Gyermekgyógyászat, 1984 (35. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Léb József: Dénes János dr.

Gyermekgyógyászat 35. 145—146. 1984. Dénes János dr. A „Gyermekgyógyászat” ezen számában 145—199. oldalig megjelenő dolgozatokat tanítványai, barátai és tisztelői Dénes János dr.-nak ajánlják. Remélhetőleg úgy fog­ja érezni, hogy az ő tiszteletére írt tanulmányok sugározzák azt a szeretetet, amelyet a szerzők őszintén éreznek iránta, és remélik, hogy mindig nagyon igényes és józan kritikája ezeket a dolgozatokat méltóknak és megfelelőknek fogja találni. Dr. Dénes Jánostól elbúcsúzunk ebben a kötetben, de csak mint osztályvezető gyermeksebész főorvostól. Nem búcsúzunk el tőle mint tanítótól, mint baráttól és mint mindig segítőkész embertől. És talán ez a legfontosabb, ez a leginkább meg­köszönni való. Ezt köszönjük. Dénes főorvos úr hosszú, sikerekben gazdag és nagyon eredményes út végén ment a nagyon megérdemelt nyugállományba. Persze, ez nála nem jelent nyyugállományt, mert aktivitása, érdeklődése szinte határ nélküli. Pályafutása is ezt bizonyítja. 1937-ben szerzett orvosi diplomát a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. Orvosi munkáját kórboncnokként kezdte Zalka Ödön prof. intéze­tében a Szt. István kórházban, majd ugyanott, Pólya Jenő rk. tanár irányítása mellett kezdte el sebészi pályafutását. Később már gyermeksebészként végzett eredményes munkát Kudász József és Mester Endre professzorok mellett. 1950—1956 között a honvédség kötelékében újból általános sebészi ténykedést folytatott, előbb a Köz­ponti Katonai Kórházban, majd később a Központi Tiszti Kórházban, osztályvezető főorvosként. 1957-ben, mint a Néphadsereg orvosezredese szerelt le és vette át a Fővárosi István Kórház gyermeksebészeti osztályának vezetését. 1967-től az Apáthy István Gyermekkórház I. Sebészeti Osztályának főorvosa volt nyugállo­mányba vonulásáig. Munkásságát mindig a mindenre kiterjedő érdeklődés, szakmájának szeretete és a gyermekek iránti aggódás jellemezte. Ennek érdekében nem kímélte energiáját, idejét. Mindig ismerte a világ gyermeksebészetének legújabb eredményeit, és alkal­mazta is. Ezzel magyarázható, hogy ő végezte hazánkban az első sikeres műtétet Hirschofrung-f. betegség, gastroschisis, idegrendszeri fejlődési rendellenességek (myelomeningocele, hydrocephalus, craniostenosis) miatt már 1957-ben, ugyanak­kor az ő nevéhez fűződik a nagyszámú sikeres műtét oesophagus atresia miatt. De mindez csak elenyésző része kezdeményezőkészségének. 120 közlemény magyar és idegen nyelven, közel ugyanannyi előadás hazai és kül­földi kongresszusokon is jól kifejezi aktivitását. Egyszer azt mondta nekem, nem azért kell publikálni, hogy a közlemények számát növeljük, hanem azért, mert ha va­ 145

Next