Guzsalyas, 1995 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1-2. szám

GUZSALYAS- Népművészeti és kézműves folyóirat Kedves Olvasóink! Kedves Kollégáink! Kedves Barátaink! Pár napja levelet hozott a posta egy régi olvasónktól, aki felháborodásában ragadott tollat. Felháborodott azon, hogy lakóhelyén­­- egy alföldi kisvárosban — mit "adtak elő" NÉPI KARÁCSONY címszó alatt. Felháborodását megértjük. Elég nagy a száma azoknak a gátlástalan embereknek, akik ráérezve és kihasználva a szeretet-éhséget, a kapcsolat-éhséget, a magyarság-érzés bontakozásának éhségét, valami olcsó, álnépi, magyarkodó "kultúrát" kínálnak a valós népi hagyomány, a valós népi kultúra helyett. Ez utóbbi tudásáért nagyon meg kell küzdeni... már csak kevesek szívhatták magukba az anyatejjel... az előbbihez elég egy-két füzetet elolvasni (van most belőle elég), és máris "elő lehet adni" a népi karácsonyt, a húsvétot, a farsangot, a lakodalmat... Előadni! Nem megélni! Ahogy bántott és bánt minket a valótlan történelem tanítása, úgy kell, hogy bántson a tudatosan elferdített, vagy tudatlanságból eredően hamis népi kultúra továbbadása is. Aki hivatástudatból pedagógus, sem egyikkel, sem másikkal nem fertőzte, nem fertőzi a gyerekeket. Ha valaki földrajz-, történelem-, matematika- vagy bármilyen szakos tanárnak jelentkezik egy tantestületben, attól elkérik a földrajz-, történelem-, matematika- szak elvégzését, a tudás megszerzését bizonyító oklevelét. Azt tanácsoljuk -­ fenti esetek elkerülése végett -, hogy ugyanúgy kérjenek oklevelet azoktól, akik a népművészet­, a hagyomány- vagy a kézművesség oktatására jelentkeznek. Ahogy előbbinek el kellett végeznie az egyetemet, hogy taníthasson, utóbbinak el kell végeznie a FELSŐFOKÚ NÉPI JÁTÉK - ÉS KISMESTERSÉG SZAKOKTATÓ KÉPZŐ­t, hogy taníthasson. Miről is szól ez az iskola? Az I. évben felkészítjük a hallgatót a népi játékok készítésének ismeretére, hogy e tudással felvértezve megismertesse a gyerekekkel az országban fellelhető természetes alapanyagokat, megtanítsa az anyag formálásának lehetőségeit és ezzel együtt az alkotás gyönyörűségét. A népdal-, a népzene- és a néptánc kultúrájával is megismerkednek és megtanulják, hogyan lehet eljuttatni a gyerekeket az énekes-játékoktól­­ a táncházig. Mindezt nem a valós világból kiszakítva (l'art pour l’art) módon tanítjuk, hanem beillesztjük két hatalmas körbe: a magyar néprajz, és a művészettörténet tudásának körébe. így jutnak el a népieskedéstől a nép életének ismeretéig, az identitás megfogalmazásáig és vállalásáig. Mint látják, együtt jelentkezik a szellemi­ és a manuális kultúra, melyet a nép soha nem választott el, hiszen egyik a másikból fakad -- a másik az egyik következménye... nem léteznek egymás nélkül. Az első év végén a játék történetéből­ , esztétikájából­ és pedagógiájából szigorlatot tesznek, néprajzból kollokválnak. Sikeres vizsga után mesterséget választanak. Jelenleg 17 féle mesterség között választhatnak. (Pl. szőnyegszövő, takács /vászonszövő­, kézi- és gépi hímző, népi szabász, csipkekészítő, nemezelő, szitanyomó- és batikoló, kosárfonó, fonottbútor készítő, fafaragó- és kisbútor készítő, fazekas, kézműves, nyerges- és szíjgyártó, virágkötő- és gyertyakészítő, mézeskalácsos, háztartásvezető, panzióvezető /falusi turizmus/, táncházvezető, és jövőre már a fémek kézműves szakmái felé is nyitunk.) A II. és III. évben tanulják a mesterséget, a néprajzot, az egyetemes- és magyar művészettörténetet, rajzot­ és szakrajzot, népdalt­ és néptáncot. Ez után a szakma tanításának elmélete és - természetesen -- gyakorlata következik. Minden hallgató szakdolgozatot készít : vagy valamely még fel nem dolgozott hagyományból, vagy a játékhoz­ , a mesterséghez kapcsolódó témából stb. A szakdolgozat 25 - 40 oldal... bizony meg kell küzdeni érte! Fenti tudásanyagból szigorlatot tesz és ha ez sikerül, kézhez veszi oklevelét, melynek birtokában immár vállalhatja a tanítást! 3

Next