Gyógyászat, 1869 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1869-07-17 / 29. szám
-tói 460 кз* okoznak. E tünemény azonban jelenleg az által háríttatik el, hogy a víz tartó nyílásait a lerakodó mészszivajktól kifurással tisztogatják, és közelükben szelelő csöveket mélyesztenek a medence boltozatján át. Ez ásványvizeknek ivása a főgyógymód, melynél egy két hét alatt a beteg ellankad, kedélye elhangul, ingerlékeny lesz, az ivarösztön sajátlag háttérbe szorul kiválólag a férfiaknál; és bár ingerrel bír a bél lakhártyáira, hasmenést mégsem okoz, inkább hevülékeny vérbuzgásokat a vérdúsabb s egyúttal gyöngébb testrészek felé; ez okból kiváló gonddal vannak az orvosok ajánlatuknál a forrás hevére, mely szerintük a víz erejének mértéke; egyébiránt javalataik a források egy minősége mellett az aprólékosságig komolyak és önkényesek: rendesen azon kúthoz utalnak legtöbb beteget, melynek legtöbb az idény alatt a vize, mint a malomkúthoz (Mühlbrunn) vagy a térkúthoz (Marktbrunn). A hasbeli visszeres pangásból származott bajok, májkórok, különösen epe és vesekövek, a hugyár (diabetes) és köszvény ellen van kiváló hatása e vizeknek. Megemlítendő itt még két hideg ásványvíz, melyek egyike egyedül félszemernyi vasat, másika egyedül 27 köbhüvely szénsavléget tartalmaz egy polgafont vízben, többiben közönséges egyszerű forrásvizek: mindkettő elég érdekesen a „habaró“ közelében van. A gyógyvíznek ivása rendesen séta közben történik; reggeli öt órától kezdve nyolcig a betegek nagy mozgalma eleveníti a kutak körüli utcákat, a tolakodás kikerülése miatt páronkint és sorban csoportosulnak a látogatottabb kutak körül a vendégek; megelőzési joga senkinek sincs; néha 200 pár is lépdel egymás után zarándokolva az üdvöt adó csörgedező ponthoz, és hosszú menetsort kanyarítva az utcák belsejébe. A kútnál vörös ujjas és fehér mellköténybe öltözött, Najádoknak nevezett csinos serdülő leánykák merítenek gyógyvizet minden vendég saját poharába, ki tova menve szörpölgeti a sovány meleg reggelijét. 8—10 pohár a legnagyobb adag; gyöngéknek a „habaró“ vizéből készült levest (Sprudelsuppo) is ajánlanak az orvosok. A „habaró“ és a „malomkút“ körüli sétacsarnoknál ez órákban igen tökéletes és a sétálók méltányló tapsaitól kisért zeneelőadások tartatnak. Nagy kincset adott a természet a világnak eddig e legelső hírű hévvizeiben a 3500 lakost számoló városnak; ezek egyedüli forrása jólétének; rommá vagy nyomorult faluvá válnék is az kevés év alatt, ha valahogy e források elvesznének; elég ok, hogy hatósága minden erejét a közrendre, tisztaságra, vendégeinek kényelmére és kiméletére fordítja. A legtávolabbi utcaszög is a legtisztábban tartatik; a szemetet kis harang kongásával jelentkező szekerek hordják ki naponkint az utcákból és házakból ; a városban semminemű marha nem tartatik, még a lóistállók is a városon kívül léteznek. A lakosok igen előzékenyek és szívesek kincsethozó — idényként 10 ezeret is meghaladó — vendégeik iránt; évenkint serényen csinosítják házaikat; a város minden idény elején oly ünnepélyes színben mutatkozik, mintha varázs kéz által egy éj alatt most épült volna ki; úgy látszik azonban, hogy az épületek kiválólag nyári lakásra és a befektetett költségek sebes visszatérítése reményében, tehát nyereségre lévén szánvák, palotaszerű alakjuk dacára, kevéssé szilárdak; én egy első rendű vendéglőben (Hotel Hannover) figyelmeztetve lettem, hogy valahogy a padozatra vizet ne öntsek, mert az a szobán alatt lévő vendégre fogna csurogni; a folyosón járók vagy tőlem akár a harmadik szobában lakónak járása az én padozatomat és bútoraimat is rezgésbe hozta. — A halottak