Guzsalyas, 1998 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1998-01-01 / 1-2. szám

GÚZS ALYAS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat Wor JANUÁR 1- ÚJÉV A régi rómaiak március első napján kezdték az évet Kr.e 153-ban január első napjára­, a kezdeti kereszténységben január hatodik napjára­, a IV. sz. közepén december 25-re tették az év kezdését. Ami azt illeti nyugodtan besorolhattuk volna e napot a „nehezen kezelhető” napok közé... Valószínű ezt unta meg XI. Innocentius pápa is, aki 1691-ben végleges helyére, január 1-re tette a polgári év kezdetét. Ugyanakkor úgy döntött, hogy az egyházi év kezdete advent első napja. Ezzel válik érthetővé, az újévi szokásoknak advent első napjától március elejéig való elhúzódása. Az évkezdet minden népnél elválasztó, szerencsevarázsló, termésvarázsló, termékenység varázsló, egészség- és szépségvarázsló, de gonoszjáró nap is. Ezek közül a legerősebb a kezdetvarázslás, kezdetjóslás, az „ómen principii” magyarul: ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik újév napján, az fog vele történni az egész esztendőben így lesz érthető minden rítus, minden szertartás, amivel ezen a napon találkozunk. Ezért ügyelnek nagyon arra, hogy ki lesz az első látogató: nőt még véletlenül sem engednek be a kapun elsőnek, hiába zörög... jobbik esetben süketnek tettetik magukat, rosz­­szabb esetben kikiabálnak az ajtón, hogy „menjen odébb”. Sőt! Sok faluban sértésnek veszik, ha egy nő zörög a kapun Megbocsáthatatlan.

Next