Gyergyói Hírlap, 2016. október (7. évfolyam, 191-211. szám)
2016-10-03 / 191. szám
2 .. ___jGygr^ó[Hlfirlap^1" 2016. október 3.,hétfő_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 55 lej 1 hónap 20 lej 3 hónap 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Győr " napilapja zeK Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Sziszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gróf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknél és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535500,Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 E-mail: hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.rr hinletes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra szzvmtt Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-3612011 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT Megkérdeztük olvasóinkat Részt vesz-e ön a decemberi választáson? Indokolja meg a döntését! Vannak elszánt szavazók, akik nemcsak jognak, de kötelességnek érzik a választási részvételt. Mások semmi értelmét nem látják a szavazásnak. Ez derül ki a válaszokból. Nem sokat ér a szavazatunk. „Még nem tudom, de nem sokat ér a mi szavazatunk. Úgyis azt csinálnak, amit akarnak" - ilyen és hasonló válasz több is érkezett. El kellene gondolkodtassa ez a politikusokat, íme: „Ha részt veszek, ha nem, úgy is csak az lesz, amit felettünk a nagyok döntenek"; „Nem! Egyszerűen nem látom azt, akit érdemes lenne megválasztani". „Mindig részt vettem, sőt kampányoltam is, de úgy látom, hiába!" Van, aki szégyenből megy el szavazni: „Elmegyek szavazni, ha megérem, de a jelenlegi 588 honatya helyett 466 is sok lenne, mert sokat úgy sem csinálnak. Ha lehetne, el sem mennék, de szégyelleném, ha nem mennék el. Az ember már nagyon unja ezt a sok mindent, ami naponta történik. Látom, ásítoznak, alszanak a parlamentben, annyira unják. (Kivételek persze vannak.) Lényeg a nagy fizetés." Egy másik olvasónk ellenben távol marad: „Nem szavazok, csak akkor, ha mindhárom magyar párt egyezségre jut." FOTÓ: GERGELY IMF Megoszlanak a vélemények, hogy kell szavazni, vagy nem érdemes Állampolgári kötelesség Sokan írják, hogy szavaznak, mert kötelességüknek érzik: „Igen, állampolgári jogom, és úgy érzem, kötelességem is részt venni",- „Igen, én minden szavazáson részt szoktam venni",- „Állampolgári kötelességem." „Igen, állampolgári kötelesség részt venni, és ott saját belátás szerint dönteni"; „Minden szavazáson részt vettünk, és részt veszünk"; „Igen, mert rajtunk múlik, ki képvisel minket." Egyvalaki így fogalmaz: „Feltétlenül szükségesnek érzem, de elvárnám a politikusoktól, hogy az ígérgetésekből valamit meg is valósítsanak." A magyar képviseletért Fontosnak érzik, hogy legyen a parlamentben magyar képviselet: „Igen, részt veszek, mert úgy érzem, hogy kötelességünk szavazni, mert így tudjuk bizonyítani, hogy mi magyarok is számítunk" - írja egy olvasónk, véleményével pedig többen egyetértenek: „Igen, muszáj magyar képviselőnk legyen a parlamentben. Igen, mindig el szoktam menni", „Remélve, hogy egyszer csak eljön a változás nekünk is", „Igenis, részt veszek, mert fontos a magyar bejutás a parlamentbe, mert a románok minket sosem fognak megvédeni és segíteni." BAJNA GYÖRGY Aggodalomra nincs ok (2.) Atyha maroknyi népe Idei kerékpáros körútunk alatt Atyha érintése is a tervben volt. A terv jóval a templomot elpusztító villámcsapás előtt készült, tehát nem szenzációéhségből tekertünk ki Korond fölé. A templomkertből fűrész, ácsszekerce hangja hívogat. Készül az új harangláb, amire