Gyergyói Hírlap, 2013. november (4. évfolyam, 212-232. szám)

2013-11-22 / 227. szám

Báthory Gábor uralkodásának alkonya E­lőször Báthory Gábor a hajdúkat küldte Bras­só ostromára. Nagy András hajdúvezér többször is kísérletet tett arra, hogy Szebent csellel vegye be. A hajdúk vezetőjét az egyik brassói magisztrátus ezután megvesztegette. A kortársak szerint nem is nagy ajándé­kokkal, hanem csak kocsival és lovakkal. Tény azonban, a hajdúk főkapitánya a vár alól elvonult, és elindult hadaival a királyi Magyarországra. 1611. június 19-én a fejede­lem a Barcaságba érkezett. Június 22-én Imrefi kancel­lár a fejedelem bebocsátá­sát kérte a szász városba. Brassó megtagadta Báthory Gábor beengedését a szász erődítménybe, és lövetéssel fenyegetőzött. A brassóiak Radu Șerban volt havasalföldi vajdától re­méltek katonai támogatást, aki Weiss főbírónak régi sze­mélyes ismerőse volt. Mió­ta elűzték őt Havasalföldről Báthory Gábor katonái, a k­assóiak végig kapcsolatot tartottak vele. 1611 júniusá­ban, mikor a fejedelem táma­dása elkerülhetetlenné vált, a szász város lakói követeket küldtek hozzá. Radu Șerban ekkor rövid visszatérésé­nek idejét élte, és a hónap végén készséggel megindult zsoldosaival, hogy Báthoryn bosszút álljon. Jól ismerte a Havasalföld­ről Erdélybe vezető átkelő­ket. Báthory Gábor katonái a megszokott úton, Törcsvárnál lesték, ő azonban a pászto­rok ösvényein, a havasokon át lepte meg ellenségeit. Jú­lius ?-én már Erdélyben éj­szakázott. Egynapos brassói pihenő után szembetalálta magát a fejedelem hadaival ugyanott, ahol Székely Mó­zest egyik elődje legyőzte­ a papírmalomnál. Radu Șerban győzelme azonban nem volt teljes. Megfutamította ugyan a fejedelmet, megsemmisítet­te Imrefi seregét, de Bátho­ry Gábornak lehetősége volt Szeben várába visszavonulni. Radu Șerban Báthory után vonult seregével. Segítségé­re érkezett a királyi Magyar­­országról Forgách Zsigmond. A kassai főkapitány a nádor engedélye nélkül hozta hadait Erdélybe. Sőt felfogadta a nyá­ron Magyarországra érkezett hajdúkat is. Radu Șerban és Forgách Zsigmond hadai együtt ost­romolták Szeben városát. Bá­thory Gábor pénzszűkében lévén, megsarcolta a várost, a fizetni képtelen elöljárókat pedig börtönbe vetette. Zsa­rolásának meglett az ered­ménye, mert Nagy András hajdúvezért magához vissza tudta csalogatni. Zsoldravalót is adott neki, és elküldte a királyság területére hajdú­kat toborozni. Közben Beth­len Gábor is segítséget kért a szomszédos török parancs­nokoktól. 1611 kora őszére Erdélyben nagyon zavaros helyzet alakult ki. A török had megjelené­se a háborúzó feleket ön­mérsékletre kényszerítette. Omer boszniai pasa hadai elől mind Forgách Zsigmond, mind Radu Serban csata nélkül menekült. Az Erdély felé tartó török hadak egy ré­szével Mihnea visszament Tirgovistébe, Radu Serban pedig előbb Lengyelország­ba, onnan pedig Bécsbe me­nekült. Forgách Zsigmond is óriási kerülővel, Moldván keresztül tért haza. Hadait az éhség és a hideg tizedel­te. Mikor Kassára hazaértek, még a gyerekek is kiszalad­tak megnézni a fegyvertelen, lerongyolódott csapatokat. Az események kényszerítő ereje alatt most Brassó és az oda menekült nemesi ellen­zék a Porta felé fordult. Ghiczy Andrással egyezkedtek, egy valamikori hajdúkapitánnyal. 