Gyergyói Hírlap, 2016. április (7. évfolyam, 63-83. szám)

2016-04-08 / 68. szám

2 / î ^­­ Gyergyói Hírlap ■ péntek-vasárnap, április 8-10. AKTUÁLIS Péntek Valutaárfolyam 100 forint 4,4668 3,9186 1,4340 Időjárás Szombat Vasárnap 21 ° 5 ° 18 ° 5 ° 16 ° 8 ° Euró Dollár Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresi Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmikló Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 t­ m­ai hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesÁ gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361.201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mire kellene pénzt adjon az ELI, hogy térségünk jobban fejlődjön, jobban éljünk? Munkahely kellene, hogy ne nyomorogja­nak az emberek, és a fiatalok ne menjenek el idegenbe - a legtöbb szelvénybe küldőnk ehhez szeretne segít­séget az Európai Unió részéről. De ennél sokkal színesebb az elvárás-paletta, sőt, olyanok is vannak, akik szerint a pénz csak arra jó, hogy cigányút­ra tévedjen. Amire szükség lenne Hosszú a sor, hogy mit kel­lene térségünkben fellendíteni. Ebből idézünk párat: „Infra­struktúra, munkahelyek terem­tése",- „Munkahely kell, hogy pénz legyen",- „Az utak, járdák rendbetételére kellene támoga­tás"- „Fizetésekre, nyugdíjakra kellene nagyobb alap", „Utak­ra van szükség, hogy a vállal­kozó be merjen fektetni", „A régi házak felújítására kellene pénz",- „A mezőgazdaságot és turizmust kellene fejleszteni"; „Olyan szép a vidékünk, hogy a turizmust kellene fejleszteni, mert itt van, amit látni",- „Öreg­­otthon-építésre kellene pénz", „Nyugdíjemelésre, mert nálunk az idősek nem élnek, csak ten­gődnek",- „Iskolai oktatásra, er­kölcsi nevelésre, mert ahol ezek megvannak, ott nem lehet erköl­csi válság, ami maga után von­ja a többit." Nem pénz függvénye Van, amikor nem a kintről jö­vő pénzen múlik egy közösség fejlődése - vélekednek többen is. Különböző okait látják ennek olvasóink. „Minél több pénzt ad, annál többre vágyunk, de sem a térségünk nem fejlődik, és mi még úgysem élünk, mint 1989 előtt"; „Lehet akármennyi pénz, ha nincs, aki gazdálkodjon ve­le",­ „Szerintem nem kellene ad­jon, mert úgysem arra költik, amire kellene. Amikor építkez­tem, én sem mentem a szom­szédhoz pénzért." Kérés helyett panasz Nem kevés a leírt sorok kö­zött a zokszó sem. Vannak olva­sóink, akik kérés helyett inkább a jelenlegi helyzetet elemzik, il­letve a támogatási rendszert bí­rálják. „Azt ígérték, 2013-ra olyan fi­zetésünk lesz, mint az EU-ban. Drágán megfizettünk érte".­­„Sajnos, az EU-s támogatá­sokkal, a pályázatokkal az a baj, hogy magasak a követel­mények, és az önrészt elő kell teremteni"; „Amit kapunk, az csak kölcsön, és már annyival tartozunk, hogy az unokáink is azt fogják nyögni"; „Az EU elég sok pénzt ad, csak nem jó kezekbe kerül, mert nem oda teszik, ahol szükséges". „A szegényeket kellene támogat­ni, de nem úgy, mint ahogy a se­gélycsomagokat osztják, hogy a gazdagok kapnak belőle." És ezúttal is van egy ka­kukktojás, ezt hagytuk a vé­gére: „A megírt pályázatok pozitív elbírálásával már so­kat segít az unió." (GY.H.) RÉDAI ATTILA Kémtörténet Rosario Crocetta - vagy szi­cíliai nyelven Rosario Crocetta - egy tapodtat sem tehet meg hűséges testőrei nélkül. Ennek oka az, hogy Szicília régió elnö­ke élete ellen legalább három­szor kíséreltek meg merény­letet. Először még 2003-ban, amikor egy vallási eseményen egy litván bérgyilkos próbál­ta eltenni láb alól, de a helyi csendőrök - a carabinierik - megakadályozták a merény­letet. Crocetta éppen abban az évben lett szülővárosa, Gela polgármestere, egy évvel