Gyógyászat, 1927 (67. évfolyam, 19-52. szám)

1927-05-08 / 19. szám

gyógyászat negyedévre 5­50 pengő egy hóra ... 2­— pengő egyes szám­ára 60 fillér Orvosnövendékek az elő­fizetési ár felét és a por­tót (50 fillér) fizetik. _S­z. ■T Pd­S Hatvanhetedik évfolyam 19. szám Budapest, 1927 május 8 ELŐFIZETÉSEK és hir­detések a kiadóhivatalba VII., Kertész­ utca 43., I. intézendők. Teleim 96-81GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FEJLŐDÉSÉNEK KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYE KÉZIRATOK és a lapot érdeklő egyéb tudósítások Lévy Lajos dr. címére, Budapest V., Szalay­ utca 3. sz. II. em. intézendők. Telefons­zám:91 -00. Megjelenik hetenkint egyszer (vasárnap). Minden jog fentartva Posta takarék­p­é­n­z­t­á­r­i csekkszámla: 37.454. Előfizetési árak negyed évre: Cseh-Szlovákiában 35 cseh korona, Jugoszláviában 75 dinár, Romániában 75.000 korona FELELŐS SZERKESZTŐ: LÉVY LAJOS D *• * SEGÉDSZERKESZTŐ : SCHACHTER DEZSŐ Dk. N­em könnyű feladat, melyre mai első cikkünk vál­lalkozott. Gyomor- és duodenum-fekély tünetei­ből elhelyezkedésére következtetni. Mert bármeny­nyire is kiépítettnek kell ítélnünk e betegség dia­­gnostikáját, mégis a valóságban úgy áll, hogy sokat téved, ki sokat látott és még többet az, ki még többet látott. A diagnostikus jelek topikai értékelésében egyet nem szabad elfelednünk, hogy gyomor-duodenumfekélyek tekintélyes része meggyógyul vagy legalább is évekre tünetmentessé válhatik, anélkül, hogy műtét vagy boncolás kapcsán a diagnostizált fekély helyéről pontos tájékozódást nyerhet­tünk volna. És így igen sok fekélyről sohasem tudjuk meg, hol ült, mekkora kiterjedésű volt? Talán a fekélydiagno­­stikának nem is ez a legfontosabb mozzanata. Herberer, Clairmont, Finsterer és mások nagy operatív tapasztalatá­ból tudjuk, hogy még műtét közben sem lehet gyakran meghatározni a fekély helyét, számát és küllemét. Úgy látszik, hogy oly esetek, melyekben a periódusosan változó, hol javuló, hol rosszabbodó fekélybetegséget egyetlen egy fekélynek váltakozó hegesedése és újabb feltörése okozza, ritkaságszámba mennek. Gyakoribb műtéti és boncolási lelet, hogy fekélyeknek sorozatára bukkanunk. Műtéti ke­zelés fényes eredményei mellett nem szabad elfelednünk, hogy tisztára belső kezelés is hozhat sokszor kedvező ered­ményt. Igen érdekes adatokat hoz erről Formánnak leg­újabb közlése. A londoni Guy­ Hospitalban 1914-től 1922-ig belső kezelésben részesült fekélybetegek közül 22%-ban teljes gyógyulásról, lényeges javulásról 20%-ban, győződ­hettek meg utólagos adatbeszerzés és vizsgálat alapján. Belső kezelésben részesült betegeiknek 58%-ában vagy rosszabbodást vagy stagnatiót észleltek. Ezek az adatok körülbelül megegyeznek Joslin és Krohn észleléseivel, amennyiben ezek belső kezelés után állandó javulást bete­geiknek 40, illetve 48%-ában tudtak megállapítani. Össze­vetés céljára álljon itt Conybeare megállapítása, mely sze­rint a Guy­ Hospitalban műtéttel kezelt betegek közül gyó­gyulást, illetve állandó javulást 58%-ban és rosszabbodást, illetve stagnatiót 42%-ban észleltek. A sebészi kezelés tehát nem sokkal jobb eredményt nyújt, mint a belső kezelés. Formaim megkísérli észlelt betegeinek fekélyét topikus szempontból is mérlegelni. Úgy találta, hogy belső keze­lésre leginkább a kardia táján ülő fekélyek gyógyulnak. Általában véve pedig annál inkább gyógyul belső keze­lésre a gyomorfekély, minél hamarabb kerül orvos kezére. Hosszú anamnesissel bíró betegeknél a belső kezelés alig válik be. Világos, hogy ezek a