Gyógyászat, 1876 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1876-04-08 / 15. szám
-ccx 280 кз© A hátralék levegő terjede, mely a légző készülékbe említett eljárási mód szerint a tüdőkből elvezettetik, a tüdők életi térfogatát már Voo levegő ritkulásnál 500—1000 kéterrel haladhatja meg, mely mennyiség a készülék levegőjének 'Ao-ed vagy Vao-ad levegő ritkulásra fokozásnál 1500—2000 kcmtrig, s azon fölül terjedhet, s erre nézve szolgáljon például a következő tüdő-légdagos beteg esete, kinél a pneumaticus gyógymód javalata szerint a kilégzés ritkított levegőbe jött alkalmazásba 16. ülésben. Gróf Pongrác K. honvéd alezredes 45 éves, erős testalkatú, jól táplált, közép nagyságú, mellkasa kidomborított, múlt év nov. 5-én azon nyilatkozattal nyitott be hozzám, hogy emphysemában szenved 4 év óta és kisebb testmozgásokra könnyen felkölthető nehéz légzésben, melyet némelykor naponkint, máskor több nap lefolyása közben jelentkező s egy óráig tartó asthma rohamok súlyosbítanak ; továbbá azt vallotta beteg, hogy más egyéb gyógymódokon kívül légzőszekrényben a sűrített levegőt is használta Bécsben azelőtt két évvel meglehetős sikerrel annyiban, hogy annak 3 heti használatára egy évig tűrhetően érezte magát; azonban azóta baja kiújulván, hozzám fordult fent említett napon a sűrített levegő használata végett mint mondá, azon hitben lévén azelőtt szerzett értesülése nyomán, miszerint az emphysema még mai nap is a sűrített levegőben találja föl saját gyógyhatányát. Vizsgálva a beteg állapotát, a tüdőket a borda szélig terjedve, a májat a borda-iven alól találtam, a szív hangjai elburkolva, s mintegy távolról voltak hallhatók, a mellkas egész területén teljes mély hang gyér sípoló zörejekkel vegyülten külölte magát. A tüdők életi térfogata (vitale Capacität) 2800 kcr-ben nyilvánult, a mellkas kövülete 96 centimétig terjedt, a belégzési nyomás 40 mmr, a kilégzési nyomás 30 milliméterben jutott kifejezésre. A kettős természettani vizsgálati módszer nyomán az emphysema azon alakja ismertetett föl, mely kontatásra is kétségtelenül kimutatható lévén, pneumatometricus mérés szerint mint nagyobb foka a tüdőlégdagnak tűnt föl, melynél a rendes légzési szabánynyal ellentétben a kilégzési nyomás nem csak alacsonyabb volt a belégzési nyomásnál, hanem a kilégzési elégtelenség, — mint az emphysemát jellemző kóros légzési szabály — kiterjedt a belégzésre is, s a légzési nyomás ezen viszonya fejezte ki súlyosabb alakját a tüdőlégdagnak esetünknél. A tüdők fokozottabb ruganytalansága — s azok nagyobb tágulatának ama tényleges létezése betegünknél fejtette meg azon feltűnő eredményt, miszerint már Voo levegő ritkulásnál a tüdőkből 5000 kcr, tehát az életi térfogatot 2500 kc-rel felülmúló levegő mennyiség vezettetett egy kilégzésre a pneumaticus készülékbe légmentesen záró álca alatt, míg V40 levegő ritkulásnál 6200 cc. volt a tüdőkből kiszivattyúzott levegő mennyisége; mely az életi térfogathoz viszonyítva, azt 3400 kc-rel múlta fölül; mely eredmény a maradék levegő egy részének kivezetése igazolásán kivül ama tény föltevésére nyújtott nyilvános bizonyítékot, hogy a mellkas nem öltötte még fel azon merevségét, melynél fogva kisebb tertemre összehúzódni nem volna képes, s a tüdők szövete sem változott meg annyira, hogy azok rendes kilégzési állásukba visszavezethetők ne legyenek. Visszatérve a kóreset fölemlítése előtt jelzett eredményekre, melyek kilégzésre a levegőritkulás fokának megfelelően létesítetnek; azon kimaradhatlan tényt kell fölemlítenem, mely annak nyomán létesül, s mely már az előadottakból is következtetés szerint kiviláglik. A kilégzésnek ritkított levegőbe mint a felhozott példa is mutatja, azon közvetlen hatása van tüdőlégdagnál, hogy a kiterjesztett s rugonytalan