Gyergyói Hírlap, 2016. április (7. évfolyam, 63-83. szám)
2016-04-08 / 68. szám
2 / î ^ Gyergyói Hírlap ■ péntek-vasárnap, április 8-10. AKTUÁLIS Péntek Valutaárfolyam 100 forint 4,4668 3,9186 1,4340 Időjárás Szombat Vasárnap 21 ° 5 ° 18 ° 5 ° 16 ° 8 ° Euró Dollár Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresi Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmikló Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 t mai hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesÁ gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361.201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mire kellene pénzt adjon az ELI, hogy térségünk jobban fejlődjön, jobban éljünk? Munkahely kellene, hogy ne nyomorogjanak az emberek, és a fiatalok ne menjenek el idegenbe - a legtöbb szelvénybe küldőnk ehhez szeretne segítséget az Európai Unió részéről. De ennél sokkal színesebb az elvárás-paletta, sőt, olyanok is vannak, akik szerint a pénz csak arra jó, hogy cigányútra tévedjen. Amire szükség lenne Hosszú a sor, hogy mit kellene térségünkben fellendíteni. Ebből idézünk párat: „Infrastruktúra, munkahelyek teremtése",- „Munkahely kell, hogy pénz legyen",- „Az utak, járdák rendbetételére kellene támogatás"- „Fizetésekre, nyugdíjakra kellene nagyobb alap", „Utakra van szükség, hogy a vállalkozó be merjen fektetni", „A régi házak felújítására kellene pénz",- „A mezőgazdaságot és turizmust kellene fejleszteni"; „Olyan szép a vidékünk, hogy a turizmust kellene fejleszteni, mert itt van, amit látni",- „Öregotthon-építésre kellene pénz", „Nyugdíjemelésre, mert nálunk az idősek nem élnek, csak tengődnek",- „Iskolai oktatásra, erkölcsi nevelésre, mert ahol ezek megvannak, ott nem lehet erkölcsi válság, ami maga után vonja a többit." Nem pénz függvénye Van, amikor nem a kintről jövő pénzen múlik egy közösség fejlődése - vélekednek többen is. Különböző okait látják ennek olvasóink. „Minél több pénzt ad, annál többre vágyunk, de sem a térségünk nem fejlődik, és mi még úgysem élünk, mint 1989 előtt"; „Lehet akármennyi pénz, ha nincs, aki gazdálkodjon vele", „Szerintem nem kellene adjon, mert úgysem arra költik, amire kellene. Amikor építkeztem, én sem mentem a szomszédhoz pénzért." Kérés helyett panasz Nem kevés a leírt sorok között a zokszó sem. Vannak olvasóink, akik kérés helyett inkább a jelenlegi helyzetet elemzik, illetve a támogatási rendszert bírálják. „Azt ígérték, 2013-ra olyan fizetésünk lesz, mint az EU-ban. Drágán megfizettünk érte".„Sajnos, az EU-s támogatásokkal, a pályázatokkal az a baj, hogy magasak a követelmények, és az önrészt elő kell teremteni"; „Amit kapunk, az csak kölcsön, és már annyival tartozunk, hogy az unokáink is azt fogják nyögni"; „Az EU elég sok pénzt ad, csak nem jó kezekbe kerül, mert nem oda teszik, ahol szükséges". „A szegényeket kellene támogatni, de nem úgy, mint ahogy a segélycsomagokat osztják, hogy a gazdagok kapnak belőle." És ezúttal is van egy kakukktojás, ezt hagytuk a végére: „A megírt pályázatok pozitív elbírálásával már sokat segít az unió." (GY.H.) RÉDAI ATTILA Kémtörténet Rosario Crocetta - vagy szicíliai nyelven Rosario Crocetta - egy tapodtat sem tehet meg hűséges testőrei nélkül. Ennek oka az, hogy Szicília régió elnöke élete ellen legalább háromszor kíséreltek meg merényletet. Először még 2003-ban, amikor egy vallási eseményen egy litván bérgyilkos próbálta eltenni láb alól, de a helyi csendőrök - a carabinierik - megakadályozták a merényletet. Crocetta éppen abban az évben lett szülővárosa, Gela polgármestere, egy évvel