Gyergyói Hírlap, 2014. április (5. évfolyam, 62-81. szám)
2014-04-08 / 67. szám
2014. április 8. Kedd Euró Dollár Gyergyói Fizessen eld most! Hívja a -at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap ii ii ii min ______ 100 forint 15 lei 40 lej 80 lej 160 lej mii Gyergyói hírlap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Hl Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Tartalomigazgató: Sziszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Reklám: Pál Lóránt E-mail: marketing@gyergyoi-hirlap.ro ! Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. IA megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500 Gyergyószentmiklós Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-mail hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 m között. ■ Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro [Telefonszolgálat: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Követi-e a napi horoszkópot? Mennyire hisz benne? Van összefüggés a csillagok állása és az emberek személyiségjegyei között, és a jövő is kifürkészhető, ám az általánosított csillagjóslás egyáltalán nem megbízható - állítják azok az olvasóink, akik nemcsak olvassák a horoszkópokat, de tanulmányozzák is azokat. Néhányan rámutatnak: az asztrológia az emberiség egyik legrégebbi tudománya, melynek fontos szerepe volt az ősi civilizációkban. „Eltávolodtunk a természettől, de ez nem azt jelenti, hogy a teremtett világ törvényei ma másként működnének, mint kezdetekben. Az egyes csillagjegyekre ráhúzott napi horoszkóp szerepe pedig éppenséggel az, hogy meghazudtolja a régiek tudományát, a ma emberének bebizonyítsa, hogy a jóslatok légből kapottak. Ez is, mint ahogy még nagyon sok minden, megvezetés. A világ irányítóinak egy a lényeg: az emberek legyenek irányíthatók. Érdemes lenne ezen elgondolkodni" - fogalmaz egyik válaszadó. Általában beteljesednek a jóslatok Többen írják, hogy - bár nem tudnak észszerű magyarázatot adni - a csillagjegyükre vonatkozó jóslások általában beválnak, ezért jelentőséget tulajdonítanak akár a nap horoszkópnak is. „Naponta követem,, sokszor ír olyasmit, ami teljességgel illik rám",- „Követem. Szinte teljes mértékben hiszek benne",- „Követem, és általában be is teljesednek a jóslatok, tehát hiszek benne". „Azt nem hiszem, hogy mindenkire egyformán igaz egy-egy jóslat, akik egy adott időszak valamely napján születtek, de a személyiségjegyek tekintetében igenis, sok mindenre magunkra ismerhetünk" - véleményeznek a válaszadók. KÖVETIK,, BÁR NEM HISZNEK BENNE Vannak, akik arról számolnak be, nem hisznek a horoszkópban, ennek ellenére követik, naponta több „forrásból" tájékozódnak. „Ma már ebben is akkora a választék, hogy az ember turkálhat a jóslatok között. Ha nincs ínyemre, amit az újságban megjelenő horoszkóp ír, interneten addig keresgélek, amíg kedvemre valót találok.. Éppen ezért, nem hiszek maradéktalanul benne, de nem vetem el a lehetőségét annak, hogy akár igaz is lehet" „Követem, de teljességgel nem hiszek benne"; „Vannak jóslatok, amik beválnak"; „Általában követem, részben van kihatása az életemre" - olvasható a szelvényeken. Egy élcelődő olvasónk megjegyzi: „El szoktam olvasni. Már sokszor jósolták a váratlan pénzt, gazdagságot, de még nem jött be. Várom." Nincs valóságalapja Olvasóink többsége arról számol be, hogy nem hisz a csillagjóslatokban, ennek ellenére naponta követi az előrejelzéseket. Hogy miért? íme, néhány magyarázat: „Szórakoztat"; „A szomszédasszonyt tudom cukkolni vele. Mindig számon kérem, hogy mennyire vált be az előző napi jóslat"; „Mindig elolvasom szórakozásból, de semmi jelentőséget nem tulajdonítok neki, litert úgysem talál semmi rám." Kérdésünkre többen válaszoltak határozott nemmel, szerintük a horoszkóp „kitaláció" „zagyvaság"; „hülyeség"; „fantáziaszülemény"; „népbutítás"; „manipulációs eszköz". Van, aki úgy gondolja, a horoszkópállítás nem más, mint biznisz: „Semmi valóságalapja nincs. Valaki pénzt kap érte"; „Manapság annyi fölösleges állást hoznak létre, a horoszkópkészítő is ilyen. Jó pénzért én is mondanék, írnék szépeket, csúnyákat bárkinek." Ez utóbbi állításnak mond ellent a következő válasz: „Jellemükben nem lehetnek egyformák, nem