Gyógyászat, 1934 (74. évfolyam, 1-52. szám)

1934-11-25 / 47. szám

692 GYÓGYÁSZAT ver fején megsérült 10 éves fiú epilepsiái rohamokat muta­tott. Hónapok múlva hirtelen beálló halál után a boncolás kiderítette, hogy egy­­majdnem ki­sökölnyi agy­­onga­mat idézte elő a rohamokat. A traumának szerepe alig lehetett e tekin­tetben. Az agydaganatok terjedelmes irodalmából felemlítem, hogy Ingvar és Edling a 4. agykamra tumoráról számoltak be egy 15 éves fiúnál. Agyi tünetek, pangásos pupillák vol­ta­k jelen. Ventriculograpilusával állapí­tották meg a daganat helyét. Ol­ivecrona astrocytomát operált ki a 4. agyk­amrá­­ból eredményesein. Műtét alatt légzési zavarokat észleltek. Henry 1000 agydaganatesetről ír. Huszonhatot saját maga észlelt. Meggyőződése szerint a daganatok fejlődése kezdetéin depressio, nyugtalanság, ingerlékenység jelentkezik. Csak később, az aluszékonyságot megelőző állapot­ban mu­tatkozik az euphoria. A halántéklebeny daganatainál van­nak a szaglási hallucinatiók. A bonyolultabb látási hallu­­cinatiók makropsiával és mikropsiával járnak olykor. A sulbtentoriális daganatoknál csak későn jelentkeznek psy­­ac­ikus jelenségek. A betegségi belátást nem veszítik el azon­ban és helyzetüket, felismerve, gyakori a lehangoltság. Az én egyik említett esetemben is az előzetes depressio (sírás) után később jelentkezett az euphoria. Ekkor a teljes vakság már l­eállott. A skiintó fejfájások megszűnése és a szellemi hanyatlás, amikor a beteg sorsával már nem volt képes tö­rődni, az euphoria mutatkozott. Villefont és Guibert egy 19 éves fiatalember esetéről ír­nak. Két hónap alatt fokozódó agynyomás, fejfájások, há­nyás, pangásos pupilla, kétoldali kisi agysymptoma, kisfokú mikromegalia. Az alsó vermis központos daganata okozta ezt, mely az egész 4. agytkiamrá­t betöltötte (Astrocytoma volt). Lézary mondja, hogy lueses fertőzés nélkül is lehet agydaganatoknál positiv fehérje- és kolloidrenetdo, továbbá positiv Wa­­r. Antilueses kezelésre átmeneti javulás állhat be. De egy esetben­­még amikor negatív volt a vérbajreactio és ennek dacára antilueses gyógykezelést folytattak, olyan javulás mutatkozott, hogy a műtéttől elállottak. Közleményemben részletesen leírt essetem,iyen a lues két­ségtelen fennállása bizonyítva nem volt. Ennek dacára az antiluetikus kúra­­egy időre javulást hozott. A budapesti m­. kir. bábaképző intézet közleménye. (Igazgató: Burger Károly egyet. c. rk. tanár.) Adatok a fertőzött méhen kivüli terhesség-esetek gyógyításához* Irta: Baumann Jenő dr. tanársegéd. A fokozott sebvédelem elveinek szemmeltartása óta a műtétek utáni h­ashártyagyulladás veszedelme lényegesen csökkent. Mégis nem egyszer végzetessé válhatik a műtét, főleg h­a fertőzött esetekben kell beavatkozni. Míg u. n. „tiszta“ műtéteknél megfelelő elővigyázatossággal legtöbb­ször sikerül sima gyógyulást elérni, addig fertőzött esetek­ben egyedül az említett rendszabályok betartásával még nem követtünk el mindent a fenyegető veszedelem elhárí­tására. Éppen ezért ma már a hasmetszéssel járó műtétek kényes és sokat vitatott problémájának középpontját in­kább a fertőzött és fertőzésre gyanús esetek megoldásának kérdése képezi. A nőgyógyászatban az idevágó kérdések közül nagy jelentőségű a méhen kívüli terhesség fertőzött eseteinek ke­zelése, mert eltekintve a fertőzött, vagy már elgenyedt haematoceletől, melyet a hüvelyen keresztül történő fel­tárással és drainezéssel oldhatunk meg, a többi esetekben egyedül a hasmetszés, sőt súlyos belső vérzés esetén az azonnali beavatkozás jöhet szóba. A fertőzés leggyakrabban a nemiszervek felől terjed felfelé. Máskor a fertőző csirok a bélfalon vándorol­nak át. Aránylag ritka a vérpálya útján létrejövő fertőzés. Mint ismeretes, a nemiszervekből származó fertőzésnek . Előadta a gynaekologiai szakosztály 1934 nov. 15-i ülésén, gyakori forrása a bűnös célzattal, vagy helytelen kórismé­­rés alapján végzett méhkaparás. Nem egyszer avatatlan kezek, esetleg maguk a