Gyógyászat, 1921 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-02 / 1. szám
Hatvanegyedik évfolyam 1. sz. Budapest, 1021 január 2 A GYÓGYÁSZAT «17 évre . . . 200 K Hl ívre . . . 100 , ■egyed évre. . 50 „ Egyeduim irat „ Orvosnövendékek a felét itt portét (éri 5.20 K) fizetik ELŐFIZETÉSEK • Liedítik a Alba, Badarést, IV, Maseam-körút 19. inUiradék Telefon Jilet 113-50GYÓGYÁSZAT az orvostudomány hazai és külföldi fejlődésének, KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYE LAPTULAJDONOSOK ÉS KIADÓK FŐSZERKESZTŐ FELELŐS SZERKESZTŐ SCHÄCHTER MIKSA dr. ÖRÖKÖSEI MOHR MIHÁLY dr. LÉVY LAJOS dr. KÉZIRATOK és a lapot érdeklő egyéb tudósítások Moh Mihály dr. címére Budapest, IV. ker. Károly király út 24. sz. III. 1. intézendők Telefon 115-05 Megjelenik hetenként egyszer Minden jog fenntartva. A próbareggeli — írjja nemrégen Schüle — avval a kitűnő sajátsággal rendelkezik, hogy minden ember számára kellemes és könnyen emészthető táplálék. A vegetáriánus ép úgy, mint a rákos beteg egyaránt elbírja e könnyű ételt. Mindenütt egyformán készítik el. Tartalma, mennyisége állandó, a próbareggeli tehát ideális étel általános alkalmazás és egységes megértés szempontjából. És tényleg ez így lenne és helyes is volna egységes és összevethető értékek szempontjából, ha az orvos feladata beteg vagy egészséges gyomor kóros vagy normális működésének vizsgálata lenne és nem egészséges vagy beteg ember megvizsgálása és értékelése. Pavlov örök értékű vizsgálataiból megtanultuk, hogy ízlés, megszokás, vágy és undor minő hatalmas befolyással bír a gyomornak, úgy sekreciós, mint motorikus működésére. Tudjuk, hogy a kutya gyomrában hatalmas emésztőkedves választás indul meg, mikor az eléje tett húst megpillantja, hogy az igy tisztára psychikus befolyásra meginduló elválasztás mennyiségben messze fedülimuljaazt, amit a gyomor űrében fekvő tápanyag hatására elválaszt. Hogy büdös vágy a mesterségesen keserűvé tett húsnak megszaglálására vagy megízlelésére a gyomornedvelvállasztás egy csapásra megszűnik és a gyomor mozgásai megáldanák. Étvágy és undor befolyását az ember gyomrának működésére ma már beható észlelések alapján ép olyannak ismerjük, mint aminőnek Pavlov vizsgálataiban a kutyáé bizonyult. És itt kiderült, hogy a tudomány a nép józan szokásainak és felfogásának csak messzirő sántikál utána. Ezeken felül meg szemünk előtt kell tartanun, hogy nekünk nem az a feladatunk, hogy mathematiikai pontossággal állapítsuk meg a gyomor chemizmusának lefolyását, hanem az, hogy miben és mennyiben tér el betegünk gyomorműködése az ő normális viszonylattól. Voltaképpen és elsősorban úgy kellene vizsgálódnunk, hogy azt kutatnák, mit és mennyit és hogyan emészt meg betegünk gyomra abból, amit máskor egészséges idejében szokott enni vagy inni. És itt bökkenünk az egységes próbareggeli első fogyatékosságára. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy olyan egyén, ki sohasem szokott teát és zsemlyét reggelezni, undorral költi el a próbareggelit és a kivett gyomortartalomban hyp- vagy anaciditást találunk, holott ma iden panasza hyperaciditásra utal. Máskor meg próbareggeli után igen nagy savértékeket kapunk. Másik fogyatékossága a szokásos próbareggelinek — és ezt világítja meg özleményünnk — hogy megszokott háromnegyedbegy órás kivétele ama fikción alapult, hogy az emésztés tetőfokán emeljük ki a gyomortartalmat és így megkapjuk az optimális értékeket, illetve a legjellegzetesebb eltéréseket a normális viszonyoktól. Hogy ez nincs így, azt már régen tudjuk. Csak arra kel utalnunk, hogy ezért keletkeztek a különböző methodusok a gyomorrák chemiai felismerésére, Salomon-féle próba, Reichmann-Saworski-féle differencia próbareggeli és ebéd között stb. A ma ismertetett eljárás, melyet amerikai és angol orvosok öntöttek mai formájába, avval, hogy a gyomornak úgyszólván állandó katetherezésével lehetővé teszi, hogy a bevitt próbaétel emésztésének több, tetszés szerinti phózisából nyerhetünk vizsgálati anyagot, behatóbb és a valóságot jobban megközelítő képet ad a gyomor normális és kóros működéséről, mint a singuláris próbareggeli. És így igen valószínű, hogy megbízhatóbb támpontokat fogunk nyerni e vizsgálatok folytatásából gyomorbetegeink helyes diétás kezelésére. Mert itt is, minden tudományos látszat ellenére is, ma legfőképpen empirikus faipogatódzásokra és próbálgatásokra vagyunk utalva. „A diaetetica a therapia egyetlen ága, melyet a kísérleti vizsgálódás kutatásai és eredményei alig befolyásoltak“ — mondja Rabe a Deutsches Archiv f. klinische Medizin legutolsó két füzetében megjelent igen érdekes tanulmányában physiologiai alapokra fektetett diatetikáról. A gyomor és bél betegeinek diétás kezelésében az újabb élettani megsméréseknek még alig van szerepük. Még mindig Leube mondása, hogy az étel emészthetőségét a betegészlelése dönti el, a vezérelv. Még mindig Penzoldt régi adatai i a különböző tápanyagok emésztéséről és Bickel táblázata a savat fokozó és csökkentő ételekről vezetik az orvost diétás előírásiadban. És innen van, hogy Leube tilkusdiétájában főszerepet játszik a savelválasztást fokozó húsleves, míg Rosenfeld sekélykúrájában tejszín és egyébb savcsökkentő tápanyagok szerepelnek. Bélbetegeknek kímélő diétán a szénhydrátokat adunk finoman elosztott alakban: lisztleveseket és pépeket. Macfayden és mások vizsgálataiból tudjuk, hogy még pépes szénhydráttáplálék után is a vékony bél alsó részeiben több tartalom van és lép át a vastagbélbe, mint húsételek után. Pedig kímélő diétától azt várjuk, hogy miinél kevésbé indítsa meg a bélnedv elválasztását és minél gyorsabb resorpcióval járjon, tehát a vékonybelet minél kevésbbé töltse meg. A belet kímélni igyekszünk avval is, hogy húst minél inkább felaprózott formában, kaparva adjuk a betegnek. Pedig ma már tudjuk, hogy a darabos hús tovább marad a gyomorban, jobban emésztődik ott meg és így voltaképpen a bél kímélésére inkább szolgál, mint a gyomorból hamarabb kijutó és kevésbbé megemésztett kapart hús. Vérhasban vagy typhusban beteg vékonybele főleg felső részeiben kifogástalanul működik és ezért nem is kell kímélés céljából egyoldalú leveskosztra fogni őket. Medicináis sósavadagok nem a gyomoremésztést fokozzák, hanem iá gyomor kiürülését szabályozzák és így hatnak kedvezően. Rabe még számos igen érdekes példával világítja meg, hol és miképpen kell diétás elveinket revideálni és hol kell a nép szokásai előtt a tudománynak meghajolnia. l