Gyergyói Hírlap, 2018. február (9. évfolyam, 21-40. szám)

2018-02-23 / 37. szám

AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! iá­n­ius lap 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap­­ 110 lej ááU Itíj Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Príma Press Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Bedai Attila Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinkna és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­­fonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkiadóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361201 E-mail: hirlapsgyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesfgyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201­1 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! ________ Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló­­ Hivatal (BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Gergely Imre Tartalomigazgató: Szu­­szer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mikor válik annyira súlyossá a családon belüli bántalmazás, hogy segítséget kelljen kérni? S­egítséget kell kérni, ha csa­ládon belüli bántalmazás­ról van szó, ezzel egyetérte­nek válaszadóink. Vannak, akik az első pofon után javasolják a se­gítségkérést, mások pedig akkor, amikor a bántalmazott félben először megfogalmazódik, hogy tovább nem tűri a fenyítést, a bán­talmazást. Szelvénybe küldőink között olyanok is vannak, akik nem tudtak véleményt formálni. Az első pofon után Olvasóink közül többen az el­ső pólón után javasolják a segít­ség kérését. „Ha családon be­lül bántalmazás történik, ak­kor mindenképp lépni kell, se­gítséget kell kérni, véget kell vet­ni a kapcsolatnak, a házasság­nak, mert az első pofon után jön a következő. Nem lehet a bé­két, a szeretetet újramelegíteni. A seb begyógyulhat, de ott ma­rad"; „Amikor a veszekedések után kezdődnek a pofonok, na ott kell megállni, vagyis elválni"; „Ha már tetlegességig fajult a do­log, akkor mindenképp segítséget kell kérni, és nem a tizedik eset­nél, hanem az elsőnél, ez nagyon nehéz, de mindenképp ez a jár­ható út" „Amikor az első fenyítés, bántalmazás történik, az első po­fon elcsattan, azonnal segítséget kell kérni, mert különben folyta­tása lesz. Szinte mindenki isme­ri a közmondást: kutyából nem lesz szalonna - csak kevesen ér­tik meg, mi a lényege" - olvasható a szelvényeken. Amikor először megfogalmazódik, hogy baj van Több olvasónk kitért arra, hogy amikor először fogalmazódik meg a bántalmazott félben a se­gítségkérés, a válás lehetősége, akkor kell lépni, hogy ne fajulja­nak el a dolgok. Mint írják: „Ami­kor már nem bírja tovább az ál­dozat, akkor, amikor megfogal­mazódik benne, hogy tovább nem akarja, hogy bántsák"; „Úgy gon­dolom, hogy amikor az egyik fél már tör, zúz, ordibál, és megbe­­tegíti a családot, akkor már nincs amiért együtt maradni, segítsé­get kell kérni"; „Természetesen akkor kell segítséget kérni, ha nemcsak egy alkalommal fordult elő, hanem folyamatosan bántal­mazásban él az egyik fél. Két-há­­rom eset után megfogalmazódik az érintettben, hogy menekülni kellene a kialakult helyzetből. S ha már megfogalmazódott, akkor lépni is kell, mert olyankor csak még rosszabb lesz. Persze, át kell gondolni, hogy van-e akitől segít­séget kérni, van-e ahová menni". „Általában a bántalmazást, a fi­zikait, veszekedés előzi. Ha a ve­szekedés olyan súlyos, hogy sejt­jük, hogy verekedés lesz belő­le, akkor kell tudatosuljon, hogy nincs tovább, s lépni kell, amíg el­fajulnának a dolgok. Saját tapasz­talatomból írom ezeket, s tiszta jó szándékkal. Az évekkel ezelőtt meghozott döntésemet soha egy percig nem bántam meg" - olvas­ható a szelvényeken. Olvasóink nemcsak a fizikai bántalmazásra tértek ki vála­szaikban, hanem többen a lel­ki bántalmazás következmé­nyeire is rávilágítottak. Egyva­laki így fogalmaz: „A lelki ter­ror nem látszik, nem békül meg, mégis nagyon veszélyes, ha va­laki erre ráismer, akkor kérjen segítséget." Nem találkoztam ilyen esettel Több olvasó úgy fogalmazott, hogy nem tud válaszolni a kér­désre, fogalma sincs, néhányan közülük meg is indokolták, mi­ért nem tudnak véleményt írni: „Nem tudok hozzászólni, har­minckilenc évet éltünk együtt a férjemmel, de bántalmazás­ra soha nem került sor". „Hála az Istennek, ebben nem volt ré­szem, így fogalmam sincs, hogy mit válaszolhatnék. A könyvek­ből, filmekből lehet tanulni ezt­­azt, de a legjobb, ha az ember csak olyan helyzetekben ad ta­nácsot, amit ő maga is megélt, és tapasztalatból tudja, hogy mit kell tenni, mi a legjobb". „Soha nem volt a mi családunkban bán­talmazás, még a környezetünk­ben, a baráti körünkben sem". „Hálát adok az Istennek,­hogy ilyesmivel nem találkoztam, s nem is szeretnék, így fogalmam sincs, mit válaszolhatnék." ILLUSZTRÁCIÓ: VERES NÁNDOR Az első pofon után segítséget kell kérni - javasolják olvasóink ÁBRÁM ZOLTÁN Értsünk