azután, hogy 197 szavazattal elvesztette a választásokat. Kiderült azonban, hogy csalás­sal: a helyi maffiavezér kiadta parancsba, hogy semmiképpen ne nyerhessen „ez a kommu­nista buzi”. Mert hát a törté­nethez ez is hozzátartozik: Crocetta az olasz kommunisták mindenféle pártjaiban politi­zált, köztük olyanban is, ame­lyet betiltottak. S ja, nyíltan homoszexuális. A 2003-as merényletkísér­let óta testőrök vigyáznak rá. 2008-ban ismét meghiúsítottak a hatóságok egy, a meggyilko­lására irányuló tervet, melynek következtében még szorosab­bá vonták körülötte a bizton­sági gyűrűt. 2009-ben európai parlamenti képviselő lett belőle, így testőrökkel a nyakában járta öt éven át Brüsszelt és Strasbourgot. 2010-ben öt helyi maffiózót letartóztattak, akik szintén gyilkos terveket szövö­gettek ellene. Ekkor készült az a német do­kumentumfilm (Mafia, Parasit) amelyet nálunk a Digi 24 tűzött műsorra nemrég. Ebben az ola­szokra jellemző, gesztikuláló hevességgel beszél a szabad­ságról: miért küzd ő a mindent behálózó alvilággal akár az éle­te árán is? Valahogy így: hiába, hogy élete minden percében ott van az árnyékában legalább három testőr, ő így érzi magát szabadnak. Ha hagyta volna, hogy behálózzák őt is, nem tehetne meg semmit abból, amit akarna, mások irányítanák életét. Szicíliában a hivatalos sta­tisztikák szerint nyolc férfiből egy a maffia tagja. Ehhez hozzá kell még adni az illető kiterjedt rokonságát, akik, ha nem is aktívan, de cinkos hallgatással segítik a szervezet működését. A bűnszervezet manapság bár a „jó régi” módszertől, a gyilkosságoktól sem riad vissza - azért már sokkal kifinomul­tabb módszerekkel operál. Például beválasztatja magát a parlamentbe, s törvénymódosí­tásokkal gáncsolja a hatóságok munkáját. Nehezebbé, körül­ményesebbé teszi a lehallgatá­sokat, a nyomozást áthelyezi az ügyészségekről a rendőrsé­gekre - márpedig lehallgatások nélkül nincsenek maffiaperek. Sőt, a dokumentumfilmben megállapítják: Olaszországban egyetlen maffiaper se volna, ha nem hallgatnák le a telefono­kat. Mindegyiket. A párhuzam Románia és Olaszország között mindig adja magát. Láthatjuk mi is, milyen törvénymódosítások­kal érkeznek a tisztelt romániai képviselők és szenátorok. A ná­lunk korrupcióellenes harcnak nevezett antimaffia-háború vezéralakja, a DNA élére újabb három évre kinevezett Laura Codruț a Kövesi elleni állítóla­gos titkosügynökös megfélem­­lítési akció pedig riasztó aktua­litást ad a párhuzamnak. De azért ne felejtsük el, hogy Románia még csak nem is Olaszország. Sajátos (magyar) szemszögünkből pedig azt is láthatjuk, hogy mennyire meg­alapozottak, milyen eszköztárt használnak adott esetekben a különböző DNA-eljárások. Arra volnék a leginkább kíváncsi, hogy melyek azok a „súlyos kormányzati korrupciós ügyek”, amelyekről egy volt Moszad­­ügynököket foglalkoztató ma­gánnyomozói iroda a főügyész­nél „kémkedhetett"? S persze, ki volt a megrendelő? Így folyik össze film és való­ság, a La Piavra, azaz A polip és a James Bond-sorozat a hírek­kel, Corrado Cattani karaktere a román DNA-vezérrel. Ro­mániában azonban megszok­hattuk, hogy az élet mindig érdekesebb, mint a fikció. Volt itt már nálunk például terroris­ta emberrablásos történet is, s bár a terrorista­ emberrabló (Omár Hajszám) állítólag meg­került, s hosszú évek bujdosá­­sa után húsz évre rács mögé került, az ügyben a mai napig több a megválaszolatlan, mint a megválaszolt kérdés. Most, bár kémtörténethez nem méltó módon egész információáradat árasztotta el a nyilvánosságot az ügyről, attól tartok: a rele­váns válaszokat egyhamar nem fogjuk megtudni. Én mondom

Next