Gyógypedagógia, 1988 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1988 / 1. szám - Vinczéné Bíró Etelka: Sajátosságok, stabil és változó elemek a fogyatékosok nevelés-oktatásában
VINCZÉNÉ BÍRÓ ETELKA Sajátosságok, stabil és változó elemek a fogyatékosok nevelés-oktatásában Az 1985. évi I. törvény végrehajtása során a gyógypedagógiának nemcsak eddigi eredményeit kell megtartania, hanem hagyományaira támaszkodva, a fogyatékos tanulók emberi jogait és állampolgári kötelezettségeit érvényesítő folyamatos megújulási képességét is bizonyítania kell. Mindezt az új törvényes keretek között és olyan körülményeket figyelembe véve kell megtennie, amikor viszonylag szerény feltételrendszerben, elsősorban a tartalmi fejlesztésre koncentrálva, a helyi erők fokozottabb aktivizálásával látszik reálisnak a fogyatékosok nevelés-oktatása színvonalának emelése. Meggyőződésünk, hogy e területen is szembe kell nézni a nevelést általánosan befolyásoló társadalmi-gazdasági kihívásokkal, amelyek közül a pedagógiai elsősorban a következőket hangsúlyozza: — egy új dolgozói eszmény szükségességét, amely magával hozza az önállóság, önellenőrzés, a kezdeményezőképesség, a rizikó- és felelősségvállalás előtérbe kerülését; — a dolgozói és szakmai szerepek változását, változó követelményeit; a széles profilú szakmai alapképzettség jelentőségét, a munkaerő át- és újraképzését ; — a társadalmilag releváns tudás elsajátítását és az ahhoz kapcsolódó szükségleteket ; — a szabadidőt és a hozzá kapcsolódó szükségleteket, lehetőségeket , az állampolgári szerep változását. Úgy gondoljuk, hogy a fogyatékosok nevelése még nem készült fel a fentiek átgondolására. A társadalmi-gazdasági kihívások ugyanis nem kedveznek egyértelműen ennek a populációnak, reális és változó tartalmú, újragondolt és korrigált célrendszerű, az általános alapfokú nevelés-oktatás keretei között megvalósuló, de eltérő tantervű és az integráció lehetőségeit is tartalmazó szervezeti keretekben érvényesülő fejlesztést kell előrelátnunk. Nyilvánvaló, hogy mindezt a folyamatos tantervi korrekciók és az azt követő fejlesztési szakasz során kell megterveznünk. Ma mindenekelőtt bizonyos torzulások és funkciózavarok kiküszöbölése szükséges, hiszen a fogyatékosok iskoláival kapcsolatosan is teret kap a szélsőségesen negatív beállítottságú, pesszimista felfogás, amely nem értékeli a mai iskoláért végzett munkát, annak elméleti és gyakorlati eredményeit, meglévő hatékony eszközrendszerét. Ez a szemlélet nem segíti elő a korszerűsítést, csökkenti az eredményes tanulást. A közoktatás fejlesztésének programja megvédi az iskola elért eredményeit, és azokra támaszkodva a nevelés-oktatást egységes pedagógiai programnak te-