betegek igyekeznek a havi vérzés késése miatt, a vélt méhen belüli terhességet megszakítani, ami természetesen még súlyosabb beszámítás alá esik. Ha ilyen esetekben a fertőzésnek nincsenek is nyilvánvaló tünetei, a műtétet mégsem tekinthetjük aseptikusnak s jogosan féltjük a beteget a műtét utáni hashártyagyulla­­dástól. Ennek a súlyos szövődménynek megelőzése minden­kor élénken fo­galkoztatja úgy a sebészeket, mint a nő­gyógyászokat s mivel tökéletes biztonságot nyújtó eljárás­sal még ma sem rendelkezünk, a műtét utáni hashhártya­­gyulladás megelőzéséről vallott nézetek meglehetősen elté­rők. Az amerikai Murphy nyomán számosan azt tartják, hogy a fertőzéssel szemben legjobban az ép hashártya vé­dekezik. Ezért a fertőzés elleni küzdelmet bízzuk a szer­vezetre és a hashártya hatalmas csiraölő képességére. A gyógyulás elengedhetetlen feltételei a lehető gyors műtét, a hashártya kímélése és a műtéti terület tökéletes ellá­tása. Véleményük szerint minden egyéb eljárás csak meg­hosszabbítja a műtét idejét, fokozza a műtéti shockot és bántalmazza a hashártyát. Grimm olajnak a hasüregbe fecskendezését ajánlotta. Kísérletei azt mutatták, hogy az olaj a csirok felszívódását a nyirokutak eltömeszelése által gátolja, illetve nehezíti. E kérdéssel Wegner, Recklinghau­­sen, Noetzel és főleg Hoehne foglalkoztak. Hoehne állat­kísérletek alapján tagadja Grimm-nek az olaj hatásmódjá­ról vallott felfogását. Szerinte az olaj reactív, aseptikus gyulladást okoz s a hashártyán képződő fibrines lepedék gátolja a csirok felszívódását. Emellett a keletkezett izzad­­mány csiraölő képessége rendkívül nagy. Hogy a kívánt eredményt elérjük, az olajat legkevesebb 24 órával a mű­tét előtt kell a hasüregbe fecskendeznünk. Morestin, vala­mint Fuchs minden fertőzésre gyanús esetben a hasüregbe prophylaktikusan aethert öntenek. Fuchs és Frankenstein hangsúlyozzák, hogy az aether erős fertőtlenítő hatása mellett a bél működését is fokozza és a keringést kedve­zően befolyásolja. Pestalozza, Scontrino, Benthin ugyan­csak jó eredményekről számolnak be, viszont Seubert és sok más szerző az aether használatát ellenzik, mert gyak­ran összenövéseket okoz. Pust meleg 10%-os konyhasó­oldatnak a hasüregbe öntését ajánlja. Megfigyelése szerint a vérnyomás ilyenkor tartósan emelkedik és a hasüregb­en a csirokra pusztító hatású izzadmány keletkezik, mely már 5 óra múlva felszívódik. Eljárásának nagy hátránya, hogy a hypertoniás oldat okozta rendkívül heves fájdalom miatt csak altatott betegnél alkalmazható. Kuhn, Reschke, Bru­tt a hypertoniás cukoroldatot, illetve szőlőcukor és konyhasó keverékét dicsérik. Sok híve van a nem mér­gező, mégis erősen fertőtlenítő hatású oldatok alkalmazá­sának. Fertőzött, vagy fertőzésre gyanús nőgyógyászati műtétekben nálunk Kubingi a hydrogénhyperoxid, Frigyest pedig r­vanol megfelelő higitású oldatainak használatától láttak igen jó eredményeket. Holzbach az argochrom visz­­érbe fecskendezését tartja jó hatásúnak. Buzello a protein­­therapiát ajánlotta. Send az omnadint alkalmazta minden hasi műtétnél. Végül is igen sokan vannak, akik a műtét utáni h­ashártyagyulladás megelőzésére fertőzésre gyanús és főleg fertőzött esetekben a drainezést tartják a legmeg­felelőbb eljárásnak. Nem lehet célunk, hogy a drainezés kérdését ilyen rövid ismertetés keretében részletesen tárgyaljuk. Minthogy azonban fertőzött, vagy fertőzésre gyanús méhen kívüli terhesség esetekben végzett műtéteinkben ennek az eljá­rásnak jutott a legfőbb szerep, szükségesnek látszik a kér­dés mai állását néhány szóval ismertetni. A drainezés kérdése feltalálója Chasaignac óta a mai napig sem tisztázódott. A legellentétesebb felfogások álla­nak egymással szemben. Murphy nyomán igen sokan — főleg sebészek — úgyszólván teljesen elvetik és a fertőzés forrásának eltávolítása után a csirok elpusztítását a szer­vezetre bízzák. Véleményük szerint a lehetőleg kíméletes és gyors beavatkozás által csak kevéssé gyengült ellen­

Next