Gyógyászat, 1882 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-08 / 15. szám

Huszonkettedik évfolyam. 15. SZ. Budapest, 1882. április 8. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Laptulajdonos: Poor Imre t­r. Szerkesztő-kiadó : Dulácska Géza tr. Tartalom : A heveny rostonyás tüdőlokban előforduló schizomycetákról. — Adatok a myomotomia és az amputatio uteri supravaginalis műtételéhez. (Folyt.) — Lapszemle. Csuzos b­üdés. A helyi vérvételek lábellenes hatása. — Tárca. A buda­pesti kir. orvosegylet 1882. ápril 1-én tartott Vil­. r. ülése. — A budapesti orvosi kör f. á. márc. 27-én tartott r. ülése. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Dr. Eriedlaender C. A heveny rostonyás tüdőlobban előforduló schizomycetákról. Tudvalevő dolog, hogy a legújabb időben a heveny tüdőlobot fertőző bajnak tekintik, melynek nagy hasonlatossága van az Orbánéhoz; szükség tehát, hogy e bajban a kórtani vizsgálat keresse a schizomycetákat. Az Or­bánénál kimutatta őket Recklinghausen és Lukomsky, s ezen leletet bizo­nyítják Koch eredményei is. A pneumoniáról is vannak e tekintetben ada­tok. Ivlebs lelt gömbmonadokat a hörgeváladékban s az agygyomor savában. Ebertli­genyes agyhártyalobbal szövődött tüdőlobban ellipsoid coccusokat lelt egymással összefüggve a tüdő izzadmányában, a lobos pleurában s a lágy agyhártyában, végre Koch recurrens után fellépő heveny tüdőlobban az alveolus izzadmányában, a tüdő hajszáledényeiben s a vese hajszáledényei­ben micrococcusokat lelt. Múlt év September hava óta Eriedlaender minden heveny genuin tüdő­lobban keresett schizomycetákat, s a megvizsgált nyolc esetben mindenik­­ben lelt is. Megvizsgálta a hörgők rostonya öntvényeit, a tüdő szövetének s a lobos pleurának alcoholban keményített exact metszeteit; s pedig vagy direct vizs­gálta, vagy először kivonta belőlük chloroformmal a zsírt, s azután conc­ ecetsavval vagy kali­causticummal kezelte; vagy Weigert-Koch eljárása szerint anilin festékkel festette s nyílt condensorral vizsgálta mesterséges (gáz) világításnál. Az apró szervezetek mind egyalakuak és egy nagyságúak voltak, ritkán voltak köztük orsó vagy pálcika alakúak. A coccus alakja ellipsoid, hossza majd egy mikromilliméter, szélessége egy harmaddal kisebb. Állományuk látszólag homogén, kissé fénylő, melynek magvát az anilin igen megfesti. Többnyire összefüggenek (diplokokkus) de hosszabb láncot is képeznek, melyben fel lehet ismerni, hogy diplokokkusból vannak összetéve. A hörgék rostonyaalvadékaiban ezen képletek egész nagy tért foglalnak el egymás

Next