1611 őszén Ghiczyt a fejede­lem küldte Konstantinápolyba a Forgáchok elleni segítsé­get megköszönni. A fejedel­mi követ azonban, Brassóba is betérvén, csatlakozott az ot­taniak ellenállásához. Mint az ő megbízottjuk érkezett meg Konstantinápolyba. Panaszle­veleket és bizonyító iratokat vitt magával, amelyekben az ország három nemzete nevé­ben kérték a zsarnok fejede­lem eltávolítását. A brassói ellenállók tovább szervezkedtek. Weiss Mihály brassói bíró nyíltan felmond­ta Báthory Gáborral szembe­ni alattvalói kötelezettségét. Pénzt veretett, készült a Porta által támogatott harcra. A segítség azonban nagyon lassan érkezett, mert igen nehézkesen hoztak dönté­seket a Portán. A rettenetes aggastyán Murád pasa nagy­­vezír augusztusban meghalt, utódja pedig, Naszuh pasa még nem tért vissza a per­­zsiai hadszíntérről Konstan­tinápolyba. Ghiczy azonban így is - valószínűleg az ő tud­ta nélkül - megszerezte a dí­ván döntését: Báthory Gábor helyett őt nevezték ki erdé­lyi fejedelemnek. Segítségül Magyar Oglu Ali pasát adták melléje, és a két román vajda is parancsot kapott fegyve­res támogatására. Ghiczy a fejedelemsé­gért, mint évek óta minden­ki, megígérte Jenő és Lippa várának török kézre adását és tizenötezer arany adó be­fizetését. Túszul hagyta Pé­ter fivérét Gürdzsi Mehmed kajmakám kezén. A Portán kapott ígéretek­ről Ghiczy értesítette az er­délyieket. Báthory Gábor az 1612. június 26-i országgyű­lésen a török elleni harc, azaz a Magyar Királysághoz való csatlakozás gondolatát erőltette. A rendek azonban ellenálltak. Nem voltak haj­landók a háború mellett sza­vazni. Báthory mindössze annyit ért el, hogy a Ghiczy által ellene előterjesztett vádakkal szemben védelme­ző iratot fogalmaztak a Por­ta számára. Báthory Gábor 1612. októ­ber 15-én leverte a szászok­kal szövetséges trónkövetelő támadását. A csatában Weiss főbíró is elesett, emberei szörnyű veszteségek után vonultak vissza Brassó fa­lai mögé. A fejedelem hatal­mát igen megerősítette ez a diadal: a novemberi ország­­gyűlésen proskribáltatta az ellenzék akár otthon tartóz­kodó, akár elmenekült ve­zetőit, köztük Bethlent is. Majd keresztülvitte a bécsi szövetségi tárgyalásokra küldendő biztosok megvá­lasztását, a rendek kíván­ságának megfelelően pedig kijelölték a Portára bocsá­tandó követeket. A II. Mátyással folytatott tárgyalások során a józanabb erdélyi követek tiltakoztak a titkos pontban megfogal­mazottak ellen. A szövegben rögzítették: sem Báthory Gá­bor, sem utódai nem fognak a töröknek segítséget nyúj­tani egy, a királyság elle­ni esetleges támadásnál. Báthory Gábor Erdély nevé­ben kijelentette, ha a török „bármilyen módon meg akar­ná sérteni szabadságainkat, minden erővel ellenállunk, és ha a magunk erejével nem tudunk megállni, őfelségé­től, illetve utódaitól vagy a ki­rályságtól kérünk segítséget a törökök és a hozzájuk csat­lakozott ellenség ellen." Ezzel a titkos ponttal Er­délynek a Habsburg oldalra való átállása megtörtént. A Bethlen Gábor és Báthory Gábor közötti viszony MEGROMLÁSA Bethlen Gábort konstan­tinápolyi tájékozottsága Báthory számára nélkü­lözhetetlenné tette. A Porta jóváhagyásának a megszer­zése fejedelemé választásá­hoz igen nagyra emelte őt az uralkodó megbecsülésében. Imrefi halála után - bár nem ő lett kancellár - őt tekintet­ték a fejedelemség első em­berének. Amikor azonban a Habsburg-orientáció gondo­lata uralkodott el a fejedelem terveiben, fokozatosan feles­legessé vált számára Bethlen Gábor