azután, hogy 197 szavazattal elvesztette a választásokat. Kiderült azonban, hogy csalással: a helyi maffiavezér kiadta parancsba, hogy semmiképpen ne nyerhessen „ez a kommunista buzi”. Mert hát a történethez ez is hozzátartozik: Crocetta az olasz kommunisták mindenféle pártjaiban politizált, köztük olyanban is, amelyet betiltottak. S ja, nyíltan homoszexuális. A 2003-as merényletkísérlet óta testőrök vigyáznak rá. 2008-ban ismét meghiúsítottak a hatóságok egy, a meggyilkolására irányuló tervet, melynek következtében még szorosabbá vonták körülötte a biztonsági gyűrűt. 2009-ben európai parlamenti képviselő lett belőle, így testőrökkel a nyakában járta öt éven át Brüsszelt és Strasbourgot. 2010-ben öt helyi maffiózót letartóztattak, akik szintén gyilkos terveket szövögettek ellene. Ekkor készült az a német dokumentumfilm (Mafia, Parasit) amelyet nálunk a Digi 24 tűzött műsorra nemrég. Ebben az olaszokra jellemző, gesztikuláló hevességgel beszél a szabadságról: miért küzd ő a mindent behálózó alvilággal akár az élete árán is? Valahogy így: hiába, hogy élete minden percében ott van az árnyékában legalább három testőr, ő így érzi magát szabadnak. Ha hagyta volna, hogy behálózzák őt is, nem tehetne meg semmit abból, amit akarna, mások irányítanák életét. Szicíliában a hivatalos statisztikák szerint nyolc férfiből egy a maffia tagja. Ehhez hozzá kell még adni az illető kiterjedt rokonságát, akik, ha nem is aktívan, de cinkos hallgatással segítik a szervezet működését. A bűnszervezet manapság bár a „jó régi” módszertől, a gyilkosságoktól sem riad vissza - azért már sokkal kifinomultabb módszerekkel operál. Például beválasztatja magát a parlamentbe, s törvénymódosításokkal gáncsolja a hatóságok munkáját. Nehezebbé, körülményesebbé teszi a lehallgatásokat, a nyomozást áthelyezi az ügyészségekről a rendőrségekre - márpedig lehallgatások nélkül nincsenek maffiaperek. Sőt, a dokumentumfilmben megállapítják: Olaszországban egyetlen maffiaper se volna, ha nem hallgatnák le a telefonokat. Mindegyiket. A párhuzam Románia és Olaszország között mindig adja magát. Láthatjuk mi is, milyen törvénymódosításokkal érkeznek a tisztelt romániai képviselők és szenátorok. A nálunk korrupcióellenes harcnak nevezett antimaffia-háború vezéralakja, a DNA élére újabb három évre kinevezett Laura Codruț a Kövesi elleni állítólagos titkosügynökös megfélemlítési akció pedig riasztó aktualitást ad a párhuzamnak. De azért ne felejtsük el, hogy Románia még csak nem is Olaszország. Sajátos (magyar) szemszögünkből pedig azt is láthatjuk, hogy mennyire megalapozottak, milyen eszköztárt használnak adott esetekben a különböző DNA-eljárások. Arra volnék a leginkább kíváncsi, hogy melyek azok a „súlyos kormányzati korrupciós ügyek”, amelyekről egy volt Moszadügynököket foglalkoztató magánnyomozói iroda a főügyésznél „kémkedhetett"? S persze, ki volt a megrendelő? Így folyik össze film és valóság, a La Piavra, azaz A polip és a James Bond-sorozat a hírekkel, Corrado Cattani karaktere a román DNA-vezérrel. Romániában azonban megszokhattuk, hogy az élet mindig érdekesebb, mint a fikció. Volt itt már nálunk például terrorista emberrablásos történet is, s bár a terrorista emberrabló (Omár Hajszám) állítólag megkerült, s hosszú évek bujdosása után húsz évre rács mögé került, az ügyben a mai napig több a megválaszolatlan, mint a megválaszolt kérdés. Most, bár kémtörténethez nem méltó módon egész információáradat árasztotta el a nyilvánosságot az ügyről, attól tartok: a releváns válaszokat egyhamar nem fogjuk megtudni. Én mondom