Gyógyászat, 1870 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1870-05-21 / 21. szám
..e£X 341 (О- 1857- Ъеп szerzőnket egy 26 éves, 4 év óta gyermektelen házasságban élő bába hívta tanácskozásra meddősége miatt. A betegnél a méhszáj hátsó ajka meg volt vastagodva. Szerzőnk a megvastagodott részt izzó vassal érinti. Mivel azonban e kezelés huzamosabb időt igényelt, indítványba hozta a művi termékenyítést. A nő teherbe esett, figyelmeket szült. A nő azóta nem volt terhes. 1858- ban szerzőnk a művi termékenyítést szintén sikerrel próbálta meg. A férfi 46, a nő pedig 35 éves volt. Egyszeri művi termékenyítés terhességhez vezetett, az asszony leánygyermeket szült, ki több hónapon át egészséges volt. A család azonban eltávozott szerzőnk hatásköréből s igy az anya és gyermek sorsáról többé mit sem tud. Végre szerzőnk egy 29 éves, hat év óta gyermektelen házasságban élő nőnél kísérlette meg a művi termékenyítést. A nő fehérfolyásban szenvedett, méhe pedig a nagy szeméremajkakig elő volt esve. A művi termékenyítés célhoz vezetett, a nő leánygyermeket szült, kit szerzőnk két éves korában még látott. A terhesség a méhelőesést tetemesen javítá. Szerzőnk 12 nőn 27 ízben végrehajtott művi termékenyítés nyomán következő folyományokat állítja föl: 1) Az emberi nőt épp úgy lehet termékenyíteni, mint a különböző állatfajok nőstényét. 2) Az ondó közvetlen bevitele a méh űrébe a nőre nézve semmi veszéllyel sincs összekötve. 3) Az ondószársák több mint 40 óráig élnek, mely idő alatt átvonulnak a méhüregen és a petevezetékeken egész a petefészkekig. Bárhol találkoznak az ondószálsák a petével, a termékenyítés mindenütt megtörténhet. Előadása végén szerzőnk idézi Gripen, Lesueur és Delaportírok által kivitt művi termékenyítés eredményét. E közlemény alkalmából megjegyezzük, miszerint e kísérletek ismétlését óhajtandó volna nálunk is eszközölni mindazon esetekben, hol a férfi ondó behatolása a méhüregbe akadályokkal találkozik. Mivel e sorok szakférfiak számára vannak írva, fölöslegesnek tartjuk e kérdés társadalmi fontosságát fejtegetni s csak azt említjük föl, miszerint a művi termékenyítés korántsem oly műveletet képez, mely az erkölcsiség alapját aláásná, sőt nyomatékosan állíthatjuk, hogy a nevezett veszély nélküli és mégis oly nagy fontosságú műtét hivatva van a házasságtörések elhárítása és az emberi boldogság előmozdítására. E műtét nagy fontosságú, sok esetben eredménydús s mégis eddigelé oly mostoha sorsban részesült. —1—