Gyógyászat, 1934 (74. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-25 / 47. szám
692 GYÓGYÁSZAT ver fején megsérült 10 éves fiú epilepsiái rohamokat mutatott. Hónapok múlva hirtelen beálló halál után a boncolás kiderítette, hogy egymajdnem kisökölnyi agyongamat idézte elő a rohamokat. A traumának szerepe alig lehetett e tekintetben. Az agydaganatok terjedelmes irodalmából felemlítem, hogy Ingvar és Edling a 4. agykamra tumoráról számoltak be egy 15 éves fiúnál. Agyi tünetek, pangásos pupillák voltak jelen. Ventriculograpilusával állapították meg a daganat helyét. Olivecrona astrocytomát operált ki a 4. agykamrából eredményesein. Műtét alatt légzési zavarokat észleltek. Henry 1000 agydaganatesetről ír. Huszonhatot saját maga észlelt. Meggyőződése szerint a daganatok fejlődése kezdetéin depressio, nyugtalanság, ingerlékenység jelentkezik. Csak később, az aluszékonyságot megelőző állapotban mutatkozik az euphoria. A halántéklebeny daganatainál vannak a szaglási hallucinatiók. A bonyolultabb látási hallucinatiók makropsiával és mikropsiával járnak olykor. A sulbtentoriális daganatoknál csak későn jelentkeznek psyacikus jelenségek. A betegségi belátást nem veszítik el azonban és helyzetüket, felismerve, gyakori a lehangoltság. Az én egyik említett esetemben is az előzetes depressio (sírás) után később jelentkezett az euphoria. Ekkor a teljes vakság már leállott. A skiintó fejfájások megszűnése és a szellemi hanyatlás, amikor a beteg sorsával már nem volt képes törődni, az euphoria mutatkozott. Villefont és Guibert egy 19 éves fiatalember esetéről írnak. Két hónap alatt fokozódó agynyomás, fejfájások, hányás, pangásos pupilla, kétoldali kisi agysymptoma, kisfokú mikromegalia. Az alsó vermis központos daganata okozta ezt, mely az egész 4. agytkiamrát betöltötte (Astrocytoma volt). Lézary mondja, hogy lueses fertőzés nélkül is lehet agydaganatoknál positiv fehérje- és kolloidrenetdo, továbbá positiv War. Antilueses kezelésre átmeneti javulás állhat be. De egy esetbenmég amikor negatív volt a vérbajreactio és ennek dacára antilueses gyógykezelést folytattak, olyan javulás mutatkozott, hogy a műtéttől elállottak. Közleményemben részletesen leírt essetem,iyen a lues kétségtelen fennállása bizonyítva nem volt. Ennek dacára az antiluetikus kúraegy időre javulást hozott. A budapesti m. kir. bábaképző intézet közleménye. (Igazgató: Burger Károly egyet. c. rk. tanár.) Adatok a fertőzött méhen kivüli terhesség-esetek gyógyításához* Irta: Baumann Jenő dr. tanársegéd. A fokozott sebvédelem elveinek szemmeltartása óta a műtétek utáni hashártyagyulladás veszedelme lényegesen csökkent. Mégis nem egyszer végzetessé válhatik a műtét, főleg ha fertőzött esetekben kell beavatkozni. Míg u. n. „tiszta“ műtéteknél megfelelő elővigyázatossággal legtöbbször sikerül sima gyógyulást elérni, addig fertőzött esetekben egyedül az említett rendszabályok betartásával még nem követtünk el mindent a fenyegető veszedelem elhárítására. Éppen ezért ma már a hasmetszéssel járó műtétek kényes és sokat vitatott problémájának középpontját inkább a fertőzött és fertőzésre gyanús esetek megoldásának kérdése képezi. A nőgyógyászatban az idevágó kérdések közül nagy jelentőségű a méhen kívüli terhesség fertőzött eseteinek kezelése, mert eltekintve a fertőzött, vagy már elgenyedt haematoceletől, melyet a hüvelyen keresztül történő feltárással és drainezéssel oldhatunk meg, a többi esetekben egyedül a hasmetszés, sőt súlyos belső vérzés esetén az azonnali beavatkozás jöhet szóba. A fertőzés leggyakrabban a nemiszervek felől terjed felfelé. Máskor a fertőző csirok a bélfalon vándorolnak át. Aránylag ritka a vérpálya útján létrejövő fertőzés. Mint ismeretes, a nemiszervekből származó fertőzésnek . Előadta a gynaekologiai szakosztály 1934 nov. 15-i ülésén, gyakori forrása a bűnös célzattal, vagy helytelen kórismérés alapján végzett méhkaparás. Nem egyszer avatatlan kezek, esetleg