Gyógyászat, 1867 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1867-04-06 / 14. szám
«Di 269 кз« a bal visszeres szájadék szűkülete, s a bal fülese kitágulása, a szív zsíros elfajulása, szerecsendiószerű máj, a bal fülese véralványos eltömülése, a lép, vese, a bal csip-, comb-és jobb combuterek eldugulása (embolia), a lép, vese s méh tömülésével (infarctus), a tüdütér némely ágainak eldugaszolása, agy vérszegénység és tüdővizenyő — fülte mirigyláb — s a bal lábszár elszenesedése. A borsodi orvos-gyógyszerészi egylet. Miskolc, mart. hó 1867. A folyó hó 4-én tartatott borsodi orvos-gyógyszerész egylet havi gyűlésén megjelentek Bódigh, Forty, Popper, Ixel, Lang, Michnay, Mayer, Szabó Gyula, Grósz. Elnök B ó do g h, jegyző G ró sz. A múlt hó jegyzőkönyve hitelesítése után Klein Jr. következő írásbeli kórjelentése olvastatott föl: február hó második felében a betegforgalom nagyon csökkent, egyébként a múlt havi hurutos lobos kórjelleg a most lefolyt hóban nemcsak megmaradt, hanem fokozódott is, úgy hogy tisztán lobosnak nevezhető, a mennyiben a január hóban még gyakori hagymáz is háttérbe szorult és leginkább a mellzsigerek lobjai u. m.: tüdő- és mellhártya— szívburok— és hörgelábok jöttek legsűrűbben elő; ezek után bár sokkal gyérebben előjöttek gyomorbélhurutok, hasmenés és hányás alakban, csorvás és csekély számú váltólázak, járványszerűen kanyaró mutatkozott. Popper Jr. az ingadozó hőmérsékletből eredt gyakori meghűlések folytán kivált gyermekeknél számtalan tüdő- és mellhártyalábot tapasztalt, kimenetre nézve a legszerencsésebb gyógysikert észlelő, — kivéve csecsemőknél , különben majd minden esetben nadályozást — belsőleg pedig a hánytató gyökeret hánytató borkövet alkalmazta. Előfordult gyakorlatában gyermekeknél a himlőké, nem különben heveny bélhurut is, mely némely esetben hagymázba ment át. A kórjelleget hurutos lobosnak ismeri. Forty Jr. szintén meghűlések után tapasztalta, hogy a nyelési és légzőszervi lobok voltak leggyakoribbak; tapasztalt azonban csorvás , epés lázakat is, arcorbáncot, kanyarót és szájzsebrét. Ixel tr. hurutos lobosnak nevezi a kórjelleget, miután gyakorlatában leginkább légzőszervi lobokkal találkozott, nem tagadhatja azonban, hogy gyakoriak voltak a csorvás lázak typhus-jelleggel. Michway tr. a hurutos lobos kórjelleget constatirozza, csakhogy a lobos jelleget a légző, a hurutost pedig az emésztőszervi bántalmakban látta kitűnni. Gyermekeknél nem ritkán ismerhette föl a hörgelobot és a lebenyes lobot. El nem hallgathatja azon megjegyzést, hogy a váltólázat egész éven át látja uralgani úgy annyira, hogy csaknem minden más egyes bajnál is kénytelen volt a kénsavas kínaihoz nyúlni. Lang Jr. számos tüdő- és mellhártyalobot tapasztalt kitűnően gyermekeknél , továbbá himlőkét és a halljárat bántalmait, ilyen egy esetben erysipelas migrans szövevénye után a szenvedő két nap múlva meghalálozott. G ró sz tr. szerint leggyakrabban légzőszervi lobokban történtek megbetegedések, tisztán mellhártyalobot nem tapasztalt, minden esetben kisebb-nagyobb mérvben volt a tüdő is bántalmazva, ezen megbetegedéseknek most egy harmadrészét tették a hörgelábok. A gyógykezelés körül a