Gyógyszerészek Lapja, 1926 (21. évfolyam, 1-22. szám)

1926-01-01 / 1. szám

GYÓGYSZERÉSZEK LAPJA 2 oldal a jogfolyamodók „tülekedése", mindinkább előtérbe hozta az alkalmazotti kérdést és ezek a megnyilvánu­lások mindinkább sürgetőleg hatottak e kérdés mi­előbbi rendezésére. Ezen megváltozott viszonyok folytán az egész ma­gyar társadalom minden osztályában megindult a bel­ső függő kérdések rendezése, a konszolidált állapot megalapozása, de nemcsak hazánkban, hanem a kör­nyező államokban is. A háború és forradalmak következményei a gazda­sági életet alapjában ingatta meg. Biztosnak hitt va­gyonok kártyavárként omlottak össze. A gyógyszertár is megszűnt az ú. n. régi aranybánya lenni. Mégis, a magyar alkalmazotti társadalom kitől várhatná a se­gítséget viszonyaink rendezésére? tudatában vagyunk annak, hogy ez áldozattal fog járni. De elképzelhető-e egy állam konszolidációja, ha annak minden társadalmi osztálya nem törekszik arra, hogy keretein belül a konszolidált állapotot helyre együttműködés alapját képezi. A vagyonilag tönkrement alkalmazotti társadalom saját maga helyzetét nem változtathatja meg, ha erre a tulajdonosi társadalom nem nyújt segédkezet. És a magyar tulajdonosi társadalom nem zárkóz­­hatik el ez elől. Dicső múltjának, jó hírének tartozott vele akkor, mikor, komoly elhatározással, — mint kül­földön, — úgy nálunk is, ezen kérdés rendezését és elintézését nemes áldozatkészséggel feladatául tűzte maga elé. A társadalmi, illetve állami rend és béke érdeké­ben hozott anyagi áldozatok heroikus példáit olvassuk nap-nap után. Az olaszok pénzügyi viszonyuk rende­zése érdekében önkéntes vagyondézsmának vetették magukat alá. Franciaországban a frank zuhanása kö­vetkeztében beállható gazdasági összeomlás elkerülé­se végett a francia nagyipar felajánlotta, hogy leköti ingatlanait egy 10 milliárdos kölcsön fedezetekép­pen, stb. A béke, rend és nyugalom áldozatot kíván, amely­nek azonban megfizethetetlen gyümölcse a megél­­ő, zavartalan termelő és építő munkálkodás lehetősége. A kárpótlékos pénztár megvalósítása az első nagy határköve lesz annak a békés együttműködésnek, a­mely után a magyar gyógyszerészet egy szebb és bol­dogabb jövője kezdődik. Az alkalmazottakat és tulajdonosokat érintő kér­déseket a jövőben­ többé különválasztani, egymástól elszigetelni nem szabad! Állandó tartózkodó álláspont fölényeskedő és lekicsinylő felfogásával és elvével kérdéseket megol­dani, békét és megelégedést teremteni nem lehet. Az ilyen gondolkodás csak széthúzást eredményez. Építő, alkotó munka ezzel az állásponttal el sem képzelhető. Pedig vár ránk elég munka! A magyar gyógyszerészi társadalomnak számtalan függő kérdése vár még megoldásra, amelynek elinté­zése csak közös megértő együttműködéssel remélhető. A tulajdonosi egyesületek korszellemével haladó, felvilágosult vezetősége is megértette az idők szavát és tanújelét és hajlandóságát adta annak, hogy ren­dezi az alkalmazotti kérdést és indítványunkra a kari együttműködést a közös paritásos bizottságok létesí­tésével még intenzívebbé kívánja tenni. Ezen tapasztalatok láttán egyesületünk vezetősé­gének eddigi felfogása nemcsak hogy nem változhatik meg, hanem csak megerősödhetik. A magyar alkalma­zotti társadalom, függő kérdéseinek, jogos kívánságai­nak megértő méltányos teljesítése után, továbbra is kötelességének fogja tartani, hogy becsülettel elvég­zett munkájával, békés kori együttműködéssel egy szebb és boldogabb jövő hitével és akarásával szol­gálja hivatását, hasznára és javára a társadalomnak, dicsőségére szeretett magyar hazájának! Nagy szükség van erre az együttműködésre, mert sajnos nem vitatható el, hogy az egyes vezetőségek legnagyobb erőfeszítése dacára is, úgy a tulajdonosi, mint az alkalmazotti karban, a rend, a kötelességtu­dás, a törvénytisztelet­, a szolidarítás, a magasabb cé­lokért való­­lelkesedés érzése csökkent, ezáltal a kar régi tekintélye, jó hírneve megingott. Nem menti ezt a tényt az a körülmény sem, hogy ennek nemcsak belső, de külső okai is vannak. Ke­resni kell az ezt szülő okokat és orvosolni kell őket. Pályánk sülyedését nem szabad senkinek sem tétle­nül nézni. Össze kell fognunk. Egyesült erővel, kell megmenteni a magyar gyógyszerészetet úgy a gyógy­szerészek, mint a közegészségügy számára. Ezen veszély tudatában, tegyük hát félre a bűnös nemtörődömséget, az átkos széthúzást. Fogjunk ösz­­sze létünket, megélhetésünekt adó hivatásunk a gyógyszerészet érdekében kartársi szeretettel mind­annyian Ha mindnyájan ezt a célt fogjuk magunk elé tűz­ni, ez az eszme lesz irányítónk és mindnyájan legjobb tudásunkkal, tehetségünkkel ezen az úton fogunk ha­ladni, akkor haladásunk csak előre lehet... akkor ezen becsületes, őszinte és erős akaratunk eredménye csak a siker lehet! Ezzel a szebb és jobb jövőbe vetett hittel kívánok boldog új esztendőt és köszöntöm és várom 1926-ot, a korpótlék esztendőt! Dr. D. ás 1 szám A korpótlékos fizetőpénztárról és a ,,szivességbejelentés“-ről Az előmunkálatok befejezése némi késedelmet szenvedett. Nem az előkészítő bizottság hibájából, mert hiszen annak lelkes irányítója Korizsánszky Ottó igazgató mindent elkövetett, hogy ez a kérdés végre nyugvó pontra jusson. Az alkalmazottak számának bejelentése körül voltak eltérések, a­miket csak hosszas levelezéssel le­hetett tisztázni, azaz megállapítani, hogy hány alkal­­mazott is működik tulajdonképpen a gyógyszertárak­ban. Egész természetes, hogy e nélkül az adat nélkül a kalkulációs munkát elvégezni nem lehetett. Nem találunk szavakat annak elítélésére hogy midőn az alkalmazotti kérdés rendezését illetőleg ilyen korszakalkotó reform megvalósításáról van szó, hogy akkor alkalmazott kartársaink még annyi érdek­ „Pá­ria“ Kötszerüzem Cégtulajdonos: Pogány Dezső 120-69 orvos-sebészeti műszerek, kötszerek, gum­­iáruk, betegápolási és egészségügyi cikkek ■■ Budapest, VI., Podmaniczky­ utca 55. szám. rr: ' " ” --- ------------------------------ i.- i-'.'I

Next