Gyógyászat, 1866 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-05 / 18. szám
két különböző időszakot lehet észrevenni, minek előtte a betegség halállal végződnék: 1-szer, az üszők elválását, 2-szor, a pokolvart környékező daganat kifekélyesedése szakaszát. Minek utána a pokolvar különnemű kifejlése tetőpontját elérte , melyben már az üszők elválasztásáig, vagy a következő halálig változatlan megmarad, a daganat minden megállapodás nélkül növekedik annyira, hogy nemcsak a meglepett felső végtagon, hanem az egész oldalon elterül, a fájdalmak növekednek, a beteg nyugtalansága öregbedik, a láz belereje nőttön nő. Az üszkös csomó egy gömbölyű s mogyoró nagyságát nem haladó darab idomban a környéktől elválik; néha az üszőknek későn történendő elválása meg nem esik egyszerre, hanem a már fölázott üszők darabonként hull ki. Ha még akkor sem alkalmaztatnak a daganat eloszlását eszközlő orvosi szerek: a daganat genyedésbe s üszőkbe megy által. Az üszők a pokolvar tőhatáros részeit ellepi, s egész a csontokig elemészti; maguk a csontok is, megfosztatván organikus összefüggéseiktől, kihullnak. A daganatban kifejlő üszők csak felületesen terül el, s főképp a genyedésnek köszöni eredetét, mert ez a sejtszövetben tanyázván, kargócát (sedes morbi) megemészti, melynek következésében a közönséges takaróknak az életműséggel való össefüggései felbontódnak, ezek az élet föltételeitől megfosztva, üszkössé válnak; az üszők mindig tovább terjed, mig az élet forrásai, ideges kórjelek közt, ki nem apadnak. Az ideges kórjelekre nézve, — melyek mint a pokolvar állandó kísérői, nemcsak halál előtti, hanem korábbi szakaszaiban, némely orvosoktól említtetnek— legyen szabad egynéhány tapasztalásból merített észrevételeimet itten felhozni. A külföldi orvosok , kik a pokolvar feltűnésével közvetlenül s állandóul kifejlő zavarokat az idegrendszerbe jegyezték föl, többnyire nem a magyarországi idiopathius pokolvart, hanem a lépfene-pokolvart írták le. Ezen esetben a lépfene-méreg helybeli hatásán fölül kétségkívül az életműség nedvei is megfertőztettek, a betegség ragályának a tüdőkbe, gyomorba, bőrbe, sebbe s a vérbe való fölvétele által. Ezen esetekben is tehát, véleményem szerint az idegrendszer említett zavarjai, nem mint létalaposan a pokolvar tüneményeihez tartozók, hanem inkább mint kór szöveményei tekintethetnek. A magyarországi pokolvarra nézve ideges kórjelek, a betegség korábbi szakaszaiban, csak olyan betegeknél vétetnek észre, kiknél az idegrendszer érzékenysége előlegesen uralkodik, úgy hogy náluk minden lobos vagy nem lobos láz, ha csekélyebb is.