Gyógyszerészi Közlöny, 1940 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1940-09-21 / 38. szám

540 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY Szentm­iklósi és óvári Pongrácz Lajos bátaszéki gyógyszerész, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesü­let Tolna-megyei és Baja-vidéki kerületének elnöke, országgyűlési képviselő. 1884. június 9-én született a Békés megyei Gádoros községben. A budapesti egyetemen végezte gyógyszerész tanulmányait és itt szerzett oklevelet. 1910-ben vette át a bátaszéki gyógyszertárat s annak azóta is tulajdonosa. Har­minc év minden jó és rossz fordulatában egybefor­rott gyógyszertárával és Bátaszék községgel, melynek életébe letelepülése után nyomban belekapcsolódott és azóta is részt vett minden társadalmi, kulturális és politikai megmozdulásában, de különös szeretet­tel fordult a szociális és jótékonysági kérdések felé. Mérhetetlenül sokat áldozott jótékony célra, szoci­ális munkásságának elismeréséül pedig a világháború alatt megkapta a Vörös­ Kereszt hadiékítményes ér­demérmét. Számos társadalmi egyesület elnöke lett, 29 éven át elnöke volt a bátaszéki kaszinónak, 21 éven keresztül vezérigazgatója a vidék egyik leg­nagyobb bankjának, a Bátaszék-Sárközi takarékpénz­tár és Hitelbank R. T.-nak. A világháború után Bátaszék szerb megszállás alá került, ami Pongrácz Lajos izzó hazafiságának igen kemény megpróbál­tatás volt. Többször is börtönbüntetést szenvedett, de ennek ellenére hősies magatartással segítette a de­markációs vonalon túl megindult ellenforradalmi szervezkedést. A bajai háromszögnek a szerbek ré­széről történt kiürítése után 1920-ban kapcsolódott be az országos politikába. Már 1921-ben elnöke lett a kormányzópárt helyi szervezetének s csakhamar az egész megye legtekintélyesebb, legsúlyosabb szavú egyéniségei közé emelkedett. Tagja lett Tolnai­ vár­­megye törvényhatósági bizottságának, valamint tagja vagy elnöke igen sok intézménynek. Sokoldalú mun­kássága ellenére is megmaradt a tára mellett dol­gozó gyógyszerésznek. Kartársainak bizalma és meg­becsülése a Tolna-megyei és Baja-vidéki gyógysze­részkerület elnöki tisztségébe emelte. Megyéjében páratlan népszerűségre és tekintélyre tett szert, ami­nek egyenes következménye volt, hogy az 1939. évi országgyűlési képviselői választásokon a tolnamegyei választókerület polgársága a Magyar Élet Pártjának programmjával képviselőjévé választotta. Érdemei elismeréséül a kormányzó Legfelsőbb Elismerésével tüntette ki. Mint országgyűlési képviselő fokozott politikai tevékenységet folytatott elsősorban odahaza a megyé­ben. A nemzeti egység mély meggyőződéstől fűtött harcosaként s izzóan lelkes beszédekben és cikkek­ben szerzett híveket politikai elgondolásainak és is­mételten hitet tett a keresztény alapokon felépülő új társadalmi és gazdasági rend mellett. Mint a me­gyei élet vezető egyénisége teljesen összeforrt a megye népének érzéseivel és törekvéseivel. Elhatalmasodó betegsége sajnos, megakadályozta abban, hogy az országgyűlés munkájában állandóan részt vegyen s a képviselőháztól betegsége miatt több ízben kénytelen volt hosszabb szabadságot kérni. A gyógyszerész közéletben utolsó szereplése az ismere­tes nyílt levele, majd az ezt követő cikke volt, de a megindult vitát a maga részéről békés gesztussal zárta le, amikor a kérdést az egyesület alkotmá­nyos szerve elé utalta. Életének utolsó napjaira esett Erdély északi felének, a Székelyföldnek és a keleti országrészek­nek felszabadulása a 22 éves idegen uralom alól. A bécsi döntés után néhány nappal a fővárosban járt, frissen, jókedvűen, boldogan beszélt az el­szakított területek visszatéréséről és az ezzel kapcsolatos feladatokról. Tele bizakodással és reménnyel utazott haza Bátaszékre. Isten kegyel­méből még megérhette Erdély hazatérésének má­morosan boldog napjait. Úgy lehet, kimerült szíve már nem bírta el a hazafiúi örömnek ezt az ujjongó, zengő, époszi nagyságát. Szeptember 14-én váratlanul elhunyt, gyászba döntve özve­gyén, Pongrácz Lajosné Haidekker Gizellán és többi hozzátartozóin kívül egész gyógyszerész­rendünket. Temetése szeptember 16-án folyt le Bátaszé­­ken óriási részvét mellett. Képviselve voltak az országgyűlés képviselőháza, a Magyar Élet Párt­ja, Tolna vármegye törvényhatósága, a külön­böző vármegyei és városi testületek és intézmé­nyek, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület és annak Tolna vármegye és Baja-vidéki kerülete. Je­len voltak még a vármegye országgyűlési képvi­selői, valamint Bátaszék és környékének úgy­szólván egész lakossága. A gyászkocsi után külön kocsik vitték a koszorúk tömegét, köztük az egyesület, a kerület és a bajai gyógyszerészek ko­szorúját. A sírnál utolsó Istenhozzádot akart mondani a képviselőház és a MÉP küldöttje, a vármegye, valamint számos egyesület, amelyben tisztséget viselt s ezek között a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület és a kerület. A család ké­résére azonban minden búcsúbeszéd elmaradt s csupán a temetési szertartást végző plébános, egy­ben az elhunyt jóbarátja, mondott a templomban történt beszentelés után a szószékről szívbemar­­koló búcsúztatót. RIZOM ALTAN M A L TIR O N rizsnyákos csecsemőtápcukor (dextrin maltose). TM Íróhoz hasonló fehérjedús zsírszegény szénhydrátokkal ______ r kiegészített csecsemő gyógy tápszer.

Next