Gyógyászat, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-02 / 18. szám

­ 358 nem violaszínű volt. Tehát a tüdők által következett be a halál, de miként ? A boncolatnál a tüdőtérben azt teljesen betömő nagy terjedelmű vér­­alvadék találtatott. A véralvadék nem ezen helyen képződött, hanem más tájon, és elválván eredeti helyétől a vér árja által egész a tüdőig hozatott; felnyittatván a szív, tisztán lehetett látni a tömeszt, mely a tüdőteret tö­­kélyesen eltömte. Ezen tömesz nadályok módjára össze­vissza hajladozott vércsíkokból állott, mely vércsíkok hossza 13 hüvelyk volt; ide a külső csípvisszérből érkezett e tömesz, hol a csípvisszér űrével egyező ЗУг vonal­­nyi átmérőjű érrög-maradvány találtatott meg; a nevezett értömest fölvi­tetvén a fölhágó üres visszérbe, áthaladott a jobb szív űrein, mig végre a tüdőszérbe ékelődött. Csak igy magyarázhatni meg a rögtöni halált, mely fa tüdős vérkeringés r­ögtön megakadályoztatván) fúladás által történt. A fennemlített eset azon nagy fontossági­ tények sorába tartozik, me­lyek csak az utóbbi éveken ébresztették föl a vizsgálók figyelmét, de még­sem ritkák, még­sem kivételesek, úgy hogy rövid 2 év alatt aránylag szá­mos eset jött Velpeau tudomására. — Íme az esetek: Dutroulau osz­tályán egy ifjú nő nyilt aranyerét edzették; 24 óráig minden jól ment; ekkor minden fölismerhető ok nélkül hirtelen mellszorongás, fuldoklás fogja el, és a nő néhány óra alatt meghal: tüdőt ér­tömül­és. — Egy ifjúnak, kit V. maga látott, egész karja nagy fokban lobos volt, több tályog fölnyitása után az ifjú állapota javulni látszott; egy reggel azt hiték, már minden veszély el van távolítva; azonban a látogatás után egy óra múlva fáradozni kezd, és mielőtt a segélyre hivott orvos megérkezett vol­na , az ifjú meghal: tüdői értömülés. — Egy gyermekágyból föllá­badt előkelő nőt — midőn már egészségének visszatértén örvendeztek — hirtelen fáradozás lep meg, s néhány perc alatt meghal: tüdői értömü­lés. — Egy szülész neje és közepén hirtelen felriad almából, és rögtön meghal. — Hasonlag halt meg egy orvos, kinél bizonyos idő óta a vissz­­eres vérkeringésben némi zavarok mutatkozának. — Épp ily rögtön halt meg egy tekintélyes iparos, mielőtt a segélyre hívott orvos megérkezett volna. — Néhány hónap alatt hasonló 4 eset észleltetett a „Charité“ kór­házban : egy nő rendkívüli nagy tüdői értömü­léssel, melyet visszércso­­mók lábja előzött meg az alszáron; egy második, ki méhbajjal lőve a kór­házba, éji edényre ülvén, minden előzmény nélkül elájult és meghalt; egy harmadik hasonlag tüdői értömülésben halt meg, melyet szintén vissz­­ércsomók lábja előzött meg, a negyedik a legelöl leirt eset. Hasonló több esetet észlelt Lancereaux, Barth és Gubler; az értesülések gyakoriságáról különben eléggé meggyőződhetünk ,­­ h­a B. tr. kitűnő munkájából „Klinik der embolischen Gefusskrankheiten. Ber­lin 1860“ *) és Ball Jr. jeles értekezéséből. — Ily gyakori, oly rögtön halált hozó tünemény különösen az orvosok egész figyelmét igényli; a tu­domány mostani álláspontja és az emberiség nem engedik, hogy e nagy fontosságú és veszélyes tünetek magyarázat nélkül maradjanak ; és való­ban ezen tünetek világos magyarázatával ma már bírunk is. Szabadjon ezen magyarázatba bővebben ereszkednünk. Az értösülések, vándor (migrans) véralvadékok és visszérkövek forrásait a végtagok, az altest, a fej és nyak visszereiben kell főképp be- Ismertetését lásd a „Gyógyászat“ 1861. 9-ik és 11-ik számaiban.

Next