Gyógyászat, 1870 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-15 / 3. szám

sebes szortyogó légzés, kissé nagyobb lép, gyorsított, gyönge ér­velés, 140 egy perc alatt, a test h­őmérséke a hónalban 41 C­ °. Nemde a h­agymáz legveszélyesebb alakjában állott előttem? Én a h­agymáz kór lényegét egynek tekintem, akárhol helye­ződik a bántál­om, de a kiváló agy­tüneteket a kórjóslatra nézve legroszabbnak tartom. Skoda a kábultságot­­söpört szintén a legveszélyesebb tünetnek tekinti. Itt pedig ezen tünetek léptek leginkább előtérbe. Rendeltem a fejre hideg borogatást (jég falán csak télben kapható) és az egész testnek hideg kútvízbe mártott lepedőbe göngyölését Niemeyer utasítása szerint. Ezenkívül a székrekedés végett csőrét, és amnica virág főzetében nagyobb adag h­inint Hallei’-savval. Este­felé lévén az idő, haza kellett sietnem, de meghagytam, hogy más­nap este felé, ha a baj hasonló módon fog súlyosodni, ismételjék a lepedőzést. Négy nap múlva láttam csak ismét a beteget reggeli órában. Eddig a hideg lepedőzés es­ténként rendesen volt alkalmazva, mivel nagy könnyebbülést szerzett a betegnek, mód a beteg eszméleténél volt, beszélt, hó­­nalji hőmérsékét 39 foknak találtam, s bőre gyönge párolgásban volt. Most már csak a fejre rendeltem a hideg borogatás folytatá­sát, s belsőleg eii­int Ha’lersavval. Midőn megint négy nap múlva újra láttam a beteget, már egészen üdülő állapotban volt, és rövid idő alatt fölgyógyult. Az i­dén augusept, hónapokban, mint már fönnebb említem, lakhelyemen Bárándon volt hagymázjárvány, s többször folya­modtam a lepedezéshez, mindig kivánt sikerrel; jóllehet én csak súlyosabb esetekben, ha a hőmérsék 40 fokot meghalad, alkal­mazom, s könnyebb esetekben csak ecetes vízzel rendelem a testet mosogatni, fürdőket pedig soha sem alkalmaztam, mivel az a fa­lusi magángyakorlatban még több bajjal járna s kivihetetlenebb mint a lepedőbe burkolás. Nem mulaszthatom el megjegyezni: mi­ként a chinint is becses lázűző szernek tekintem s rendesen adom is hagymát-betegeimnek, de a hideg­ víz általi lehűtés hatását gyorsabbnak s biztosabbnak tartom, melylyel kapcsolatban a chininnek is több haszna van. A fennebb mondottakból érthető, hogy a lehűtésnek nem sza­bad t­dcsigázottnak lenni, s ha a beteg 1—2 fok hőcsökkenés után fázni kezd, tovább folytatni a hideg alkalmazását nem tanácsos. Hosszabbra terjedt értekezésem, mint tervezve volt, s attól tartok, hogy visszaélnék az ülés nagyra becsült türelmével, ha a hideg víz-gyógymód jótékony hatását bővebben részletezném. Meg vagyok győződve, hogy ismerik azt ügytársaim mindnyájan saját

Next