Gyógyszerészek Lapja, 1926 (21. évfolyam, 1-22. szám)
1926-01-01 / 1. szám
GYÓGYSZERÉSZEK LAPJA 2 oldal a jogfolyamodók „tülekedése", mindinkább előtérbe hozta az alkalmazotti kérdést és ezek a megnyilvánulások mindinkább sürgetőleg hatottak e kérdés mielőbbi rendezésére. Ezen megváltozott viszonyok folytán az egész magyar társadalom minden osztályában megindult a belső függő kérdések rendezése, a konszolidált állapot megalapozása, de nemcsak hazánkban, hanem a környező államokban is. A háború és forradalmak következményei a gazdasági életet alapjában ingatta meg. Biztosnak hitt vagyonok kártyavárként omlottak össze. A gyógyszertár is megszűnt az ú. n. régi aranybánya lenni. Mégis, a magyar alkalmazotti társadalom kitől várhatná a segítséget viszonyaink rendezésére? tudatában vagyunk annak, hogy ez áldozattal fog járni. De elképzelhető-e egy állam konszolidációja, ha annak minden társadalmi osztálya nem törekszik arra, hogy keretein belül a konszolidált állapotot helyre együttműködés alapját képezi. A vagyonilag tönkrement alkalmazotti társadalom saját maga helyzetét nem változtathatja meg, ha erre a tulajdonosi társadalom nem nyújt segédkezet. És a magyar tulajdonosi társadalom nem zárkózhatik el ez elől. Dicső múltjának, jó hírének tartozott vele akkor, mikor, komoly elhatározással, — mint külföldön, — úgy nálunk is, ezen kérdés rendezését és elintézését nemes áldozatkészséggel feladatául tűzte maga elé. A társadalmi, illetve állami rend és béke érdekében hozott anyagi áldozatok heroikus példáit olvassuk nap-nap után. Az olaszok pénzügyi viszonyuk rendezése érdekében önkéntes vagyondézsmának vetették magukat alá. Franciaországban a frank zuhanása következtében beállható gazdasági összeomlás elkerülése végett a francia nagyipar felajánlotta, hogy leköti ingatlanait egy 10 milliárdos kölcsön fedezeteképpen, stb. A béke, rend és nyugalom áldozatot kíván, amelynek azonban megfizethetetlen gyümölcse a megélő, zavartalan termelő és építő munkálkodás lehetősége. A kárpótlékos pénztár megvalósítása az első nagy határköve lesz annak a békés együttműködésnek, amely után a magyar gyógyszerészet egy szebb és boldogabb jövője kezdődik. Az alkalmazottakat és tulajdonosokat érintő kérdéseket a jövőben többé különválasztani, egymástól elszigetelni nem szabad! Állandó tartózkodó álláspont fölényeskedő és lekicsinylő felfogásával és elvével kérdéseket megoldani, békét és megelégedést teremteni nem lehet. Az ilyen gondolkodás csak széthúzást eredményez. Építő, alkotó munka ezzel az állásponttal el sem képzelhető. Pedig vár ránk elég munka! A magyar gyógyszerészi társadalomnak számtalan függő kérdése vár még megoldásra, amelynek elintézése csak közös megértő együttműködéssel remélhető. A tulajdonosi egyesületek korszellemével haladó, felvilágosult vezetősége is megértette az idők szavát és tanújelét és hajlandóságát adta annak, hogy rendezi az alkalmazotti kérdést és indítványunkra a kari együttműködést a közös paritásos bizottságok létesítésével még intenzívebbé kívánja tenni. Ezen tapasztalatok láttán egyesületünk vezetőségének eddigi felfogása nemcsak hogy nem változhatik meg, hanem csak megerősödhetik. A magyar alkalmazotti társadalom, függő kérdéseinek, jogos kívánságainak megértő méltányos teljesítése után, továbbra is kötelességének fogja tartani, hogy becsülettel elvégzett munkájával, békés kori együttműködéssel egy szebb és boldogabb jövő hitével és akarásával szolgálja hivatását, hasznára és javára a társadalomnak, dicsőségére szeretett magyar hazájának! Nagy szükség van erre az együttműködésre, mert sajnos nem vitatható el, hogy az egyes vezetőségek legnagyobb erőfeszítése dacára is, úgy a tulajdonosi, mint az alkalmazotti karban, a rend, a kötelességtudás, a törvénytisztelet, a szolidarítás, a magasabb célokért valólelkesedés érzése csökkent, ezáltal a kar régi tekintélye, jó hírneve megingott. Nem menti ezt a tényt az a körülmény sem, hogy ennek nemcsak belső, de külső okai is vannak. Keresni kell az ezt szülő okokat és orvosolni kell őket. Pályánk sülyedését nem szabad senkinek sem tétlenül nézni. Össze kell fognunk. Egyesült erővel, kell megmenteni a magyar gyógyszerészetet úgy a gyógyszerészek, mint a közegészségügy számára. Ezen veszély tudatában, tegyük hát félre a bűnös nemtörődömséget, az átkos széthúzást. Fogjunk öszsze létünket, megélhetésünekt adó hivatásunk a gyógyszerészet érdekében kartársi szeretettel mindannyian Ha mindnyájan ezt a célt fogjuk magunk elé tűzni, ez az eszme lesz irányítónk és mindnyájan legjobb tudásunkkal, tehetségünkkel ezen az úton fogunk haladni, akkor haladásunk csak előre lehet... akkor ezen becsületes, őszinte és erős akaratunk eredménye csak a siker lehet! Ezzel a szebb és jobb jövőbe vetett hittel kívánok boldog új esztendőt és köszöntöm és várom 1926-ot, a korpótlék esztendőt! Dr. D. ás 1 szám A korpótlékos fizetőpénztárról és a ,,szivességbejelentés“-ről Az előmunkálatok befejezése némi késedelmet szenvedett. Nem az előkészítő bizottság hibájából, mert hiszen annak lelkes irányítója Korizsánszky Ottó igazgató mindent elkövetett, hogy ez a kérdés végre nyugvó pontra jusson. Az alkalmazottak számának bejelentése körül voltak eltérések, amiket csak hosszas levelezéssel lehetett tisztázni, azaz megállapítani, hogy hány alkalmazott is működik tulajdonképpen a gyógyszertárakban. Egész természetes, hogy e nélkül az adat nélkül a kalkulációs munkát elvégezni nem lehetett. Nem találunk szavakat annak elítélésére hogy midőn az alkalmazotti kérdés rendezését illetőleg ilyen korszakalkotó reform megvalósításáról van szó, hogy akkor alkalmazott kartársaink még annyi érdek „Pária“ Kötszerüzem Cégtulajdonos: Pogány Dezső 120-69 orvos-sebészeti műszerek, kötszerek, gumiáruk, betegápolási és egészségügyi cikkek ■■ Budapest, VI., Podmaniczky utca 55. szám. rr: ' " ” --- ------------------------------ i.- i-'.'I