egyénisége. Bethlen Gábor az uralko­dónak a szászokkal szem­ben megfontolást tanácsolt. A fejedelemnek gyakran a szászokkal való egyetérté­sére tett célzásokat, amiért az uralkodó árulással, sőt gyilkossági kísérlettel gya­­núsítgatta. Kínos jelenetek játszódtak le közöttük. Végül Báthory Gáborban Bethlen Gábor meggyilkoltatásának a terve is felmerült. Mikor meg­gyilkolásának terve Bethlen Gábor tudomására jutott, ez utóbbi 50 emberével Törökor­szágba menekült. Bethlen Gábor pontosan ismerte a Porta döntései­nek születési­­ körülménye­it. Tudta, hogy a birodalom egyes részeinek sorsát a te­rületileg illetékes tisztvise­lők véleménye befolyásolja. Erdélyből való távozása után nem ment Konstantinápoly­ba, hanem a hódoltságbeli méltóságokat látogatta sor­ra. Temesváron Zülfikár pa­sával tárgyalt. Tőle ment Kanizsára, ahol váratlan nagy szerencse érte. Az ot­tani parancsnok, egy nagy­ra törő politikus és katona, Szkender pasa hosszú idő­re terveinek rendkívül ak­tív pártfogója lett. Végül a hódoltságbeli főtisztek kö­zül rangban az elsőt, a bu­dai helytartót látogatta meg. Ilyen előkészítés után ment Bethlen Gábor Driná­­polyba, ahol éppen a szultán is, a nagyvezír is tartózko­dott. Szkender pasa hozta össze Naszuhhal, akit sike­rült is közösen megnyerniük Bethlen ügyének. A szultán figyelmét viszont állítólag teátrális módon vagy talán népmesébe illően hívta fel magára. Egyszer, amint el­haladt előtte díszes menet­ben, elkapta volna Bethlen a szultán kengyelét, és ott az utcán adta elő a kérése­it. 1613 márciusában aztán már a dívánban döntötték el, hogy Bethlen Gábor lesz az új fejedelem, és április végén kapta meg az uralkodói jel­vényeket. Több török főtiszt, valamint a két román vajda parancsot kapott Erdélybe való bevitelére. Nem sokkal később érkez­tek a Portára Báthory Gábor emberei. Elkésve. Ők május 22-én érkeztek Konstantiná­polyba. Ekkor azonban már nem tehettek semmit. Augusztusban indultak meg a török csapatok. Szeptem­ber elején már Erdélyben volt Magyar Oglu Ali pasa Mihnea vajdával Havasalföldről és a tatárok élő csapataival. Három héttel később megérkezett Girej kán a tatár fősereggel. Október 3-án ért Gyulafehér­várra Ali budai pasa. Körülbe­lül nyolcvanezren jöttek, hogy Bethlen Gábornak megsze­rezzék Erdélyt. Bethlen Gábor nem akart fejedelem lenni a rendek vá­lasztása nélkül. De a török szerdán hívta össze az or­szággyűlést, aki ötnapos határidőt szabott a válasz­tásra. Ez elégnek is bizo­nyult. 1613. október 23-án Bethlen Gábort az ország­­gyűlésen Erdély fejedelmévé választották. Báthory Gábor Nagyvára­don tartózkodott. Négy nap­pal a választás után a Ghiczy által felbérelt hajdúk meggyil­kolták. Testét a Pece-patakba vetették. Csak hűséges kutyá­ja maradt mellette. Báthory Gábor a székelyek TUDATÁBAN A székelyek végig kitartot­tak Báthory Gábor mellett, még akkor is, mikor Beth­len Gábor a török segítséggel megbuktatta. Tragikus halála, a haj­dúk által 1613. október 27- én történt váradi megöletése részvétet keltett egész Szé­kelyföldön. A gyergyóiak emlékezetében sokáig meg­maradt a havasalföldi had­járat és a szászok ellen folytatott háborúk emléke. A háromszékiek még 1614. augusztus 12-én is azt írták felőle, hogy „az szegény Bá­thory Gábort minden rendek siratják és óhajtják, még az b­ánasszonynépek és gyer­mekek is. " Dr. Garda Dezső II., Brassó, Báthory Gábor idején

Next