történhet ugyanaz mindenkivel, akik egy adott időszakban születtek, ám igenis van összefüggés az égitestek kölcsönös helyzete és az emberek jelleme, életük sorsdöntő eseményei között. Aki nem hisz ebben, állíttasson horoszkópot egy asztrológus szakemberrel. Én már megtettem, és megbizonyosodtam." Gy. H. i fa I JU j| Koldusvilág A közelmúltban arra kényszerültem, hogy egy kedves ismerőssel bemenjek az egyik erdélyi nagyvárosban lévő bevásárlóközpontba. - Odahaza nincsenek ilyen márkaboltok, jó lenne pár cuccot megvenni, mert nyakunkon a tavasz - mondta a hölgy, akiről tudom, hogy tűrhető anyagi körülmények közepette él, valamivel többet megenged magának, mint a honi átlag, s nem kell külföldön vagy a fővárosban keresgélni, milyen jó, hogy erre vezetett az utunk! Másfél-két óra - nyugtatgatott -, addig elkávézgattok férfiakat, isztok egy sört, üdítőt, mi pedig körbejárjuk az üzleteket a húgommal. Ekkor már kanyarodtunk is be a parkoló felé. Péntek délután volt, nem igazi hajrá, de mivel hónap elején jártunk, még volt pénze a népnek, olyan közepes mértékű lehetett a nyüzsgés. Éppen kászálódtunk kifelé, mindenki a pénztárcáját, a kistáskáját kereste, becsapódtak a gépkocsi ajtói, amikor teljesen váratlanul hozzánk lépett egy meghatározhatatlan életkorú nő. Egy fóliázott A4-es lapot mutatott, s nagyon gyorsan elhadart románul egy jól betanult szöveget. Teljesen értetlenül néztem a társaságomban lévő kollégára, de láttam, hogy ő is tanácstalan. - Nem tudom, mit akar, az is lehet, hogy valami ügynök - vélekedett, s próbálta megkerülni a nagyon határozottan szövegelő nőt, aki ekkor magyarra váltott. Kicsit jobban értettük, nagyjából minden második szót értelmeztünk, de már ennyiből is megtudhattuk, hogy Szeben megyében valami árvíz károsultja, és háza újjáépítésére gyűjtene. Mi ingerülten mozdultunk, hogy hagyjon már, ne próbálkozzon, mert nem vagyunk vevők a marhaságaira. - Szeben megyében nem is volt árvíz! - mondtam indulatosan, és gyorsan jobbra fordulva kitértem az útjából. - Nem koldulni akartam! - szólt utánunk, de ezt már figyelembe sem vettük. Nyilak jelölték a szigorúan lefelé tartó árakat. Majdnem minden erősen olcsó volt. Majdnem olyan, hogy a vevők után hajították, de azért mentőövnek ott voltak a bankok kihelyezhető kölcsönei, olyan rejtett THM- mel és apró betűs részlettel, amely garantáltan minden felvett fillért kétszer nyúz majd le a fogyasztó bőréről. A tegnap még marokszedő felebarátaink olyan magabiztosan jöttek-mentek az árudömpingben, mint akik a vendégmunkán a konzumidiotizmus minden csínját-bínját elsajátították. Úgy vettek, ettek, hordtak, vittek, habzsoltak mindent, mint akik az utolsó lehetőséget látják, mintha száműznék őket holnaptól egy fogyasztási kultúra nélküli szigetre. Ittam egy üdítőt. Bámultam az üvegvitrinek mögött sorakozó portékát, és végigsétáltam a legalább fél kilométer hosszúságú butiksoron. Aztán leültem az egyik bárban, sört kértem. Talán eltelhetett egy óra, de a másik még hátra volt. Semmi nem utalt arra, hogy a nőismerősök célt értek volna. Sem sms, sem telefoncsörgés nem jelezte, hogy érdemleges változás történt volna a pénztárcákban vagy a bankkártyákon. Közben a kolléga is eloldalgott valamerre. Arra gondoltam, hogy szétnézek a műszaki osztályon, megnézem, milyen árban vesztegetik az újabbnak számító fényképezőgépeket meg az apró kütyüket. Nem láttam tájékoztató pultot, fényreklám sem invitált a technika szentélyébe. Odaléptem két közelben beszélgető férfihoz. Hallottam, hogy magyarul beszélgetnek. - Még ez is szerencse - gondoltam - biztosan készségesebbek lesznek és szívesebben eligazítanak, mint egy többségi. Félig felém sandított egyikük, és teljesen otromba, városszéli románsággal küldött el valahová, majd vissza is fordult a társához. Annyit még hallottam, hogy megjegyezte a másiknak magyarul: Mennyi hülye csöves van itt mostanában! Szerencsére éppen ekkor csörrent meg a telefon a zsebemben, kiszabadított ebből a hülye helyzetből a hölgy ismerős, mert csicseregve jelentette, hogy sikerült, találtak megfelelő szoknyákat, blúzokat, melltartókat, hajfestéket és szandálokat, s találkozhatunk öt perc múlva a parkolóban. Qjl5^ jj_[ !!_(_!; 11 ij_i