Gyógyászat, 1921 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-08 / 19. szám
Hatvanegyedik évfolyam 19. sz. Budapest, 1921 május 8 egy évre ... 300 K lel évre .... 150 „ negyed évre . . 75 „ egyes szint ára . 6 „ Devos növendékek a lelet és a portól (évi 5.20 K) űzetik ELŐFIZETÉSEK a kiadóhivatalba, Buda-GYÓGYÁSZAT KÉZIRATOK és a lapot érdeklő egyéb tudósítások Mohr Mihály dr. címére Budapest, IV. ker.,Károly király ut 24. sz. HI. 1. intézendők. Telefon: 115-05 Megjelenik hetenkint egyszer Minden fog fentartva LAPTULAJDONOSOK ÉS KIADÓT FŐSZERKESZTŐ FELELŐS SZERKESZTŐ SCHÄCHTER MIKSA dr. ÖRÖKÖSEI MOHR MIHÁLY dr. LÉVY LAJOS dr. a’mUitnMk*10'“1 AZ ORVOSTUDOMÁNY HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FEJLŐDÉSÉNEK, Telefon: Jóeset nj—59 KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYE Majdnem negyven éve annak, hogy Robert Koch a tuberkulózis bacillusát felfedezte és megtanította az orvosokat biztos kimutatására. Semmi sem jellemzi jobban e felfedezés időszerűségét, mint az, hogy Carl Weigert e felfedezés idején megjelenő dolgozatát a venatuberkulózisról és ennek viszonyairól a gümős vérfertőzéshez azzal a megjegyzéssel kiséri, hogy ,,e dolgozat elküldése után történt meg Siochnak fontos felfedezése a gümős méreg természetéről........adataim kiegészítésére felette fontos e felfedezés, de semmit sem kell rajtuk változtatnom, legfeljebb a méreg és seminium bizonytalan kifejezése helyébe tuberkulózisbacillust kell írnom“. Koch ingeniózus és utánavizsgálásában oly egyszerű felfedezése azonban az évek folyamán felette bonyolult kérdéssé alakult ki. Már 1906-ban írja Ottomar Rosenbach „kezdetben tuberkulózis gyanújánál minden saválló bacillust gümőbacillusnak tartottak. . . így vese-, hólyag-, szél- és tüdőgümőkórt diagnostizáltak ott, hol csak smegma- vagy hasonló bacillusok fordultak elő , így tejben, vajban gümőbacillust találtak, melyről később felette finom vizsgálatok alapján merőben másneműsége derült ki. És ma még több saválló, még több pseudotuberkulózisbacillust ismerünk. Ezért nem lehet eléggé nyomatékosan kiemelnünk mai első cikkünk megállapításainak gyakorlati értékét. Szinte faburisztikus szőrszálhasogatásnak látszik az a kitartó és következetes munka, melyet a cikk írója a gümőbacillus festési és differenciáló módszerének tanulmányozására fordított, hogy lényeges és döntő mozzanatát kifürkéssze. Kiderül ebből a kutatásból, hogy sem a karbolos pácolásnak, sem a savval való elszintekintésnek nincs meg az a lényeges jelentősége, mint azt eddig hittük. A döntő és lényeges az, hogy az u. n. saválló bacilluscsoport összes tagjai közül a human typus állja legjobban a megfestés után a vízben főzést. Oly meggyőző cikkünk érvelése, hogy semmikép sem kételkedhetünk eredményeinek valóságában. Módszere oly egyszerű, hogy a gümőbacillusnak ma ismert festési eljárásai közül a legjobbnak és leginkább megbízhatónak kell mondanunk. Kipróbálása felette kívánatos, mert még ma sem vagyunk teljesen tisztában azzal, mennyi bacillus fordulhat elő egyes esetekben és hányfelé szóródhatik el a szervezetben ? Éles ellentmondás van a kórbonctani kutatás és a bakteriológiai vizsgálat eredményei között. Megszoktuk és szinte nem is tudjuk másképen elképzelni a gümős betegség pathologiáját, mint úgy, hogy primaer gócot keresünk és ennek helyi tovaburjánzását követjük. Weigert,majd Benda vizsgálatai megmutatták, hogy úgy a vénák, mint az artériák falában keletkezhetnek gümők, melyek állandóan eláraszthatják a véráramot gümőbacilussal, vagy betörve az ér lumenébe, hirtelen általános szétszórására a gümős méregnek és így heveny disseminált gümőkórra vezethetnek. Eleinte ritka jelenségnek véltük e folyamatot. Ép a napokban jelent meg Liebermeisternek hatalmas monographiája a tuberkulózisról és ebben meggyőző adatokat találhatunk arról, hogy a gümőkórnak haematogén terjedése, a véráram útján való áttétele új gócok fejlődésével egyáltalán nem ritka. Sőt kitűnt, hogy majdnem minden gümőkórban szenvedő vérében találhatunk virulens gümőbacillust. Nem úgy, hogy állandóan bakteriaemia van jeen, hanem, úgy hogy időszakonkint erek és erecskék falában keletkező gümők kapcsán innen is, onnan is baktériumok kisebb-nagyobb tömege kerül a véráramba és hol itt, hol ott telepszik meg. De lehet bakteriaemia anélkül is, hogy valóságos melastasishoz vezetne. Néhány hét előtt láttam néhány nap alatt halállal végződő gümős agyhártyalobot, melynél a cerebrospinális folyadékban sok gümőbacillust találtunk. A boncolásnál a lágy agyburok savós beszűrődésén és vizenyőjén kívül semmit se lehetett látni és különösen nem láttunk a szokásos és jellemző, gombostű fejénél kisebb gümőből egyet sem. Az anatómiai lelet meglepett és úgy véltük a dolgot értelmezni, hogy a beteg előbb pusztult el, semmint idő lett volna a gümők kifejlődésére. Liebermeister könyvéből látom, hogy nem is oly ritka e lefolyás. Gümős agyhártyaláb 22 esete közül háromban látott makroskopos és mikroskopos vizsgálat folyamán fibrinózus-gényes meningitist gümők képződése nélkül ; az agy és gerincvelő metszetein bámulatos tömegben talált gümőbacillust, de sehol sem gümőnek szöveti képét. „Agyhártyák gümős fertőzése bacillusoknak felelte tömeges eláradása vagy igen erős virulenciája folytán közönséges genyes folyamat képében folyhat le.“ Ugyanígy folyhat le gümő képződése nélkül heveny gümős mellhántyaláb is. Tuberkulózisbacillus okozhat gümő képződése nélkül perikardilist is. Fromberg írt le egy ily esetet és Liebermeister nyolc esete közül háromban talált nagy tömegben bacillust az epikardiumban, de gümőkórt nem. Gümős hashártyalob, gümős izületi láb, bronchopneumonia folyt le igen heveny módon úgy, hogy tömegekben talált az egyes gócokban, izzadmányban gümőbaeillust, anélkül, hogy a gümőkór megszokott szöveti képe fellelhető lett volna. „Phthizikusok izületi rheumatizmusánál a tokszalagokban hiányozhatik a gümőkór szövetképződése akkor is, ha bennük saválló bacillust találunk.“ Az ilyen megállapítások felette kérdésessé teszik a gümős rheumatizmus „toxikus“ eredetét. A