maguk a betegek igyekeznek a havi vérzés késése miatt, a vélt méhen belüli terhességet megszakítani, ami természetesen még súlyosabb beszámítás alá esik. Ha ilyen esetekben a fertőzésnek nincsenek is nyilvánvaló tünetei, a műtétet mégsem tekinthetjük aseptikusnak s jogosan féltjük a beteget a műtét utáni hashártyagyulladástól. Ennek a súlyos szövődménynek megelőzése mindenkor élénken fogalkoztatja úgy a sebészeket, mint a nőgyógyászokat s mivel tökéletes biztonságot nyújtó eljárással még ma sem rendelkezünk, a műtét utáni hashhártyagyulladás megelőzéséről vallott nézetek meglehetősen eltérők. Az amerikai Murphy nyomán számosan azt tartják, hogy a fertőzéssel szemben legjobban az ép hashártya védekezik. Ezért a fertőzés elleni küzdelmet bízzuk a szervezetre és a hashártya hatalmas csiraölő képességére. A gyógyulás elengedhetetlen feltételei a lehető gyors műtét, a hashártya kímélése és a műtéti terület tökéletes ellátása. Véleményük szerint minden egyéb eljárás csak meghosszabbítja a műtét idejét, fokozza a műtéti shockot és bántalmazza a hashártyát. Grimm olajnak a hasüregbe fecskendezését ajánlotta. Kísérletei azt mutatták, hogy az olaj a csirok felszívódását a nyirokutak eltömeszelése által gátolja, illetve nehezíti. E kérdéssel Wegner, Recklinghausen, Noetzel és főleg Hoehne foglalkoztak. Hoehne állatkísérletek alapján tagadja Grimm-nek az olaj hatásmódjáról vallott felfogását. Szerinte az olaj reactív, aseptikus gyulladást okoz s a hashártyán képződő fibrines lepedék gátolja a csirok felszívódását. Emellett a keletkezett izzadmány csiraölő képessége rendkívül nagy. Hogy a kívánt eredményt elérjük, az olajat legkevesebb 24 órával a műtét előtt kell a hasüregbe fecskendeznünk. Morestin, valamint Fuchs minden fertőzésre gyanús esetben a hasüregbe prophylaktikusan aethert öntenek. Fuchs és Frankenstein hangsúlyozzák, hogy az aether erős fertőtlenítő hatása mellett a bél működését is fokozza és a keringést kedvezően befolyásolja. Pestalozza, Scontrino, Benthin ugyancsak jó eredményekről számolnak be, viszont Seubert és sok más szerző az aether használatát ellenzik, mert gyakran összenövéseket okoz. Pust meleg 10%-os konyhasóoldatnak a hasüregbe öntését ajánlja. Megfigyelése szerint a vérnyomás ilyenkor tartósan emelkedik és a hasüregben a csirokra pusztító hatású izzadmány keletkezik, mely már 5 óra múlva felszívódik. Eljárásának nagy hátránya, hogy a hypertoniás oldat okozta rendkívül heves fájdalom miatt csak altatott betegnél alkalmazható. Kuhn, Reschke, Brutt a hypertoniás cukoroldatot, illetve szőlőcukor és konyhasó keverékét dicsérik. Sok híve van a nem mérgező, mégis erősen fertőtlenítő hatású oldatok alkalmazásának. Fertőzött, vagy fertőzésre gyanús nőgyógyászati műtétekben nálunk Kubingi a hydrogénhyperoxid, Frigyest pedig rvanol megfelelő higitású oldatainak használatától láttak igen jó eredményeket. Holzbach az argochrom viszérbe fecskendezését tartja jó hatásúnak. Buzello a proteintherapiát ajánlotta. Send az omnadint alkalmazta minden hasi műtétnél. Végül is igen sokan vannak, akik a műtét utáni hashártyagyulladás megelőzésére fertőzésre gyanús és főleg fertőzött esetekben a drainezést tartják a legmegfelelőbb eljárásnak. Nem lehet célunk, hogy a drainezés kérdését ilyen rövid ismertetés keretében részletesen tárgyaljuk. Minthogy azonban fertőzött, vagy fertőzésre gyanús méhen kívüli terhesség esetekben végzett műtéteinkben ennek az eljárásnak jutott a legfőbb szerep, szükségesnek látszik a kérdés mai állását néhány szóval ismertetni. A drainezés kérdése feltalálója Chasaignac óta a mai napig sem tisztázódott. A legellentétesebb felfogások állanak egymással szemben. Murphy nyomán igen sokan — főleg sebészek — úgyszólván teljesen elvetik és a fertőzés forrásának eltávolítása után a csirok elpusztítását a szervezetre bízzák. Véleményük szerint a lehetőleg kíméletes és gyors beavatkozás által csak kevéssé gyengült ellen