Gyógyászat, 1921 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-08 / 19. szám

Hatvanegyedik évf­olyam­ 19. sz. Budapest, 1921 május 8 egy évre ... 300 K lel évre .... 150 „ negyed évre . . 75 „ egyes szint ára . 6 „ Devos növe­ndékek a lelet és a portól (évi 5.20 K) űzetik ELŐFIZETÉSEK a kiadóhivatalba, Buda-GYÓGYÁSZAT KÉZIRATOK és a lapot érdeklő egyéb tudósítások Mohr Mihály dr. címére Budapest, IV. ker.,Károly király­ ut 24. sz. HI. 1. intézendők. Telefon: 115-05 Megjelenik hetenkint egyszer Minden fog fentartva LAPTULAJDONOSOK ÉS KIADÓT FŐSZERKESZTŐ FELELŐS SZERKESZTŐ SCHÄCHTER MIKSA dr. ÖRÖKÖSEI MOHR MIHÁLY dr. LÉVY LAJOS dr. a’mUitnMk*10'“1 AZ ORVOSTUDOMÁNY HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FEJLŐDÉSÉNEK, Telefon: Jóeset nj—59 KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYE M­ajdnem negyven éve annak, hogy Robert Koch a tuberkulózis bacillusát felfedezte és megtanította az orvosokat biztos kimutatá­sára. Semmi sem jellemzi jobban e felfede­zés időszerűségét, mint az, hogy Carl Weigert e felfedezés idején megjelenő dolgozatát a­­ vena­­tuberkulózisról és ennek viszonyairól a gümős vérfertő­zéshez azzal a megjegyzéssel kiséri, hogy ,,e dolgozat elküldése után történt meg Siochnak fontos felfedezése a gümős méreg természetéről........adataim kiegészítésére felette fontos e felfedezés, de semmit sem kell rajtuk változtatnom, legfeljebb a méreg és seminium bizony­talan kifejezése helyébe tuberkulózisbacillust kell ír­nom“. Koch ingeniózus és utánavizsgálásában oly egy­szerű felfedezése azonban az évek folyamán felette bo­nyolult kérdéssé alakult ki. Már 1906-ban írja Ottomar Rosenbach „kezdetben tuberkulózis gyanújánál minden saválló bacillust gümőbacillusnak tartottak. . . így vese-, hólyag-, szél- és tüdőgümőkórt diagnost­izál­tak ott, hol csak smegma- vagy hasonló bacillusok fordul­tak elő , így tejben, vajban güm­őbacillust találtak, melyről később fel­ette finom vizsgálatok alapján merő­ben másneműsége derült ki­. És ma még több saválló, még több pseudotuberkulózisbacillust ismerünk. Ezért nem lehet eléggé nyomatékosan kiemelnünk mai első cikkünk megállapításainak gyakorlati értékét. Szinte faburisztikus szőrszálhasogatásnak látszik az a kitartó és következetes munka, melyet a cikk írója a güm­ő­­bacillus festési és differenciáló módszerének tanulmá­nyozására fordított, hogy lényeges és döntő mozzanatát kifürkéssze. Kiderül ebből a kutatásból, hogy sem a karbolos pácolásnak, sem a savval való elszintekintésnek nincs meg az a lényeges jelentősége, mint azt eddig hittük. A döntő és lényeges az, hogy az u. n. saválló bacilluscsoport összes tagjai közül a hu­man typus állja legjobban a megfestés után a vízben főzést. Oly meggyőző cikkünk érvelése, hogy semmikép sem kételkedhetünk eredményeinek valóságában. Módszere oly egyszerű, hogy a gümő­­bacillusnak ma ismert festési eljárásai közül a leg­jobbnak és leginkább megbízhatónak kell mondanunk. Kipróbálása felette kívánatos, mert még ma sem va­gyunk teljesen tisztában azzal, mennyi bacillus fordul­hat elő egyes esetekben és hányfelé szóródhatik el a szervezetben ? Éles ellentmondás van a kórbonctani ku­tatás és a bakteriológiai vizsgálat eredményei között. Megszoktuk és szinte nem is tudjuk másképen elképzelni a gümős betegség pathologiáját, mint úgy, hogy primaer gócot keresünk és ennek helyi tovaburjánzását követjük. Weigert,­­majd Benda vizsgálatai megmutatták, hogy úgy a vénák, mint az artériák falában keletkezhetnek gümők, melyek állandóan eláraszthatják a véráramot gümőbacilussal, vagy betörve az ér lumenébe, hirtelen általános szétszórására a gümős méregnek és így he­veny dissem­inált gümőkórra vezethetnek. Eleinte ritka jelenségnek véltük e folyamatot. Ép a napokban jelent meg Liebermeisternek hatalmas monographiája a tu­berkulózisról és ebben meggyőző adatokat találhatunk arról, hogy a gümőkórnak haematogén terjedése, a vér­áram útján való áttétele új gócok fejlődésével egyálta­lán nem ritka. Sőt kitűnt, hogy majdnem minden gü­­­mőkórban szenvedő vérében találhatunk virulens gümő­­bacillust. Nem úgy, hogy állandóan bakteriaemia van jeen, hanem, úgy hogy időszakonkint erek és erecskék falában keletkező gümők kapcsán innen is, onnan is baktériumok kisebb-nagyobb tömege kerül a véráramba és hol itt, hol ott telepszik meg. De lehet bakteriaemia anélkül is, hogy valóságos melas­tasishoz vezetne. Néhány hét előtt láttam néhány nap alatt ha­lállal végződő gümős agyhártyalobot, melynél a cerebrospinális folyadékban sok güm­őbacillust ta­láltunk. A boncolásnál a lágy agyburok savós be­­szűrődésén és vizenyőjén kívül semmit se lehetett látni és különösen nem láttunk a szokásos és jellemző, gombostű fejénél kisebb gümőből egyet sem. Az anató­miai lelet meglepett és úgy véltük a dolgot értelmezni, hogy a beteg előbb pusztult el, semmint idő lett volna a gümők kifejlődésére. Liebermeister könyvéből látom, hogy nem is oly ritka e lefolyás. Gümős agyhártyaláb 22 esete közül háromban látott makroskopos és m­ikro­­skopos vizsgálat folyamán fibrinózus-gényes meningitist gümők képződése nélkül ; az agy és gerincvelő metsze­tein bámulatos tömegben talált güm­őbacillust, de sehol sem gümőnek szöveti képét. „Agyhártyák gümős fertő­zése bacillusoknak felelte tömeges eláradása vagy igen erős virulenciája folytán közönséges genyes folyamat képében folyhat le.“ Ugyanígy folyhat le gümő képző­dése nélkül heveny gümős mellhántyaláb is. Tuberku­­lózisbacillus okozhat gümő képződése nélkül perikardi­­list is. Fromberg írt le egy ily esetet és Liebermeister nyolc esete közül háromban talált nagy tömegben bacil­lust az epikardiumban, de gümőkórt nem. Gümős has­­hártyalob, gümős izületi láb, bronchopneumonia folyt le igen heveny módon úgy, hogy tömegekben talált az egyes gócokban, izzadmányban güm­őbaeillust, anélkül, hogy a gümőkór megszokott szöveti képe fellelhető lett volna. „Phthizikusok izületi rheumatizmusánál a tok­­szalagokban hiányozhatik a gümőkór szövetképződése akkor is, ha bennük saválló bacillust találunk.“ Az ilyen megállapítások felette kérdésessé teszik a gümős rheu­­matizmus „toxikus“ eredetét. A

Next