Gyógyászat, 1871 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1871-10-14 / 42. szám
Tizenegyedik évfolyam. «Ж. Pest, 1871. október 14. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak 3S KÖZLÖNYE ^ Szerkesztő-tulajdonos : l*por Símer. Tartalom: Gyufával eszközölt szándékos önmérgezésnek sikeresen gyógykezelt esete. (Vége). — Az idült hörgehurut s a tüdők térfogati megnagyobbodásának egy esete. Kórodai megjegyzések a kékkör, hörgehurut, hörgetágulat s a táguláskori kettős szivhang felöl (Vége). — Lapszemle. A sejtes tüdőlégdag fejlődése. A fájdalmas terhesség. — Tárca, a) A gömör-kishontmegyei orvos-gyógyszerész-egylet közgyűléséről. b) Kis-Kunhalasi levél. — Különféle. Gyufával eszközölt SZÁNDÉKOS ÖNMÉRGEZÉSNEK sikeresen gyógykezelt esete. A magyar orvosok és természetvizsgálók aradi ügyülésének orvossebészi szakosztályában előadta KÁTAI GÁBOR tr. Nagykunság tiszti főorvosa. (Vége). Ezen bevezetést előrebocsátva, áttérek magára a kortörténetre: Budai Mária, karcagi születésű, 21 éves, alacsony, zömök termetű, 58 magasságo s felüdülése idején is 96 font súlyú szolgáló leány 1870-ik évi ápril 1-je napján este, azon indokból, mert honvédkedvesét egy másik szolgáló tőle elcsábította, 3 csomag kénes gyufát, melynek száma a hasonló csomókból ítélve körülbelöl 380—400 szálra rúghatott s tiszta vilanytartalma könnyen 5 szemerre mehetett, egy csuporban vizbe beáztatott, melynek levét másnap reggel 5—6 óra között, inkább a 6 órához közelebb, mint mondá, le és kiöntvén, a leázott gyufafejecseket tartalmazó maradék részletét megitta, még pedig úgy, hogy a csuprot, hogy semmi kárba ne vesszen, ki is öblintette s tisztára ki is itta. Erre, mint aki dolgát jól végezte, egy nem igen messze eső kútra ment vízért, 4—г5 percre még egy szintén közel eső boltban is megfordult. A kútról és boltból hazatérőleg már fájdalmat érzett a gyomrában, úgyhogy haza érkeztével azonnal le kelle feküdnie s mivel ezenkívül »a masina erősen kaparta a mellét« , csilapítóul vagy 4 pohár tejet ivott. E közben igen gondos házi asszonya már felkelvén s cselédjei közt körülnézvén, látta, hogy különben igen egészséges szolgálója majd gombolyagba összehúzódva, majd ismét helyét nem lelve, sürögve forogva kínlódik ágyán a cselédszobában. Rögtön kérdezősködéshez fogott, azonban sem a beteg, sem többi leánytársai nem akartak a dologról tudni semmit. A leány kínja azonban percről percre növekedvén, 8 óra után egy kevéssel hivattam a beteghez, ki a hozzá részint szép szerével, részint azon ijesztéssel intézett kérdésemre, hogyha azonnal be nem vallja, hogy mit evett vagy ivott, akkor meg sem lehet menteni s talán egy két fertály óra múlva már