Gyógyászat, 1867 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1867-04-06 / 14. szám
Hetedik évfolyam 1867. 14. SZ Pest, április 6. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre Jr. Tartalom : A lágy agyhártya idült lábja (Folyt.). — Kórházi havi tudósítás (Vége). — A borsodi orvos-gyógyszerészegylet. — Lapszemle. A körönyi idegbántalmakról. Nyári-algák az ivóvízben. — Tárca. Az „Orvosi Kar“ 1848. alkotmányosan szervezett javaslata. A gyógyszerészeti ügy. — Különféle. A LÁGY AGYHÁRTYA IDÜLT (szemcsés?) LOBJA. LENDVAY BENŐ tr. pozsonyi gyakorló orvostól. (Folytatás). így találtam a kisfiút rohamon kívüli állapotában. Lázas rohamát Pesten nem láthatra, minthogy fönnlétem napján attól éppen szabad volt. Különben később volt alkalmam Kis-Zomboron a rohamokkal megismerkedni. A rohamok pedig következőleg mutatkoztak. A különben is kedvetlen, zsémbes kis beteg a roham közeledtekor még kedvetlenebb és bágyadtabb lett, s bár különben anyja öléből nem távozott, rohamok alatt minden kényszerítés nélkül az ágyban maradt. A roham többnyire hideggel kezdődött, midőn végtagjai, valamint orra hegye és fülei is meghidegültek, és különben is halvány arcában még inkább elsápadt. Borzongást nála nem tapasztaltam. A hidegségszakban nagy mennyiségű vizet ivott, pedig mindig minél hidegebbet kívánt. A nagy szomjúságon kívül még ezen szakban állt a főfájás és hányás is be. A fájdalom minőségét meghatározni nem tudta; annak nagyobb vagy kisebb fokát pedig az mutatá, hogy a gyermek majd csak párszor siránkozva említette, hogy a feje fáj; majd a fájdalom következtében hangosan kiabált, hányta vetette magát; néha pedig éppen nem említett főfájást, sőt ha annak jelenlétéről kérdeztük is, tagadókig válaszolt. A hányást illetőleg, az sem jelent meg minden roham alatt, úgy hogy néha mit sem, máskor kevesebbet, máskor ismét többet hányt. A hányás minden eretetés nélkül történt. A kisfiú többnyire előre elkiáltotta magát, hogy „hányok“, mire vagy maga felült, vagy ha arra nem volt képes, édesanyja fölemelte, s az elébe tartott edénybe tiszta vízhez hasonló folyadékot hányt. Néha csak egyszer hányt, máskor többször , de a hányás a többi tünetek könnyítésére nem szolgált. A hidegségi szak 1—2 órától egész 6—8-ig tartott, de olykor nem is volt észlelhető. Nevezetes, hogy bár végtagjai, sőt olykor fülei és orrahegye is hidegek voltak, mégis már ezen szakban maga kívánta a jeges borogatást. Ha ezen szakban nem hányt, vagy feje nem fájt, becsukott szemmel csendesen feküdt, árverése eszakban kicsi és gyorsabb volt, mint a rohamon kívül. A hidegségi