Gyógyászat, 1861 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1861-12-14 / 50. szám

Első évfolyam. 1861. Pest, december 14. 50. sz. GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak ^ггэК Ö Z L Ö N Y E. (ETS^ Szerkesztő tulajdonos: Poor Imre tr. • Tartalom: A láp kórtana és gyógytana. L­e­n­d­v­a­i Benő tr. kis-zombori urod. orvostól. — Lippay tanár szemészeti kórodája. A klethártya lobos bántalmai kórhatárzati szempontból. Közli Lévay János tr. szemészetkórodai tanárse­géd a kir. m. egyetemnél. — Könyvismertetés. A megyei főorvos tiszti köre. Irta Dr. Kun Tamás. — Lapszemle. Önkényű­ léprepedés két esete. Szabálytalan arc­zsába gyógyítása. A hasürönkivü­li terhesség fölötte ritka esete. Ideges süketség el­len. — A budapesti kir. orvosegylet. — Ügyeink. Az egyetemi tanszabadság és tan­díj. — Az országorvosi hivatalból. — Vegyesek. ■ A sáp kórtana és gyógytana. LENDVAY BENŐ tr. kis-zombori urod. orvostól. A sáp (chlorosis) vérszegénységen, vagy inkább vérsejtszegénységen (oligokythaemia) és a vér savós vegyén alapuló idült betegség, mely átalá­­nos gyengeség, az izmok zsongtalansága, szomorúság, álmosság, rendetlen idegműködés meg vérkerengés, hószámhiány, vagy kevés inkább savós ha­­vadzás vagy fehérfolyás által külöli magát.­­ A sápnak valódi okát azon­ban még eddig nem ismervén, legjobb ha annak meghatározásánál Valenti­nért követjük, ki szerint a sáp a vérszegénység azon felesége, mely fanosodás idején a vérsejteknek valamely első­, (még eddig ki nem mutatott) ok által l­étrehoz­o­tt me­g­­fagyásából származik. Kórvegy- és kór­bonctan. A vér világosabb és hígabb, a vérsejtek mennyisége 120—130-ról 60—40-re száll fAlOOO részben, mi­ál­tal természetesen a vér könnyebbé, és vastartalma csekélyebbé válik, rit­kábban a vér átalános mennyisége is csekélyebb, гу vérnek víztartalma a sejtek megfogyásával aránylag nagyobb; a fehérnye mennyisége nem fogy meg, mint a vérszegénységnél, hanem néha inkább szaporodik, valamint olykor a rostonyáé is. Fontos Becquerel­nek azon állítása, mely egyéb­iránt még bebizonyításra vár, hogy a vérsejtek fogyása a betegség belter­­jével semmi állandó arányban nem áll; tehát ez volna az ellentét a láp és vérszegénység közt, mely utóbbinál ezen arány, mint félebb láttuk, léte­zik. — A kieresztett vér hirtelen megalszik ugyan, hanem csak kicsiny, a felszínen kevéssé vöröses, néha lábkérges lepényt képez, mely nagy meny­­nyiségű igen híg sárgás­zöld vérsavóban úszik. Bonctani változatokat a sápnál is találhatni, kivéve hogy a szervek a rendesnél vértelenebbek és kevésbé színesek.

Next