Gyermekgyógyászat, 1984 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Léb József: Dénes János dr.
Gyermekgyógyászat 35. 145—146. 1984. Dénes János dr. A „Gyermekgyógyászat” ezen számában 145—199. oldalig megjelenő dolgozatokat tanítványai, barátai és tisztelői Dénes János dr.-nak ajánlják. Remélhetőleg úgy fogja érezni, hogy az ő tiszteletére írt tanulmányok sugározzák azt a szeretetet, amelyet a szerzők őszintén éreznek iránta, és remélik, hogy mindig nagyon igényes és józan kritikája ezeket a dolgozatokat méltóknak és megfelelőknek fogja találni. Dr. Dénes Jánostól elbúcsúzunk ebben a kötetben, de csak mint osztályvezető gyermeksebész főorvostól. Nem búcsúzunk el tőle mint tanítótól, mint baráttól és mint mindig segítőkész embertől. És talán ez a legfontosabb, ez a leginkább megköszönni való. Ezt köszönjük. Dénes főorvos úr hosszú, sikerekben gazdag és nagyon eredményes út végén ment a nagyon megérdemelt nyugállományba. Persze, ez nála nem jelent nyyugállományt, mert aktivitása, érdeklődése szinte határ nélküli. Pályafutása is ezt bizonyítja. 1937-ben szerzett orvosi diplomát a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. Orvosi munkáját kórboncnokként kezdte Zalka Ödön prof. intézetében a Szt. István kórházban, majd ugyanott, Pólya Jenő rk. tanár irányítása mellett kezdte el sebészi pályafutását. Később már gyermeksebészként végzett eredményes munkát Kudász József és Mester Endre professzorok mellett. 1950—1956 között a honvédség kötelékében újból általános sebészi ténykedést folytatott, előbb a Központi Katonai Kórházban, majd később a Központi Tiszti Kórházban, osztályvezető főorvosként. 1957-ben, mint a Néphadsereg orvosezredese szerelt le és vette át a Fővárosi István Kórház gyermeksebészeti osztályának vezetését. 1967-től az Apáthy István Gyermekkórház I. Sebészeti Osztályának főorvosa volt nyugállományba vonulásáig. Munkásságát mindig a mindenre kiterjedő érdeklődés, szakmájának szeretete és a gyermekek iránti aggódás jellemezte. Ennek érdekében nem kímélte energiáját, idejét. Mindig ismerte a világ gyermeksebészetének legújabb eredményeit, és alkalmazta is. Ezzel magyarázható, hogy ő végezte hazánkban az első sikeres műtétet Hirschofrung-f. betegség, gastroschisis, idegrendszeri fejlődési rendellenességek (myelomeningocele, hydrocephalus, craniostenosis) miatt már 1957-ben, ugyanakkor az ő nevéhez fűződik a nagyszámú sikeres műtét oesophagus atresia miatt. De mindez csak elenyésző része kezdeményezőkészségének. 120 közlemény magyar és idegen nyelven, közel ugyanannyi előadás hazai és külföldi kongresszusokon is jól kifejezi aktivitását. Egyszer azt mondta nekem, nem azért kell publikálni, hogy a közlemények számát növeljük, hanem azért, mert ha va 145