Gyergyói Hírlap, 2015. április (6. évfolyam, 63-82. szám)
2015-04-08 / 66. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ szerda, április 8. AKTUÁLIS Időjárás -3 ° Valutaváltó Euró 4,4169 Dollár 4,0690 100 forint 1,4759 FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 15 lej 3 hónap 40 lej 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) Hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Török Zoltán Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra eionzethet lapkinomoinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 E-mail wirapCagyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesfgyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Lépjünk a tettek mezejére - hangzott el március 15-én. Ön szerint mi ma a székelység feladata? A gyergyószéki olvasóink nagy része a kitartást, a küzdést, összefogást, békességet, hagyományápolást sorolja a székelység legfontosabb feladatai közé. Többen megjegyzik, az is nagyon fontos, hogy a fiatalok ne szégyelljék, vállalják, hogy székelyek, és legyenek büszkék erre. Kitartás, küzdés Többen vélik úgy, hogy a legfontosabb a kitartás, a jogokért való küzdés, a hagyományok ápolása és továbbadása. „Az a feladata a székelységnek, hogy kitartson, minden időben kitartott, most miért kellene meghátrálni?"; „Küzdeni a jogainkért, kitartani a hagyományaink mellett." Az a feladata, hogy amink van, azt mentse meg a gyerekeinknek, unokáinknak, tartson ki, és találja meg a középutat, nehogy a sok akarással még az is elvesszen, amink van",- „Tartsa meg, amit a nagyapáitól örökölt, hogy évtizedek múltán az unokák is örülhessenek neki",- „Küzdjön az álmaiért, álljon ki a jogaiért, tartson ki a véleménye mellett, ne másítsa meg, ez különösen fontos a vezetőknek, a politikusoknak", „A legfontosabb a kitartás, mert az a nép, amelyik feladja önmagát, azt könnyen el is tiporják"; „Lépni kell, szó szerint a tettek mezejére, nemcsak hangoztatni, hanem gyakorlatba is ültetni a nagy szavakat. A fiatalok legfőbb feladata a hagyományok ápolása, a jogaik megvédése, merjék vállalni a véleményüket és azt, hogy székelyek, legyenek büszkék". „A székelység feladta, hogy ne adja fel a küzdelmet a céljai elérésében, a székely ember arról híres, hogy kitartó, hát most igazán itt az idő, hogy ezt büszkén be is bizonyítsa" - olvasható a szelvényeken. Egy olvasónk ekképp vélekedik: „25 éve kellett volna komolyan lépni, félek, hogy már elkéstünk, de mindenképp a legfontosabb, hogy ne szégyellje a mai fiatal, hogy székely." Nem a széthúzás, hanem a békesség, az összefogás a mai székely ember legfőbb feladata - vélik olvasóink. „Összefogni, megmaradni igaz embernek"; „A mai székelység feladata hogy igazságban, összefogva, békességben éljen a szülőföldjén"; „Az otthon maradás a fő feladata, melyet csak összefogva tud kivívni, békében legyen egymással, és a magyarság jogait ne hagyja, gyermekeit nevelje emberszeretetre, tisztalelkű hazafiakká" „Nem a széthúzás, hanem az összefogás a mai székelyek feladata, a békességet kell keresni az emberek között". „Tiszteljük egymást, embertársainkat, mert ha mi tiszteljük, minket is tisztelni fognak" - olvasható a szelvényeken. Egy olvasónk ezt írta: „A mai székelység feladata megtalálni a helyét, és a körülményekhez képest élhetőbbé tenni a környezetét, és nagyon fontos leszokni az önsajnálatról." GY.H. Összefogás, békesség SZŐCS LEVENTE A Békény partján A Békény partján várakozom, az árok mellett bambulok, a magas fű között, magam sem értem, hogyan kerültem oda, olyan bizarr ez az egész. Reggel van, csendes, nyugodt köd, én mégis izgatott vagyok a várakozástól, találkozásom lesz valakivel, olyan ünnepi alkalom, amilyenből ritkán van része az embernek az életben. Egy delfinnel fogok találkozni hamarosan. Furcsa, tudom, de hadd meséljem el, magam is az értelmét keresem, hátha megértem mesélés közben. Valami gólyákkal osztottak meg ideiglenesen egy kis öblöt a delfinek nem oly régen. Hogy ki miért került oda, az most lényegtelen. Nagyon nehezen tudtak szót érteni, nem lévén éppen rokon állatok, de végül az egyik, egy bámulatosan bátor, fiatal delfin kíváncsiságát felkeltették a gyergyói madarak, és úgy döntött, minden elképzelhető nehézséget leküzdve meglátogat. Rá vártam tehát akkor reggel, azon rágódva, mivel is kellene kezdeni a bemutatkozást, hogyan lehetne jól megformálni az első impressziót, na és aztán akkor olyan kényelmetlennek is tűnt az egész, mi közöm nekem ehhez az emlős halhoz, tamáskodtam. Minek nekem ide egy ilyen hívatlan, idegen turista? Erőt véve magamon elképzeltem, hogy nagyon udvariasnak kell lennem, összeszedettnek, nem okozhatok neki csalódást, ha már ilyen rettentő nagyon kíváncsi arra, hogy mi van itt a Békény partján. Akkor még nem tudtam, hogy nem akar semmi különöset, csak játszani jön, ahogy ezt a delfinek szokták. Elpróbáltam magamban egy sor színjátékot, egy halom forgatókönyvet fabrikáltam, tervezgetve, hogy is lenne jobb ez az első benyomás, de csak nem bírtam kioltani a fejemben a félelmet: mi van, ha okosabb lesz nálam, ha átlát majd rajtam? És hát, mit mondjak, megelőzött. Minden igyekezetem, épkézlábnak látszó tervem fölöslegessé vált, amikor megjelent fényes uszonya, csillogó háta a meder felém kanyarodó messzeségéből. Egy eldobott flakont pöckölgetett a lapos orrán, tuszkolta maga előtt, dobálta a vízben, mintha neki előkészített ajándékot, játékot talált volna. Hangosan nevettem, olyan szeleburdi volt a látvány. Ami azonban ezután történt, azt soha nem felejtem el. Ekkor jöttem rá arra, hogy ez a tiszta lelkű kis lény, akármilyen okos is, sohasem fog megismerni igazán, mert abból fog mindig megítélni, amit először meglátott itt, a Békényem medrében: a saját szemetem, mocskom, fölösleges holmim, amivel teleszórtam patakomat, azt a helyet, ami egyben az életet adó vizem forrása is. Most, hogy készül hazamenni, iszonyúan szégyellem magam. Mardos az érzés, hogy itt én már lehet, hogy fölösleges vagyok. Soha nem tudnám a kedves vendégemnek elmagyarázni az igazságot, hogy az ott a patak medre alján nem én vagyok, az nem a játékom, hanem a szemetem, nem fogadó ajándék, hanem felejtésre ítélt lom. Azért nem tudnám, mert lehet, hogy nem is ez az igazság. Az igazság az, hogy ez is én vagyok: a saját medrem alján heverő ocsmány piszok, ez is hozzám tartozik, pont úgy, mint a vasárnapi cipőm, amit, ha elvásott, úgyis eldobok, és újat veszek helyette. Most csak arra tudok gondolni, hogy milyen furcsa, eljött a kíváncsi vendég, és nem ő ismert meg engem végül, hanem én saját magamat. Tanulságnak elég is ennyi, a következő ilyen alkalomig biztosan. Én mondom