Gyógyászat, 1909 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
4' GYÓGYÁSZAT. Adatok a gyermekek asthmás megbetegedéséhez. Előadta a thalassotherapeuták congressusán dr. Szegő Kálmán Abbáziában. A gyermekek asthmás megbetegedése, hasonlóan a felnőttekéhez, a legkülömbözőbb eseteket foglalja össze, melyek egységes elbánásban sem eredetüket, sem lefolyásukat, sem kezelésüket tekintve nem részesülhetnek. Mi sem jellemzi jobban a zavart, mely az asthma körforgalma körül uralkodik, mint ama számos osztályozás, melylyel szakembereink a különböző megjelenésű eseteket majd eredetük, majd lefolyásuk, majd egyéb kharakterük szerint csoportosítani igyekeznek. Így míg Henoch és Baginsky az asthmamegbetegedéseket csupán két osztályba : a dyspepsiás és bronchialis osztályba, Comby és Filatoff valódi és symptomatikus, Goluboff centrális és reflexcsoportba sorozzák, addig Neumann uræmiás, dyspeptikus és bronchialis formákat ; Goldschmidt epileptikus, bronchialis, chronikus, permanens és suggestiv alakokat; Brugelmann nasalis, pharyngealis, laryngalis, bronchialis, toxikus és nervosus formákat állítanak fel. Ezen külömböző és tarka csoportosítás, melyben bizonyos mértékig a felnőttek asthma-tana is részesedett, legjobb tanúsága a gyermekkori asthmamegbetegedések változatainak, melyek egyedül a nehéz légzés külső közös megjelenésében osztozkodnak. De van egy másik tulajdonság a nehéz légzésen kívül, mely a gyermekkori asthmákat kiséri és az a légutak nyákhártyáinak hurutos állapota. Nincsen eset, melynél ezen jelenség hiányoznék, egyedül annak mértéke változó. Ismeretes ama vita, mely az asthmát kisérő hurutos tünetek jelentőségét hangoztatva, évtizedek előtt megindult és teljesen véget még ma sem ért. A vita a körül forgott, mennyi része van a hurutos elemnek az ideges elem mellett az asthma kifejlődésében, illetőleg melyik van a másik fölött túlsúlyban. A tapasztalatok igazolták, hogy asthmás rohamok tisztán psychikus behatások folytán, speciális szagokra vagy tisztán kényszerképzetek hatása alatt, vagy helyváltoztatáskor, vagy a különböző klimatikus hatások alatt, például egyedül csak nagy városok légkörében, vagy csupán csak a tengerparton és sokszor minden elvárható ok nélkül álltak elő. Viszont feltűnő volt, hogy daczára ily psychikus befolyásoknak, az aszhmás roham az esetek legnagyobb százalékában a légutak hurutus bajával folyt le. Lænnec és az ő irányadása folytán az orvosok javarésze az ideges befolyásnak adta a túlsúlyt és ezen fölfogás sokáig is volt érvényben. Az utolsó időkben az ellentétek inkább kiegyenlítődést nyernek. A hurutus és nervosus elem kórokozó voltát egyaránt fontosnak és lényegesnek ismerik fel és ha találkoznak is hangok, mint újabban Goldscheideré, ki az asthmát tisztán idegesnek, bronchospastikusnak minősíti, a szakemberek nagy része mégis inkább a vegyes eredetet acceptálja, fontosnak declarálván a szervezet ideges predispositióját, mely a légutakbeli hurutokra az asthmatikus bélyeget nyomja és mely mellett az egyszerű hurut asthmatikus rohammá fajul. Az ideges dispositio a vaguságának érzékenységét és túlingerlését illeti és ezen reflectorikus úton vezet az asthmát létrehozó bronchospasmus fejlődésére. A gyermekkori asthmákat nagyobbára a hurutos forma uralja. Csak ritka eset, melyben a hurutos jelenségek nem prevalálnának és az asthmára vonatkozó egyéb körülmények is, úgymint annak kiindulása, lefolyása rendesen a nyákhártyahurut tehát a lobos folyamat phasisait követi, melyet a nehéz légzés mintegy mellékesen kisér. Az asthma ily kifejezetten hurutos jellege inkább gyermekkori specialitás, vagy az legalább is az asthma leggyakoribb gyermekkori formáinak tekinthető, mely mellett az essentialis, a tiszta nervosus bronchospasmust csak mint ritkaságot kell registrálnunk. Vannak ugyan és sorozatainkban is találhatók esetek, melyekben a hurutus jelenségek fölötte enyhék voltak és melyeknél az asthmás rohamok csupán egy könnyű, tracheo-bronchialis hurut és orrcatarrhusban zajlottak le. Oly esetek ezek, melyek inkább a tiszta nervosus asthma fellépése mellett bizonyíthatnának. Megjegyezni óhajtom azonban eme hurutok gyors lefolyására a nyári időszak jelenlétét, melyek mellett bízvást feltételezhetjük, hogy ezen momentumnak a könnyű huruttal való összeesése nem véletlen, hanem az ok és okozat összefüggése volt és hogy a nyári egyenletes hőmérsék mint a hurut lefolyását gyorsító és enyhítő tényező jutott érvényre. Felemlíteni óhajtom esetemben a meghűléses eredetet. Különösen érdekesen illustrálja a megfázásos fellépést a 18. számú eset, amely testvérével együtt, egy közös meghűlés alkalmával betegedett meg. Az illető ekkor közepes súlyosságú aszhmás hurutot szerzett, mely azonban néhány nap alatt véget ért, míg ugyanakkor egy évvel idősebb testvére csak könnyű náthában és légcsőhurutban betegedett meg. A gyermekkori asthmás esetekben tehát többnyire constatálhatók a meghűléses kezdet ideje és alkalma. Hogy az illetők rendesen érzékeny nyákhártyájúak, kik különösen a nedves hideg és légköri befolyások iránt fokozott mértékben fogékonyak, azt később óhajtom megvilágítani. A meghűlés rendesen orrcatarrhussal köszönt be, mely ezen localisation túl gyorsan lehúzódik az alsóbb légutakra, légcsőre és bronchusokra. A catarrhus kezdetben congestiv jelleggel bír, száraz, váladék nélküli és hőemelkedéstől kísért, később oldódás jelei mutatkoznak és vele rendesen a légcsőnehézségek is csökkennek. Az asthmás hurut némely esetében a tovaterjedés egyéb complicatióit is följegyeztük, pl. a 16. sz. esetben heveny középfülatarrhust, mely azonban csak serosus exsudatióhoz vezetett és spontán felszívódás útján gyorsan gyógyult. A gyermekkori asthmák egyik sajátossága gyanánt az elhúzódó lassú lefolyást registrálhatjuk. A paroxysmalis néhány órára terjedő heveny roham, miként az fele " .