címűnek. A hallgató, aki e nehéz, ám annál értékesebb ötvenöt percnyi zenét türelemmel végigkísérte, különleges élményben részesül. Pödör Bálint Ha Afrikáról esik szó, sokan a szűnni nem akaró, tízezrek életét kioltó polgárháborúkra, a faji, vallási, törzsi szembenállásra gondolunk. Szerencsére jó példa is akad, háborúzás helyett együtt zenélés. A nyugat-afrikai Niger több kultúrterület földrajzi találkozási pontjában fekszik. Ezen a helyen alakult 2004-ben ez a zenekar, amelynek különlegessége, hogy tíz tagjából hat fő woodabe, négy fő tuareg. Habár e két nomád népcsoport (másik kilenccel együtt) egymás mellett él Nigerben, kultúrájuk olyannyira különböző, hogy más-más nyelvcsaládba is tartoznak. A woodabék marhatartók, feltűnően tarka a népviseletük. A sötétkék fejkendős tuaregeket főképp tevehajcsárokként ismerjük. Miután a zenekar Nigerben sikeres lett, afrikai fesztiválokon majd még távolabb folytatta karrierjét. Kéthónapos nyugat-európai turnéjukon rögzítették ezt az ötvenperces albumot. A tradicionális pengetős és ütőhangszereket (calabash, tendé, akayauré, azakalabó) az elektromos gitárral ötvözik. A lemez producere, Chris Birkett basszusgitárral, tökéletes stílusérzékkel szállt be. A rövid ütemek ismételgetése számunkra kissé monoton, sőt talán unalmas, de ha átvesszük a daloknak a teve lépkedésére emlékeztető ritmusát, a végtelen sivatag, a homokdűnék képe jelenik meg képzeletünkben. A természeti népek számára ez a zene még mindig gyógyító erejű varázsszer, általa juthatnak el egészen az önkívületig is. Az afrikai zene legtöbbször 6/8-os ütemmutatójú. (Kettes és hármas motívumokra egyaránt osztható, a zenészek egyik fele az előbbi, másik az utóbbi lüktetésben játszik: ez a poliritmia.) Ettől a CD-től ne várjunk „megcsinált” világzenét, általa hiteles emberek egyszerű, őszinte muzsikáját ismerhetjük meg. ~ Pödör Bálint Na/ihu Az/ou/ & Adel Salameh Rissala ADEL SALAMEH: RISSALA INTRODUCING - ETRAN FINATAWA Enja - Varga enja9177 106 GRAMOFON2006-2007. TEL World Music Network - IndieGo INTRO I05CD KAYHAN KALHOR: THE WIND ECM - MusiCDome ECM 1981 ••••• Kayhan Kalhor, a kemence világhírű előadójának találkozása Erdal Erzincan ballamással gyümölcsözőnek bizonyult: olyan mélységét mutatják meg a perzsa-török muzsikának itt, amelyet kevesen ismernek. Az erős folkgyökerek ellenére nem igazi autentikus muzsikáról van szó, hanem klasszikus értelemben vett kompozíciókról, amelyek azonban híven tükrözik az eredeti tradicionális környezetüket. A lemezt komoly előkészítő munka előzte meg: Kayhan Kalhor hosszú ideig kutatta, gyűjtötte, válogatta azokat a dallamokat, amelyekből elkészíthette ezt a lemezt Ula Özdemir zenetudós-dallamás segítségével, aki harmadikként társult a formációhoz. Itt semmi sem felületes, a dallamok íve egyenesen szárnyal a végtelenbe. Légies és lenyűgöző az a világ, amit ez a zene teremt. Egyes dallamfordulatai időnként kifejezetten a magyar népzene ősi rétegeit juttatják eszünkbe. Pál Eszter THE IDÁN RAICHEL PROJECT CUMBANCHA - IndieGo CMB-CD-2 •••OO Az Idán Raichel Project célja elsősorban a béke és egymás elfogadása, legyen szó a föld bármelyik kultúrájáról, s az izraeli zenész ennek érdekében mindenféle tradíciót beépít muzsikájába, különböző nációjú zenészek közreműködését kérve. Természetesen az alap az izraeli hagyomány és az azt körülvevő sajátos kultúra. Már a zsidóság zenei öröksége is meglehetősen sokrétű, hiszen a diaszpórában szétvált s az utóbbi évtizedekben újra egyesült nép különböző tradíciókat, szokásokat hozott magával. Ezt a sokszínűséget ötvözi Idán Raichel a világzenei multikultúrával és a popzene divatos irányzataival. Leginkább ez utóbbi a gond, néha nagyon egyszerű a kíséret, kevés az érdekes harmóniai fordulat és az egész lemezt ugyanaz a szintetizátorhang uralja. A dallamok leginkább örömzenére emlékeztetnek, igazán pörgős szám sincs az albumon, az énekesek viszont megidézik a tradicionális technikák sajátos ízét. Pál Eszter