szót! Itt a Marosvásárhelyi Rádió, a Szé­kelyföld hangja! A mi rádiónk Berecken, Szejkefürdőn, Farkaslakán, Pusztaka­maráson... Értsünk szót! - naponta fő műsoridőben jelentkezik jellegzetes hangjával Parászka Boróka műsorszer­kesztő a Marosvásárhelyi Rádió hullám­hosszán. Az önmagát beszélgető- és vi­taműsornak meghatározó adás meg­­hívottainak zöme magyarországi balol­dali és liberális értelmiségi. Úgy tűnik, a szerkesztő és beszélgetőtársai való­ban szót értenek, már kijelentő mód­ban is. Azt viszont kétlem, hogy a fel­szólító mód a székelyföldi rádióhallga­tónak szólna, vele próbálna szót érteni az újságírónő. Aki vitára egyáltalán nem ad alkalmat, hallgatói véleménynyilvá­nításra nincs lehetőség. Miközben Já­nos bácsitól és Juliska nénitől, a legpo­­tenciálisabb rádióhallgatóktól a felso­rakoztatott témák, Magyarország kor­mányának folyamatos ócsárlása épp­oly messze áll, mint mondjuk a pesti in­terjúalanytól a borvíz, a láncfűrész és a medvék garázdálkodásai. Persze az erdélyi diplomások és ke­vésbé diplomások között is jócskán akad, aki messzemenően szót ért az újságírónő többnyire egyoldalú meg­közelítéseivel és a saját véleményét sűrűn felszínre hozó kérdéseire adott válaszokkal. Ráadásul az igazság­nak mindig több megközelítése léte­zik, bonyolult a tartalma. Az Orbán-re­­zsim illiberális demokráciájával, a Ma­gyarországot fenyegető autokráciá­val, a miniszterelnök körül kialakult haveri demokráciával lehet egyetérte­ni, egyet nem érteni, kisebb vagy na­gyobb mértékben egyetérteni és egyet nem érteni. Akárcsak azzal, amikor az interjúalanyok némelyike, a kérde­ző rádiószerkesztővel együtt, helyen­ként elsiratja a migránsok iránti eluta­sítást fokozó közhangulatot, valamint a magyarországi „egypártrendszer” ál­tal mélységesen korlátolt sajtószabad­ságot. Teljes mértékben szót értve a brüsszeli intőkkel, a hazaszeretet he­lyett többnyire más érdekeket képvi­selő balliberális EP-képviselőkkel, sőt még az egyetemes demokráciát féltő és saját országukat elnökük túlkapá­saitól óvó amerikaiakkal is. Konkrét kérdésre konkrét választ adott a minap egy népszavás újság­írónő: nem lepte meg a New York Ti­mes terjedelmes bíráló cikke Magyar­­országról, hiszen ő ebben a miliőben él már egy jó ideje. A magyar demokrá­cia bírálata legfeljebb az amerikai ol­vasó számára újdonság, aki meglehet, most ismerkedik először a szomorú magyarhoni demokráciadeficit valósá­gával. Szóval lassacskán az amerikai­ak elfelejtik ötvenhatot, no meg azokat a - magukat mind magyarnak, mind amerikainak valló - tudósokat, művé­szeket, akikre kölcsönösen büszkék le­hetnénk. Úgy tűnik, a marosvásárhe­lyi rádióstúdióban teljes mértékben egyetértés van a kimondott szavak és a szerkesztő által előre megváloga­tott cikkek, kiadványok, könyvek le­írt szavai között. Csak a lényeg hiány­zik. Mintha a töltött káposztában nem lenne káposzta, az ordás palacsintából pedig hiányozna az orda. Viccesen úgy védekezve, hogy ugyebár a székely ká­posztában sincs székely. Egyrészt az lenne a lényeg, hogy a közszolgálati rádió elsősorban a hallga­tóiért van, velük kellene szót értenie a műsorszerkesztőnek. Márpedig tudo­mányos felmérés nélkül is borítékolha­tó: a székelyföldi rádióhallgatót több­nyire közömbösen hagyják a hétköz­napokon fő műsoridőben sorra kerü­lő adások témái. De ha mégsem kap­csolná ki a rádiókészüléket este hat óra után, akkor legfeljebb nemtetszés­ét fejezi ki - csakis önmagának. Mert a többség egyáltalán nem ért egyet az ott megfogalmazott gondolatokkal. A másik lényeg arra vonatkozik, hogy az újságíró sem a többség, sem a kisebb­ség, sem a baloldali, sem a jobbolda­li nézetek képviselője. Ő arra „eskü­dött fel”, hogy különböző véleménye­ket szembesítsen, lehetőleg egészében mutassa be választott témáját. Nem fe­ledve saját nézeteit, sőt az elkerülhe­tetlen érdekeket sem, de azokat ko­rántsem elsődlegesnek tekintve. Mert amennyiben a Marosvásárhelyi Rádió a Székelyföld hangja, a székely ember­hez közelebb álló és teljesebben körül­járt témát kellene sugároznia fő műsor­idejében. A fentieket korántsem személyes­kedésből írtam, becsülöm a műsor­szerkesztő számos erényét, érdekes és értékes műsorokat is hallottam tő­le, mégis meg kellett írnom. Én abban szeretnék szót érteni, hogy: 1. A de­mokrácia lényege az, hogy nem a pol­gárok vannak a hatalomért, hanem éppen fordítva, 2. A közszolgálati rá­diónak nem az a feladata, hogy az al­kalmazott szerkesztő véleményének hangját felerősítse, hanem az, hogy a rádióhallgatók igényeihez idomuljon. 3. Eddig minden statisztika, szavazás és véleménynyilvánítás azt eredmé­nyezte, hogy az erdélyi magyar, szé­kely emberek többsége nemzeti érzel­mű, szereti hazáját, támogatja a jobb­oldali magyar kormányt. Még akkor is, ha semmi és senki sem tökéletes. Eb­ben kellene szót értenünk! A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár CD

Next