körülmények is mindinkább sürgetik a cfekély diagnosisának oly kiépítését, hogy biztos alapot képezzen orvosi cselekvésünk számára. «Tagadhatat­lan, hogy az utolsó években bámulatos haladásnak indult a gyomor és duodenum fekélyének röntgendiagnostikája. Berg nemrég megjelent tanulmányában meggyőző képet nyújt arról, mennyit haladt felismerésünk e téren, főleg Akerlund vizsgálatai alapján. De még így is nagy óvatos­sággal kell a röntgenlelet adatait mérlegelnünk. Ugyan­azon a betegen, egyazon fekély más-más időben merőben elütő képet adhat. Sőt megesik, hogy néhány napon belül mások a képek. És ezt nem lehet mindig javulás javára írnunk. Ha meggondoljuk, hogy a Hemdel-féle üregjelen­séget (Nischensymptom), melyet annak idején valóságos anatómiai elváltozás jelének mondottak, ma már kétségte­lenül múlékony, functionális tünetnek tudjuk, úgy a rönt­genjelek mérlegelésében még nagyobb óvatossággal fogunk eljárni. Székács Béla mondotta sokszor megkapó bölcsesé­­gével, ha mi fiatalok egyik-másik tünet mellett kardoskod­tunk: a tünet nem vaskályha, melyet ha betesznek a szo­bába, akkor ott van. A betegség, tünet nem vaskályha, mely mozdulatlan, meg nem változik és amelyet mindenkinek észre kell vennie, ha a szobába lép. Hogy a gyomor mű­ködésében mennyiféle változást és meg nem szünő hullám­zást mutat, azt legjobban a próbareggelis vizsgálat mai ál­lása mutatja. Évtizedeken át úgy tekintettük az Ewald- Boas-féle reggeli titratiós értékeit, hogy pontos és meg­bízható, főleg összehasonlításra alkalmas adatokat adnak arra, hogy a gyomornedv savi viszonyait i­előlük megítél­hessük. Amerikai vizsgálók sorozatos észleléseiből kitűnt, hogy a singuláris leletnek majdnem semmi az értéke, így fejlődött ki a szakaszos próbareggeli, melynek megbízható technikáját Rehfuss és Hawk építették ki. Mindaz az ellen­érv, mellyel német vizsgálók oly bőven szolgáltak, hiúnak bizonyult. És ma általánosan elfogadott vélemény, hogy a gyomor nedvelválasztásának hivebb képét szolgáltatja a szakaszos próbareggeli, mint a singuláris gyomornedvkivé­tel. Módot nyújt a superaciditás különböző formáinak megállapítására, sőt egyes elválasztási típusokat jellem­zett, melyek nagy valószínűséggel fekély mellett bizonyíta­nak. 1919. év folyamán akkori közkórházi osztályomon igen sok ily vizsgálatot végeztünk és alorvosom Székely Ár­pá­d dr. nemcsak nálunk, hanem az európai száraz­földön elsőnek számolt be e lap hasábjain idevágó eredményeink­ről. És bár ezeket a hazai sajtóban mélyen elhallgatták a következő vizsgálók, meg kell állapítanom, hogy mi már­akkor felismertük a gyomornedv savgörbéjének u. n. fo­gazott rajzáról, hogy felette gyanús fekély mellett. E lele­tet azóta sok más észlelő is megerősítette. Újabb vizsgála­tokból azonban kitűnik az is, hogy még a szakaszos próba­reggeli sem ad teljesen megbízható eredményeket. Nálunk Bársony és Friedrich végeztek vizsgálatokat kettős gyo­morcső segélyével és azt találták, hogy a gyomor külön­böző helyeiről nyert nedv savtartalma változó. Duthie leg­újabban szintén két cső segélyével a gyomor kardialis és pylorikus részéből vett ki azonos időkben gyomornedvet és azt találta, hogy a gyomor felső és alsó részének savtar­talmában közel 30 egységnyi különbség lehet. A duode­­numbót regurgitáló nedv csak a gyomor alsó részének sav­viszonyait változtatja meg. Adott esetben teh­át pusztán a gyomornedv chemiai összetételéből fekélyre diagnosist fel­állítani nem lehet. A régi elv: unum symptoma nullum symptoma tehát itt is érvényben álló. /.

Next