Gyógyászat, 1934 (74. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-25 / 47. szám
GYÓGYÁSZAT pin talu képlet észlelhető. Az agyalapon a töröknyereg szélesebb, hosszabb és mélyebb a rendesnél. A scala media a medialis részeken számos, sokszor varrótűrnagyságú lyukakkal szitaszerüleg van átliggatva. A processus clinoidei posteriosei sorvadtak. (Az agy felszínén az erek kitágultak. Az oldal gyomrocsok tágak, feszülésig megtöltve liquorral. A kisagynak központi vonalban történt átmetszése után a IV. gyomrocsipam kisdiónyi daganat tűnik szembe (l.ábra). Papilloma benyomásait teszi a felszínen. A for,malmnos keményítés utám évekig a többi, feldolgozásra eltett agy között volt. Mikor alkalom nyílott egy kis kimetszett részem görcsövi vizsgájától végezni, kitűnt, hogy a daganat papillaris szerkezetet mutat. A képen a papillák dúsan elágaznak, vázukat érdes kötőszövet alkotja. A legfelsőbb réteg egysoros köblhám, amely a papilláik felszínét borítja.A köbhám az alap felé mindenütt élesen határolt (2. ábra). A daganat kiindulása a plexus cicorioideusból történt (3. ábra). A daganat a retinához vezető látóidegrostokra nyomást gyakorolhatott és végeredményben a megvakulást előidézhette. Érdekes a megvakulás beálltával a fejfájásnak amegszűnése. Ezt több esetben magam is láttam, amikor a beteg kínzó fejfájásoktól csak a megvakulás beálltával szabadult meg.Egy alkalommal 30 éves nőbeteg fejfájása és rosszullátása miatt kértek tőlem tanácsot. Röntgenvizsgálatot és operatiót ajánlottam. A nem elég jól sikerült röntgenfénykép csak sejtetni engedte a daganat felvételét. A beteg hozzátartozójának indolenciája miatt egy fél év múlva láttam Csak újra a beteget. Teljes vakság, bizonyos fokú intelligenciacsökkenés, a fejfájás megszűnése és gyakran előforduló euphoriás állapotok mutatkoztak ezidőben. A tétlenül ülő elhízott beteg magában mosolygott és mormogott.A leírt esetekben az orálisátka igen nehéz volt. Egy esetben gyakori féloldali támolygást és szédülést mutató betegnél, aki kisfokban alkoholista is volt és imbecillitas diagmosissal családi ápolásban volt mintegy 15 éven keresztül, igen súlyos tünetek léptek fel. Eleinte csak felállás és járáskor, később már felüléskor is, támolygás után, elzuhant és meg is sérült anélkül, hogy eszméletét vesztette volna a legcsekélyebb mértékben. Járás- és állásképtelenség miatt ágyba fektettük. Rövidesem bekövetkező halála után kitűnt, hogy a tervbevett műtét hiábavaló lett volna. U. i. az agy kivételekor a kopotnyafaapáin a harmadik scala mentén erős, a középvonalra majdnem merőlegesen futó kiemelkedés mutatkozott, melyről kitűnt, hogy az régi kopolnyatalapi törésnek a hegesedése. Az illetőt u. i. mintegy 15 évvel azelőtt egyik elmegyógyintézetben társa a földhöz vágta és akkor súlyos agyalapi törést szenvedett. Hetek múlva tért magához és apránként felépült. Az agy vizsgálatakor a híd bal sarkán cseresznyenagyságú nem régi vérzés volt kimutatható, mely előbb daganatnak imponált. Locus minoris resistentiae volt, úgy látszik, ez a hely, ahol súlyos rázkódás történt már előbb. Törvényszéki szempontból érdekes eset, amely fordítottja valamennyire az utóbbi esetnek, amikor nagyobb kó- 1. ábra. 2. ábra. 3. ábra. 69 .