a neves székelyudvarhelyi harangöntőtől, Lázár Imrétől kölcsönkapott 30 kilogrammos harang kerül, majd melléje egy másik is mindaddig, amíg ismét lakhatnak harangok a kijavított toronyban. A régiek „erősen tiszta, szépen összecsengő hangúak voltak” - meséli ifj. Hadnagy Albert, aki tűzoltókatona korában sem látott a templom égésénél félelmetesebb tüzet. A szentélybe becsapó istennyila által gyújtott lángok ugyanis a torony felé tódulva perzseltek, égettek, olvasztottak mindent, mert a torony egy hatalmas kürtő szerepét vette át. Atyha maroknyi népe a tavaly büszkén dőlhetett hátra. Újjászépült templom, ravatalozó, takaros kápolna a hegyen, rendbe rakott temető, kerítés, a toronyból pedig megfelelő időjárási körülmények között egészen Etédig, Énlakáig, Korondig elhallatszott a ma már csak salak és némi olvadt vegyületté zsugorodott harangok hangja. Azoké, amik az ítéletidő alatt is próbálták távol tartani a villámokat, s amik még akkor is szóltak, a vakmerő harangozó bátorságának köszönhetően, amikor pedig már égett a hajó keleti szárnya, égett a két mellékoltár, vált porrá az értékes Kolonitsorgona, a padok, a vezetékek a falban, a gipszkarton mennyezete és a hatalmas gerendák ép úgy, mint a templomajtó és maga a torony is. A megmentett oltári szentség épségben, Szent Ferenc kisszobra megégve maradt csak munkára hívó üzenetként. (A szobor mellesleg mintha ugyanazt a mestert dicsérné, mint a mi templomunk tölgyfa Szent Miklós-szobra. Neki köszönhetően tudhatjuk meg, hogy a mi szobrunk is valamikor az 1600-as években készülhetett). Mindent egybevetve, csak a kőből és téglából emelt falak maradtak meg, a cserepek ugyanis porrá égtek - mesélik. T. Adorján Imre, augusztusig 14 éven át gyergyóalfalvi plébános szeme - még két héttel a borzalom után is -meg-megtelik könnyel. Nem azért, mert nyugdíjas éveit nem úgy kezdhette, ahogy elöljárói is elképzelték: egy nyugalmas hitközségben, ahol minden a legnagyobb rendben van, hanem azért, mert még mindig nem tehette túl magát a megrázó élményen, amikor az első mentése után 3 perccel a nagy hőség miatt már meg sem közelíthette Isten e házát. Tudja, minden rendbe jön itt is, a télre legalább tető kellene a falakra, aztán szép lassan a többi is meglesz. Atyha kicsiny számú, de annál erősebb hitű templomos népe mindig érzékeny volt mások bajára, bánatára, s nem egyszer lehetőségei fölött is próbált segíteni. Nem azért, mert cserében elvárt volna valamit. - Istennek nem nyugdíjasokra, hanem munkálkodókra van szüksége, próbálom derűsebbre váltani a hangot, miután az atya elmeséli, hogy milyen szándékkal, a megérdemelt nyugalmasabb esztendők reményével helyezte ki érseke e kies falucskába pásztornak. A munkálkodás üteméből látni, a nyáj megvan mind egy szálig. Ember tehát lesz ahhoz, amihez századok óta mindig is akadt Atyhán: a munkához. A többi valóban Isten segedelme lesz. Őérte fog majd össze a Kárpát-medence katolikus és nem csak katolikus népe, hogy ha az elpusztult eszmei értékek nélkül is, de újra e helyről áldhassák az egek urát, aki talán éppen azért terelte ide a végzetes villámot, hogy felhívja a világ figyelmét erre a paradicsomi falucskára. Idecsalogatni idegeneket, feledni nem tudó innen elszármazottakat. Akik segítés közben csak szétnéznek, s közülük bizonyára több akad majd, aki egyik-másik (sok van) szép régi házat rendbe teszi, hogy ismét gyermekzsivajjal telhessen meg Atyha, s talán már Imre atya is keresztelni kezdte azokat, akik szülei csak segítőszándékkal érkeztek. Aggodalomra tehát itt sincs ok!