Gyógyászat, 1921 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-02 / 1. szám

Hatvanegyedik évfolyam 1. sz. Budapest, 1021 január 2 A GYÓGYÁSZAT «17 évre . . . 200 K Hl ívre . . . 100 , ■egyed évre. . 50 „ Egyed­uim ira­t „ Orvosnövendékek a felét it­t portét (éri 5.20 K) fizetik ELŐFIZETÉSEK • Liedítik­ a Alba, Bada­rést, IV, Maseam-körút 19. inUiradék Telefon Jilet 113-50GYÓGYÁSZAT az orvostudomány hazai és külföldi fejlődésének, KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYE LAPTULAJDONOSOK ÉS KIADÓK FŐSZERKESZTŐ FELELŐS SZERKESZTŐ SCHÄCHTER MIKSA dr. ÖRÖKÖSEI MOHR MIHÁLY dr. LÉVY LAJOS dr. KÉZIRATOK és a lapot érdeklő egyéb tudósítások Moh­­ Mihály dr. címére Budapest, IV. ker. Károly király út 24. sz. III. 1. intézendők Telefon 115-05 Megjelenik hetenként egyszer Minden jog fenntartva. A próbareggeli — írjja nemrégen Schüle — avval a kitűnő sajátsággal rendelkezik, hogy minden ember számára kellemes és könnyen emészt­hető táplálék. A vegetáriánus ép úgy, mint a rákos beteg egyaránt elbírja e könnyű ételt. Mindenütt egyformán készítik el. Tartalma, mennyisége állandó, a próbareggeli tehát ideális étel általános alkalmazás és egységes megértés szempontjából. És tényleg ez így lenne és helyes is volna egységes és összevethető érté­kek szempontjából, ha az orvos feladata beteg v­agy egészséges gyomor kóros vagy normális működésének vizsgálata lenne és nem egészséges vagy beteg ember megvizsgálása és értékelése. Pavlov örök értékű vizs­gálataiból megtanultuk, hogy ízlés, megszokás, vágy és undor minő hatalmas befolyással bír a gyomornak, úgy sekreciós, mint motorikus működésére. Tudjuk, hogy a kutya gyomrában hatalmas em­észt­ők­ed­ves választ­ás in­dul meg, mikor az eléje tett húst megpillantja, hogy az igy tisztára psychikus befolyásra meginduló elválasztás mennyiségben messze fedülimulja­­azt, amit a gyomor űrében fekvő tápanyag hatására elválaszt. Hogy büdös vágy a mesterségesen keserűvé tett húsnak megszaglálá­­sára vagy megízlelésére a gyomornedvelvállasztás egy csapásra megszűnik és a gyomor mozgásai megáldanák. Étvágy és undor befolyását az ember gyomrának mű­ködésére ma már beható észlelések alapján ép olyannak ismerjük, mint aminőnek Pavlov vizsgálataiban a ku­tyáé bizonyult. És itt kiderült, hogy a tudomány a nép józan szokásainak és felfogásának csak messzirő­ sánti­­kál utána. Ezeken felül meg szemünk előtt kell tarta­nun, hogy nekünk nem az a feladatunk, hogy mathe­­matiikai pontossággal állapítsuk meg a gyomor chemiz­­musának lefolyását, hanem az, hogy miben és mennyi­ben tér el betegünk gyomorműköd­ése az ő normális vi­szonylattól. Voltaképpen és első­sorban úgy kellene vizs­gálódnunk, hogy azt kutatnák, mit és mennyit és ho­gyan emészt meg betegünk gyomra abból, amit máskor egészséges idejében szokott enni vagy inni. És itt bökkenünk az egységes próbareggeli első fogya­tékosságára. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy olyan egyén, ki sohasem szokott teát és zsemlyét reggelezni, undorral költi el a próbareggelit és a kivett gyomor­tartalomban hyp- vagy anaciditást találunk, holott ma i­den panasza hyperaciditásra utal. Máskor meg próba­reggeli után igen nagy savértékeket kapunk. Másik fo­gyatékossága a szokásos próbareggelinek — és ezt vilá­gítja meg özleményü­nnk — hogy megszokott háromne­gyedbe­gy órás kivétele ama fikción alapult, hogy az emésztés tetőfokán emeljük ki a gyomortartalmat és így megkapjuk az optimális értékeket, illetve a legjellegze­tesebb eltéréseket a normális viszonyoktól. Hogy ez nincs így, azt már régen tudjuk. Csak arra kel utalnunk, hogy ezért keletkeztek a különböző methodusok a gyo­morrák chemiai felismerésére, Salomon-féle próba, Reichmann-Saworski-féle differencia próbareggeli és ebéd között stb. A ma ismertetett eljárás, melyet ame­rikai és angol orvosok öntöttek mai formájába, avval, hogy a gyomornak úgyszólván állandó katetherezésé­­vel lehetővé teszi, hogy a bevitt próbaétel emésztésének több, tetszés szerinti phózisából nyerhetünk vizsgálati anyagot, behatóbb és a valóságot jobban megközelítő ké­pet ad a gyomor normális és kóros működéséről, mint a singuláris próbareggeli. És így igen valószínű, hogy megbízhatóbb támpontokat fogunk nyerni e vizsgálatok folytatásából gyomorbetegeink helyes diétás kezelésére. Mert itt is, minden tudományos látszat ellenére is, ma legfőképpen empirikus f­aipogatódzásokra és próbálgatá­sokra vagyunk utalva. „A diaetetica a therapia egyetlen ága, melyet a kísérleti vizsgálódás kutatásai és ered­ményei alig befolyásoltak“ — mondja Rabe a Deutsches Archiv f. klinische Medizin legutolsó két füzetében meg­jelent igen érdekes tanulmányában physiologiai alapokra fektetett diatetikáról. A gyomor és bél betegeinek diétás kezelésében az újabb élettani meg­sméréseknek még alig van szerepük. Még mindig Leube mondása, hogy az étel emészthetőségét a beteg­­észlelése dönti el, a vezérelv. Még mindig Penzoldt régi adatai i a különböző tápanyagok emésztéséről és Bickel táblázata a savat fo­kozó és csökkentő ételekről vezetik az orvost diétás előírásiadban. És innen van, hogy Leube tilkusdiétájában főszerepet játszik a savelválasztást fokozó húsleves, míg Rosenfeld sekélykúrájában tejszín és egyébb sav­­csökkentő tápanyagok szerepelnek. Bélbetegeknek kí­mélő diétán a szénhydrátokat adunk finoman elosztott alakban: lisztleveseket és pépeket. Macfayden és mások vizsgálataiból tudjuk, hogy még pépes szénhydráttáp­­lálék után is a vékony bél alsó részeiben több tartalom van és lép át a vastagbélbe, mint húsételek után. Pedig kímélő diétától azt várjuk, hogy miinél kevésbé indítsa meg a bélnedv elválasztását és minél gyorsabb re­­sorpcióval járjon, tehát a vékonybelet minél kevésbbé töltse meg. A belet kímélni igyekszünk avval is, hogy húst minél inkább felaprózott formában, kaparva adjuk a betegnek. Pedig ma már tudjuk, hogy a darabos hús tovább marad a gyomorban, jobban emésztődik ott meg és így voltaképpen­ a bél kímélésére inkább szolgál, mint a gyomorból hamarabb kijutó és kevésbbé megemésztett kapart hús. Vérhasban vagy typhusban beteg vékony­bele főleg felső részeiben kifogástalanul működik és ezért nem is kell kímélés céljából egyoldalú leveskosztra fogni őket. Medicináis sósavadagok nem a gyomoremésztést fokozzák, hanem iá gyomor kiürülését szabályozzák és így hatnak kedvezően. Rabe még számos igen érdekes példával világítja meg, hol és miképpen kell diétás el­veinket revideálni és hol kell a nép szokásai előtt a tu­dománynak meghajolnia. l

Next